Miről szól az ének április negyedikén?
2008. április 4. 10:00
URL: https://mult-kor.hu/cikk.php?id=20245
1945-ben a szovjet Vörös Hadsereg Nemesmedvesnél kiszorította az utolsó német katonát is, felszabadítva Magyarországot az elnyomás alól. A történet azonban dátumában és megfogalmazásában sem tökéletes.
A felszabadítástól a megszállásig
Április negyedikét 1945-ben az Ideiglenes Nemzeti Kormány egy rendeletével a
felszabadulás ünnepévé nyilvánította. Az akkori hatalom ezzel gyakorlatilag
megfogalmazott egy kánont, miszerint "a dicső Vörös Hadsereg 1945. április
4-én űzte ki hazánk területéről az utolsó fasiszta hordákat, és ezzel hazánk
egén is feltűnt a béke és a szabadság napja". Az ettől eltérő vélemények -
sok máshoz hasonlóan - nem voltak kívánatosak a korszakban.
Ennek
alapjául az a TASSZ-jelentés szolgált, amely szerint 1945 április 4-én
Magyarországon befejeződtek a harcok. Ez az elképzelés - mint azt később Ungváry Krisztián írásából is
megtudhattuk - téves, hiszen azok még eltartottak pár napig, ám ezt
utána egyáltalán nem lett volna könnyű megcáfolni. Az csak 1985-ben derült ki,
hogy az utolsó német egység valójában április 13-án hagyta el Magyarországot, és
erre nem Nemesmedvesnél, hanem Pinkamindszentnél került sor.
Magyarország az egyik diktatúra szorításából a másikéba csúszott át, ám a két diktatúra által szenvedéssel és hátrányokkal sújtott tömegek, illetve leszármazottaik közt elvben nem szükséges, hogy feszültség keletkezzen a szimbolikus történelmi dátumok körül - ha mégis van ilyen, azt az érdekkülönbségek vélt vagy valós fennmaradásának érzete, illetve ennek bel- (és kül)politikai lecsapódása tartja fenn. Márpedig a történtekkel kapcsolatban korántsem alakult ki konszenzus - legalábbis ez olvasható ki a 2005-ben a témában elkészített Medián-felmérésből.
|
Nézze meg galériánkat a Szabad Nép/Népszabadság címlapjaiból! |
1948-ban március 15-ét nem lehetett támadni: az 1848-49-es forradalom és szabadságharc centenáriumát korábban nem tapasztalt pompával ünnepelték. A korra jellemző, hogy a Szovjetunió nem március 15-én, hanem április 4-én adta vissza az 1848-49-es zászlókat. A mintegy 209 darabot Kuraszov vezérezredes hozta haza, de az április 4-i ünnepség nem csak a történelmi zászlók hazatérése miatt volt különleges esemény, hanem mert a későbbi díszszemlék elődjeként ekkor vonult fel első ízben a magyar katonaság.
A magyar történelem legszebb napja
Április negyedike üzenete a következő évben újra felmerült: 1949-ben Révai József Felszabadulásunk ünnepe címet viselő ünnepi publicisztikájában már úgy fogalmazott, hogy március 15. törekvéseit április 4-e teljesíti be, és ezt hivatalosan is meg kell erősíteni. Az ünnep ennek ellenére a negyvenes évek végéig külsőségeiben is alulmaradt a többihez képest, elsősorban kegyeleti megemlékezés volt, kis számú résztvevővel és a hősi halottak emlékműveinek megkoszorúzásával. Nagyobb hangsúlyt csak a Rákosi diktatúra idején kapott.
|
Ünnepség a Magyar Állami Operaházban, 1954 |
Április 4. a magyar nép soha el nem múló hálájának, forró szeretetének, a baráti és szövetségi hűségnek ünnepe, felszabadítója, példaképe, függetlenségének oltalmazója, a béke legfőbb őre és legerősebb támasza a Szovjetunió, a dicsőséges szovjet hadsereg, népünk és a haladó emberiség tanítója s igaz barátja, a nagy Sztálin iránt. Április 4. nemzeti ünnep, Magyarország legnagyobb nemzeti ünnepe, a magyar felszabadulás, a megbonthatatlan szovjet - magyar barátság napja".
