Kalandozások Pannóniában: szír íjászok Szentendrén

2007. augusztus 15. 13:00

URL: http://mult-kor.hu/cikk.php?id=18095

Aquincumtól 9 római mérföldre északra, a Szentendrei-sziget nyugati oldalán található Ulcisia Castra római katonai tábora és polgári települése.

Az 1934-ben Nagy Lajos régész által feltárt déli kapu (porta principalis sinistra) kövei 2006-ban kerültek újra felszínre. Az erőd területének nagy része ugyanis beépítetlen, és itt indult az utóbbi idők egyik legnagyobb kiterjedésű római kori tervásatása. A projekt célja az erőd teljes feltárása és régészeti parkként történő bemutatása. Ulcisia Castra régészeti leleteit ugyanis jelenleg a kőtárban lévő kőemlékek kivételével nem tekintheti meg a nagyközönség, és a Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága ezen a helyzeten szeretne változtatni.

Légifotók Szentendréről a Civertan oldalán

Maga a Szentendrei-sziget és a Dunakanyar jelentős katonai védelemre szorult a túlparton élő barbár törzsekkel szemben. A római limes mentén itt találhatjuk a legtöbb őrtornyot, sőt, a sziget területére is kerültek katonai objektumok. Marcus Aurelius egy barbár betörés megtorlásaként barbár területre is építtetett kisebb erődöket, tornyokat.

A 2. század végén a Duna túlpartján lakó lovas szarmaták ellen hasonló harcmodorú lovas és íjász csapatra volt szükség. Ekkor egy 1000 fős szír íjászalakulatot telepítettek Szentendrére. Ez a szír cohors építette kőbe Caracalla császár uralkodása alatt a tábor belső épületeit, valamint a négyzet alakú kiugró oldaltornyokat is. Hossza 205 méter, szélessége 134 méteres lett. Alaprajza a szokásostól eltérően a domborzat adottságait követő trapéz alakú, amelyet kettős sáncárok övez. A kapukat négyszögletes kaputorony védte, a sarkokon legyező alakú saroktornyokkal. Ezek a tornyok jelentős magasságú falakkal kerültek most felszínre a feltárások során.

A 4. század közepén Ulcisia Castra neve Castra Constantiára változott. Ekkor épültek a patkó alakú oldal- ill. legyező alakú saroktornyok s a Duna felé néző kapu kivételével elfalazták a bejáratokat. A leletanyag tanúsága szerint a tábor a 4-5. század fordulójáig maradt fenn. A római katonaságot kísérő iparosok, kereskedők, veteránok és családtagok tábor melletti telepe, az un. auxiliáris vicus Szentendrén három oldalról veszi körül a tábort. A város területén további régészeti leletek is napvilágra kerültek.

Az erőd területén látogatható kőtárban lévő sírkövek őrzik az itt élő kelta őslakosok emlékét, nevét is (Ava, Masuia, Sisiu, Retdimarus, Alorix). A korai, egy nevet feltüntető sírköveket a 2. század első felében felváltották a római mintára készült, már három névvel, de még bennszülött előnévvel szereplő katonák és családtagjaik sírkövei.

Szentendrén, a Skanzenben található Pannónia legnagyobb feltárt villagazdasága. Főépülete 52 helyiségből állt, tetejét tegulák és imbrexek fedték, díszes antefixekkel és világító agyag tornyocskákkal. A gazdaság a 220-as években épült, s a 4. század végén tervszerűen kiürítették. A villa mérete, belső díszítése és a leletanyag gazdag tulajdonosra vallanak.

A településnek már van hagyományőrző egyesülete is, melynek tagjai a jellegzetes szír íjász csapat felszerelését ölti magára, és az is elképzelhető, hogy Szentendre gazdag római emlékei idővel a helyi idegenforgalom jelentős részét fogják képezni.

Web: www.lugio.hu, www.ripapannonica.hu
Blog: romaikor.blogter.hu, romanage.blogter.hu