Titokban búcsúztatta Batthyányt a dualizmus elitje

2007. június 8. 13:00 M. Lovas Krisztina

Batthyány Lajos miniszterelnök újratemetése jól tükrözi a dualizmus érzelmi ellentmondásosságát: a hivatalos politika szereplői magánemberként vettek részt korábbi társuk búcsúztatásán.

Titokban csempészték ki a holttestet

Friedländer orvostanhallgató szokásos esti sétájára indult 1849. október 6-án. Az Újépülethez közeledve hatalmas tömeg forgataga ragadta magával. Míg szorultan várakozva állt ott, hirtelen lovas katonák vágtattak elő és két oldalt felsorakoztak. Ezután egyenruhás katonák jöttek, középen egy magas, tiszteletet parancsoló alak hófehér arccal, kopasz fővel és hosszú szakállal. A férfiú - mint azt a körülötte állóktól megtudta - állítólagos árulásáért halálra lett ítélve. Borzongás futott keresztül az ifjún, midőn észrevette, hogy ez ugyanaz a férfi, ki a miniszterek között korábban az első helyet foglalta el.

"Vérem folyása megállott és majdnem kővé váltam" - írta később, 1870. június 26-án a Vasárnapi Újság hasábjain - "midőn őt méltóságteljesen és minden támasz nélkül szemléltem előlépdelni, az ő átszellemült arca tanúsította magasztos jellemének tisztaságát, úgy nagy szívének ártatlan voltát. (...) Majd letérdelt, és miután arcáról letörülte volna a verítéket, reászegezték a jágerek fegyvereiket, céloztak, tüzet adtak, és a lélek elvált a testétől." Ekkor az ifjú nem tudhatta, hogy a hófehér arc a nagy vérveszteség következménye, ugyanis a gróf az éjjel, takaróját a fejére húzva, két őr jelenlétében- kik az egészből semmit nem vettek észre - öngyilkosságot kísérelt meg azért, hogy a megalázó akasztást elkerülje.

Forrás: Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnok

Barabás Miklós: Batthyány Lajos képmása, 1848

Komoly lélekjelenlét kellett ahhoz, hogy egy jajszó nélkül- a felesége által becsempészett kis levélbontó késsel - először saját szívébe szúrjon, majd felvágja karján és nyakán az ütőeret. Ám a hatalom az eredeti ítéletet mindenáron keresztül akarta vinni, ezért Anton Bee, osztrák törzskari főorvos Batthyány sebeit bekötözte, ezeket a gróf letépte, így végül a félholt ember kezeit is összekötözték. Estére különféle izgatószerekkel olyan állapotba hozták, hogy saját lábán ment ki a vesztőhelyre, ahol megkönnyebbülten látta, hogy nincs akasztófa. Lichtenstein herceg saját felelősségére az ítéletet golyó általi halálra változtatta.

A grófné férje holttestének átvételével dr. Hausmannt, a család háziorvosát bízta meg. A katonai hatóságok azonban megtagadták, hogy a holttestet a családi sírboltba szállítsák. A kivégzés után a tetemet - a katonai szabályok szerint három órán keresztül - a vesztőhelyen hagyták, majd a Rókus kórház halottasházába vitték, ahol az a sors várt rá, hogy a kórház legszegényebbjeivel együtt egy közös sírgödörbe dobják. A diktatúra tudatosan akarta megfosztani a nemzetet még az emlékezés lehetőségétől is.

Ekkor azonban akadtak bátor vállalkozók, akik felismerve a helyzet jelentőségét, gyors cselekvésre szánták rá magukat. Szántóffy Antal józsefvárosi plébános már előző nap "belekeveredett" az eseményekbe, hiszen őt Batthyány grófné kérte meg, hogy adjon vigasztalást férjének a halál órájában. Bár a plébános végül csak egy pillanatra találkozott a gróffal, nyilván ez a személyes érintettség megerősítette őt abban az elhatározásában, hogy megmentse a gróf holttestét a jeltelen temetéstől.

Forrás: Vasárnapi Újság, 1870. június 26.

Batthyány holttestének azonosítása, 1870. március 29.

A kivégzés másnapján - a szigorú parancs ellenére - a Rókus kórház igazgatójánál sikerült kieszközölnie, hogy Dr. Hausmannal a Józsefvárosi temetőbe szállítsák a nevezetes halottat. Ám ez csak csel volt: a temetőben a plébános megjátszotta, hogy az ásott sírgödör nem megfelelő, s tekintettel a késő éjszakai órára, megparancsolta a kórházi kocsisnak, hogy kövesse. Visszafelé a vámháznál felállított ellenőrző ponton már gond nélkül áthaladhattak. Gyorsan a ferencesek kriptájába hajtattak, ahol Dank Agáp házfőnök, akivel a plébános már előre megállapodott a részletekben, felkészülten várt rájuk. Miután a halottaskocsi elrobogott, gr. Batthyány Lajos miniszterelnök teteme szerény, csendes egyházi szertartás keretében beszentelésre és eltemetésre került. A sírhelyet csupán egy befelé fordított G. B. L. kezdőbetűket feltűntető márványtábla zárta le. Ezt nyitották fel 1870 márciusában az ünnepélyes újratemetés előkészületeinek kapcsán.

A szabadságharcot követő megtorlás és abszolutizmus éveiben csupán néhány beavatott ismerte a ferencesek kriptájának titkát. A svájci emigrációból 1856-ban hazatért özvegy rendszeresen felkereste a jeltelen sírhelyet, és tudomásunk van arról is, hogy ugyanitt Damjanich János özvegye - aki Batthyányné közeli jó ismerőse volt - minden év október 6-án misét mondatott az 1849-es vértanúk emlékére, természetesen a szándék nyilvánosságra hozatala nélkül.

Címkék
Olvasta már a Múlt-kor történelmi magazin legújabb számát?
Kedvezményes előfizetés egy évre (4 szám)
Bankkártyás vásárlás esetén 25% kedvezmény

A 4. lapszámot ajándékba adjuk.

6368 Ft helyett

4776 Ft

Banki átutalás, csekkes fizetés esetén 20% kedvezmény

6368 Ft helyett

5085 Ft

Előfizetek a magazinra
kérdésem van az előfizetéssel kapcsolatban
Legfrissebb
Legolvasottabb

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

X
Megjelent a Múlt-kor történelmi magazin 2017. őszi száma