A parádék kötelező eleme volt az 1945 után békét hozó szovjet katona, így akár a képeken, festményeken vagy filmfelvételeken is azt látjuk, hogy egy T34-es tankon szovjet katona vezette a sort, kezében egy magyar kisgyerekkel, a nők és a férfiak virágcsokorral fogadják őket, és a háború borzalmaiból semmit nem láthatunk. Az ünnepséget mindig az úttörők kezdték, a béketábor országainak népviseletében jelentek meg, és 8-10-12 fős sorokban úgy vonultak, mintha a moszkvai Vörös téren lennének. A menet két oldalán szovjet mintára úgynevezett menetfelelősök voltak, akik kendőt lobogtattak és virágfüzéreket visznek.
A Rákosi diktatúra tömegdemonstrációs ünnepléseinek 1957. április 4-én már nyoma sem volt. Az 56-os forradalom utáni csendes tiltakozás ugyanis arra sarkallta a kádári vezetést, hogy emberek százait tartóztassák le, ezzel is megelőzve, hogy a házfalakon is megjelenő "márciusban újrakezdjük" mozgalom lábra kaphasson. Ettől függetlenül a hatalom még április 4-től is félt. A Rákosi korszakkal szöges ellentétben, szinte alig történt akkor valami az országban, ugyanis megtiltották, hogy a köztereken bármilyen jelentősebb eseményre sor kerüljön. Összesen két koszorúzást tartottak: az egyiket éppen a Szabadság-téri hősi emlékműnél.
Évfordulós körkapcsolás
1957 után a Kádár-Hruscsov barátságnak `köszönhetően` ismét megjelentek a nagyszabású ünnepségek a Felvonulási téren. 1958-ban maga Hruscsov is eljött április 4. alkalmából, és egy egész hetet itt töltött. Ez önmagában is rendkívüli eseménynek számított, amelynek hátterében az állt, hogy a szovjet vezetés és személyesen Hruscsov is emelni akarta a kádári vezetés rangját.
| Keményen, messze szárnyalóan szól a dísztéren a vezényszó, s a rádió, a televízió szerte az országban mindenüvé elviszi az üzenetet. Budapesten, hazánk fővárosában minden készen áll az ünnepi díszszemlére. Felszabadulásunk 20. évfordulóján az egész ország szíve dobbanása itt lüktet a téren. Riporter: Három kürtös a vigyázz jelet fújta, ez azt jelenti, hogy megérkezett Czinege Lajos vezérezredes honvédelmi miniszter gépkocsija a Hősök terére. És most a díszszemle parancsnoka gépkocsijával tiszteletadást teljesítve a honvédelmi miniszter elvtárs elé megy. A zenekar a Rákóczi- indulót játssza, miközben a miniszteri gépkocsi a díszhadosztály arcvonala előtt megáll. A díszszemle parancsnoka jelentést tesz. (Az induló megszakad.) Káladi: Vezérezredes elvtárs, Káladi József vezérőrnagy díszszemleparancsnok jelentem, hazánk fölszabadulásának 20. évfordulóján a Magyar Népköztársaság fegyveres erőinek díszegységei díszszemlére felsorakoztak. (Induló folytatása.) Riporter: A honvédelmi miniszter elvtárs a jelentés meghallgatása után elindul, és tisztelegve elhalad a felsorakozott alakulatok arcvonala előtt. A dísztribün középvonalában az első üdvözlési pontnál megáll, és üdvözli a téren felsorakozott egységeket. (Az induló megszakad.) Czinege: Jó napot, elvtársak! A katonák kórusban: Erőt, egészséget, vezérezredes elvtárs! Czinege: Üdvözlöm önöket hazánk felszabadulásának 20. évfordulóján. A katonák: Hajrá, hajrá! Az egykori közvetítés további részletei! |
|
Itt élned halnod kell |
Az egykori ünnepet 1991 márciusában törölték a piros betűs napok közül, ugyanazzal a törvénnyel (VIII.), amely egyben a jelenleg is hatályos állami ünnepeink beiktatásáról rendelkezett.