Ritkán elégedett meg egy nő egyetlen férfivel

Korábban

Modortalan szerelem, avagy a trubadúrok másik oldala

Veszedelmes viszonyok, avagy egy erdélyi főúr szerelmi élete

Parázna Katalin: egy orosz cárnő levelei kedveséhez

Bűnöző prostituáltak Budapesten

Fővesztés helyett bikapénzt fizetett

A kora újkori városi élet, a mindennapok története tanulmányozásának egyik legjobb forrástípusát a viszonylag nagy számban fennmaradt 17. századi városi jegyzőkönyvek jelentik. E protokollumok jelentős részben bíráskodással, a kor jogéletével kapcsolatos eseteket rögzítenek: polgári-, büntető-, olykor úrbéri perek jegyzőkönyveit, azok ítéleteit, ügyvéd- és tulajdonvallásokat. Szerencsés esetekben a bizonyítás egy nagyon fontos eszközét, a tanúkihallgatásokat, tanúkihallgatási jegyzőkönyveket is bemásolták a városok jegyzőkönyveibe. A tanúkihallgatások során az egykori jegyzők a tanúk vallomásait a beszélt nyelv stílusában vetették papírra. A tanúvallomások, e beszédes források, konfliktusokon keresztül mutatnak be örök emberi tulajdonságokat, tárják fel a lokális közösségek történetének legrejtettebb aspektusait.

A mózesi törvényekből, a tízparancsolatból adódóan a 17. században a szigorúan szankcionálták a szexualitással kapcsolatos bűncselekményeket, és ezek a perek fontos helyet foglaltak el a kor büntető törvényszéki gyakorlatában. A paráznaság (stuprum) vádja mögött több bűncselekménytípus is meghúzódhatott. Így a megszeplősítés (stuprum in specie), a házasságtörés (adulterium), az ágyasság (concubinatus), a kurválkodás (fornicatio), a kerítés (lenocinium), a többnejűség (polygamia) és többférjűség (polyandria), a vérfertőzés (incestus), a nemi erőszak (stuprum violentium), illetve az állattal való fajtalankodás (bestialitas, ma ismert nevén: sodomia). Ritka emlékként még ebből az időből is találkozhatunk a leányrablás (crimen raptus) vétkével.

Szombathely úgymond `erkölcstörténete` a téma érdekessége ellenére sem vonzott még kutatókat. Pedig a már közzétett 1628-1667 közötti boszorkányperek, továbbá a bő tartalmi kivonatokban eddig megjelent városi jegyzőkönyvek kitűnő lehetőségeket jeleznek. Az már most jól látszik, hogy a 17. század első felében keletkezett paráznaság vádakat és pereket jelentős részben a szombathelyi polgárok indították szolgálóik, szolgálóleányaik házuk jó hírét megszeplősítő paráználkodásai kapcsán.

A paráznaság történeti kutatásában ismert, hogy ez a mobil társadalmi réteg alkotta az egyik legjelentősebb rizikócsoportot. Az esetek viszonylag egyszerű lefutásúak: a szolgalegény vagy az ugyanazon háznál élő, avagy valamelyik közeli házban szolgáló leányt teherbe ejtette. Az esetek többségében a vád már csak a következmények észlelésekor - `hasasodás`, nem várt gyermekáldás, rossz esetben csecsemőgyilkosság - fogalmazódott meg. A ház ura a városi hadnaggyal elfogatta a vétkes legényt, és őt háza jó hírének meggyalázásáért a bíró elé vitette, aki a legényt hivatalból perbe fogta.

A látszólag egységes gyakorlat így is eltérő ítéletekhez vezethetett. 1609 áprilisában Szabó György, Mészáros Mihály nevű szolgálóját, szolgálóleánya teherbeejtéséért, és emiatt házán esett szeplő letörlése végett a bíró elé vezettette. Az esetről egymással szöges ellentétben álló vélemények hangzottak el. Míg a gazda, Szabó, egy sárvári esetre hivatkozva fejvesztést, jobb esetben szinte a lehetetlennel egyező negyven tanúval történő ártatlanságra esküvést követelte a legénytől, a város a fogságból az ún. `bikapénz` megfizetése ellenére őt elengedte, és arra hivatkozva, hogy a legény bűnössége a maga konkrétságában nem bizonyosodott be, azaz tettenérés nem történt, az ügyet nem tartották büntetőpernek.

Az alperesnek tizenötöd napra harmad magával kellett csupán az ártatlanságára esküt tenni. Ha megteszi, úgy felmentik, de ha ezt nem tudná, akkor `kiskapuként` a következő törvényszékig megengedték, hogy jusson egyezségre. Azaz: nőtlen fiatalok esetén kövesse az általános gyakorlatot, vegye feleségül "áldozatát". Ugyanakkor a cseppet sem egységes gyakorlatot érzékelteti Mikócz Bálintnak az egy évvel későbbi, hasonló esetében hozott ítélet. Néki tizenötöd napra huszadmagával kellett ártatlanságát igazolnia. Ha nem tudta megtenni, úgy 12 ft büntetés lefizetése mellett a várost örökre el kell hagynia.

1. Fővesztés helyett bikapénzt fizetett
2. Jogi csatározás lett a paráznaságból
3. Sokáig együtt parásználkottanak és gonoszull éltenek

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

9 945 ft 8 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

nyár
Múlt-kor magazin 2011

• Az örökség
• Akiknek tényleg a Balaton a Riviéra
• A közös kód
• Budapesti olimpiai álmok: az 1955-ös fiaskó históriája
• A Délvidék megszállása 1941-ben
• Nyugdíjvita a rendszerváltás után, avagy pedikűrollóval a határozatdzsungelben
• A Meidzsi-reform bevezetése a feudális Japánban
• Lengyel középiskola Balatonbogláron a második világháború alatt