Merénylet Szarajevóban

A 87 évvel ezelőtti merényletről – annak bekövetkezte előtt - gyakorlatilag már mindenki tudott, aki valamilyen formában érintve volt a témában. Így az elkövetőkön kívül maga Ferenc Ferdinánd is. A trónörökös azonban saját elhatározásából ment Boszniába. Még előző év szeptemberében határozott úgy, hogy ellátogat az 1914-es szarajevói hadgyakorlatra, mivel a helyi kormányzó, Potiorek tábornok szerint a tartomány lakosságának körében vészesen csökkent a Monarchia tekintélye. A kardcsörtető látványosság pedig kitűnő lehetőségként kínálkozott arra, hogy a trónörökös jelenlétével visszaszerezze a Habsburgok tekintélyét. Így a tartomány is talán ismét kormányozhatóvá válna. A látogatás programját Potiorek állította össze. Ebben nem kis fejtörést okozott számára az a tény, hogy a meglehetősen népszerűtlen trónörökös eddig háromszor – 1902-ben, 1906-ban és 1910-ben – már szerepelt a nacionalisták célkeresztjében. A merénylet-kísérlet azonban mindannyiszor kudarcba fulladt. A kormányzó aggodalma ezúttal sem volt alaptalan. Ahogy közeledett a díszvendég megérkezésének időpontja, úgy szaporodtak a figyelmeztető hangok. Ferdinánd közvetlen környezetében többen ellenezték is az utazást. Ellenezte azt Eisenmenger doktor, a trónörökös orvosa, de nemtetszését fejezte ki a felesége is. A cseppet sem kéjutazásnak induló több napos látogatás elől azonban már nem lehetett meghátrálni. A baljós előjelek egymást érték. A trónörököspár az egyik legmodernebb szalonkocsin indult Szarajevó felé, ám útközben észrevették, hogy egyik tengelye áttüzesedett. Ferdinánd és felesége így az első osztály egyik kupéjába kényszerült. „- Na, ez az utazás is sokat ígérően kezdődik” – jegyezte meg a főherceg. Másnap olyan szalonkocsit kaptak, amelyiknek elromlott az elektromos világítása, így a trónörökös és felesége – jobb híján - kénytelen volt gyertyát gyújtani. „-Akárcsak egy kripta” – szólt újfent velőset a trónörökös. Aztán 28-ig nem is volt semmi érdemleges. A hadgyakorlat 22 ezer fővel rendben lezajlott. Csupán innen-onnan lehetett kósza híreket hallani, hogy valami készül. A trónörökös június 28-án reggel program szerint érkezett feleségével a napsütötte Szarajevóba. A hat autómobilból álló kocsisor harmadik, nyitott tetejű autójába szálltak. Gavrilo Princip és hat társa, az Ifjú Bosznia mozgalom több tagja már a helyén állt. Ott, ahol a legjobb alkalom kínálkozott a trónörökös meggyilkolására. Elsőként Nedeljko Cabrinovic csillogtathatta meg merénylői tudását. A vizsga azonban rosszul sikerült. Kibiztosított gránátja ugyan Ferdinándék autója felé repült, de a sofőr, Leopold Sojka látva azt, hirtelen gázt adott, így a gránát az összehajtott ponyvatetőre esett. Potiorek a közjátékból semmit sem látott, Ferdinánd azonban észlelt valamit, még látta is azt a bizonyos fekete tárgyat a ponyvára esni – és hát lökött rajta egyet. A gránát onnan legurulva a 4. kocsi alatt robbant fel. 22 ember megsérült. A trónörökös tettetett hidegvérrel csak ennyit jegyzett meg: „- A fickó nyilván őrült!” Ez csak kis részben volt igaz, ugyanis Cabrinovic elfogásakor egy szót sem ejtett másik hat társáról. A Habsburg-trón várományosa viszont nem tudta sokáig megőrizni nyugalmát. A fezt viselő polgármester pár perccel későbbi beszéde közben – érdemes egy apró részletet felidézni: „…az ország fővárosának lakossága a legutolsó emberig … egy emberként … köszönti az őszinte lelkesedés hangján…” - Ferdinánd kifakadt a hihetetlen fogadtatás miatt, mely kifejezés alatt egészen pontosan a merényletet értette. A polgármester zavarában valószínűleg másodpercekre el is felejtette, hogy mely felekezethez is tartozik. A kínos helyzeten – ki más?! – mint egy nő, Ferdinánd felesége segített, aki valamit férje fülébe súgva le tudta csillapítani a háborgó trónörököst. Az események ezután felgyorsultak, a trónörökös házaspár pedig rohant a vesztébe. A vita Ferdinánd tanácsadói között arról folyt, hogy folytassák-e az utazást, vagy sem? Végül úgy döntöttek, hogy kisebb módosítással folytatják a parádét. A probléma csak ott volt, hogy a módosított útirányt éppen az első kocsi sofőrjével felejtették el közölni. Ő pedig haladt az eredeti vonalon, ám a harmadik kocsi sofőrje, Sojka látta a problémát, s még időben fékezett. Éppen Gavrilo Princip előtt. A merénylő előre lépett, s egy titkosrendőr beavatkozása ellenére kétszer is tüzelt. Egy golyó jutott Ferdinándnak, egy pedig a feleségének. Mindkettejük ajkán vér buggyant. Sophie alig hallható hangon még annyit kérdezett, hogy „Uram Isten, mi történt?”, majd ájultan hanyatlott a trónörökös térdére, aki szintén szűkszavúan fejezve ki magát, így búcsúzott a körülötte álló halandóktól: „Semmi. Semmi.” És ő is elvesztette az eszméletét. A merénylők pere már csak a háború kitörése után kezdődött el. Princip és két társa 20 évet, a többiek 16, ill. 13 évet kaptak. Princip már nem élhette meg a Monarchia bukását. 1918. április 28-án a cellájában halt meg.