Tömeggyilkossággal szórakoztathatták a nácikat

A Spiegel térképe

A Frankfurter Allgemeine Zeitung német napilap a múlt héten jelentette meg David Litchfield brit újságíró esszéjét, amelyben a zsurnaliszta azt állítja, hogy 1945 márciusában a rechnitzi kastélyban (Thyssen-Bornemissza) Batthyány Margit grófnő több magasrangú náci vezetőt látott vendégül, és a zsidók lemészárlását a helyi náci vezető, Franz Podezin mintegy kiegészítő szórakozásként kínálta fel a jelenlévőknek. Az újságíró szerint a vendégek elfogadták az invitálást.

A történészek között komoly vita bontakozott ki az állítólagos mészárlásról, és többen vitatják Litchfield elméletét. A berlini antiszemitizmus történetét kutató Wolfgang Benz szerint "az egész csak pletykákon és hallomásos információkon alapul". Az Osztrák Ellenállás Dokumentációs Központjának munkatársa, Winfried Garscha szerint a tömeggyilkosságra valóban sor került, de nem ilyen körülmények között.

A meggyilkolt magyar zsidókat eredetileg kényszermunkára meneteltették, hogy Ausztriában védővonalat építsenek a Vörös Hadsereg ellen. Mire azonban elérték a területet, túl betegek és fáradtak voltak, hogy tovább hajtsák őket. Március 24-én 600 munkást vittek vonaton Kőszegről a burgenlandi Burgba, és a jelentések szerint 30 százalékuk legyengült és beteg volt, így Rechnitzbe szállították, majd aznap este meggyilkolták őket. Az áldozatok maradványait a mai napig nem sikerült megtalálni.

A kép bal szélén Batthyány Margit

A grófnő ezalatt rendezte meg ünnepségét, amelyre este 9 óra után kezdtek szállingózni a vendégek. Bár az előrenyomuló Vörös Hadsereg már közel volt, a náci vezetők között nem volt szokatlan, hogy hasonló körülmények között is nagyszabású összejöveteleket rendeztek.

A magyar zsidók meggyilkolásáról azonban már jóval korában megszületett a döntés - derül ki az egyik megvádolt náci tiszt most bemutatott, 1945-ös kihallgatási jegyzőkönyvéből. Garscha szerint az egyik teherautó sofőrje már este 9-kor utasítást kapott a zsidók elszállítására, míg este 10-kor már arra kényszerítették a munkásokat, hogy megássák sírjaikat. A történészek szerint mindez beleillik a Harmadik Birodalom visszavonulási stratégiájába: minél hamarabb megpróbáltak megszabadulni zsidó foglyaiktól.

Podezin azonban este 11 körül valóban a Batthyány grófnő rendezvényén jelen lévő nácik közül válogatott magának kísérőket, akiknek el kellett őt kísérniük a helyszínre, és nekik is részt kellett venniük a gyilkosságokban. A kutatók szerint Litchfield verziója csak akkor hihető, ha azt feltételezzük, hogy a Podezin által utasított nácik 1945-ös kihallgatásaik során egytől egyig hazudtak, hogy azzal a párthoz fűződő szorosabb kapcsolataikat titkolják el.

Biztosat persze nem tudhatunk, mert Podezin 1945-ben - minden bizonnyal a grófnő segítségével - eltűnt. Szemtanú pedig nemigen akad: az áldozatokat 18 zsidónak kellett eltemetni, akiket aztán szintén meggyilkoltak. Az osztag egyetlen életben maradt tagját 1946-ban meggyilkolták, és a többi potenciális tanú is titokzatos balesetekben vesztette életét.

Az eset évtizedek óta jelent politikailag érzékeny témát Ausztriában, Rechnitz lakói továbbra sem hajlandóak részt venni az ügy vizsgálatában.