Nyomtatás képekkel
Nyomtatás képek nélkül

Nemi betegségektől védett az ókori tetoválás

2007. február 19. 12:30

URL: https://mult-kor.hu/cikk.php?id=16470

A mindig személyes testi jelek amulettként, státusszimbólumként, díszítésként vagy akár büntetésként is szolgálhattak.

Társadalmi rang és női praktika

Sokáig úgy vélték, hogy a legkorábbi tetoválások az ősi Egyiptomból származnak, az 1991-ben az olasz-osztrák határon felfedezett jégemberen (Ötzi) talált tetoválás-minták azonban legalább ezer évvel korábbra teszik az első hasonló testi jelölések megjelenését.

A kitaszított jégember testén a gerinc alsó részén, a jobb térdnél és a bokánál találtak tetovált pontokat és kis kereszteket. Ezek a testrészek a nagy igénybevételtől eldeformálódtak, ezért a kutatók úgy vélik, hogy a tetoválásokat alapvetően gyógyító célzattal készítették.

Egy perui Chiribaya-múmia tetovált keze

Egyiptomban több bizonyítékot is találtak a tetoválás rendszeres használatára az i.e. 4000 és 1300 közötti időszakban: elsősorban női szobrocskákat, amelyek testén vagy végtagjain látható tetoválás. Ezen kívül a sírjeleneteken is felbukkannak tetovált női alakok, így a kutatók szerint az ősi Egyiptomban a tetoválást elsősorban nők végezhették.

A régészek "kétes rangú" vagy "táncoló lányokként" azonosították a tetovált asszonyokat, pedig tetovált női múmiákat előkelőek sírjában is találtak (pl. Deir el-Bahariban). Az egyik ilyen - "az uralkodó ágyasának" nevezett - tetovált nő Amunet volt, aki sírfelirata szerint igen magas rangú papnő lehetett.

A tetoválással olykor prostituáltakat jelöltek, máskor a nők tetoválással védték magukat a nemi úton terjedő betegséggekkel szemben. Fletcher szerint a tetoválásnak alapvetően gyógyító szerepe volt az ősi Egyiptomban, egyfajta amulettként szolgált a nők számára a terhesség és a szülés nehéz időszakában. Ezt a feltételezést támasztja alá az is, hogy a tetoválások főleg a hason, a combok felső részén és a melleken találhatók. Gyakran látni a múmiák combján Bes isten alakját is, aki a dolgozó asszonyok védelmezője volt.

Írásos források hiányában csak valószínűsíthető, hogy a tetoválásokat a közösség idősebb női tagjai készítették a fiatalabb asszonyok számára. Ez ugyanis Egyiptomban még a 19. században is így volt, és bizonyos területeken még ma is ez a szokás. W.M.F Petrie régész Abüdoszban és Gurobban talált olyan eszközöket, amelyekkel tetoválást lehetett végezni, és ezek nagy hasonlóságot mutatnak a 19. századi Egyiptomban használt tetováló eszközökkel.

A legtöbb múmiára egyszerű vonalakat vagy rombuszmintákat tetováltak, de a szobrokon sokkal naturalisztikusabb ábrák is találhatók. A combon gyakran látható Bes törpeisten alakja. A tetováláshoz általában sötét vagy fekete festéket (korom) használtak.
Az Egyiptomtól délre, Kubban közelében található temetőkben felfedezett, i.e. 2000-1500 körül eltemetett női múmiákon pontosan olyan kék tetoválások láthatók, mint az egyiptomi Deir el-Bahariban találtak hasán. Ez arra utalhat, hogy a tetoválásokat a szomszéd núbiaiak is átvették és előszeretettel alkalmazták.

Tetovált figura az ókori Egyiptomból

Ennek fényében az sem meglepő, ha az egyiptomi síremlékekben, templomokban és palotákban gyakran ábrázolták a szomszédos ország vezetőit, akiknek karját és lábát tetovált geometrikus mintázat díszítette.

A stigmától a divatig

A tetoválást az Altaj hegységben felfedezett ősi szkíta Pazirik-kultúra is használta: 1948-ban ezen a területen egy 2400 éves jégbe fagyott szkíta férfi testére bukkantak, akinek végtagjait és felsőtestét mítikus állatok díszítették. 1993-ban szintén egy Altaj hegységbeli temetkezési helyen hasonló korú női holttestet találtak, amelynek vállán, csuklóján és hüvelykujján ugyanezek a mítikus lények láthatók. Hérodotosz i.e. 450 körül írt feljegyzése a tetoválás társadalmi funkciójára is utal: "A szkítáknál és trákoknál a tetoválás az előkelőség jele, akin nincs, az biztosan alacsony származású."

Tetováló-eszközök az ókori Egyiptomból

A tetoválás az ősi briteknél szintén az előkelő származás kifejezője volt. Innen ered az egyik északi törzs, a piktek neve is, ami annyit jelent, hogy "festett emberek". A görög-római időkben a tetoválások, vagy ahogy akkor hívták "stigmák", vallási hovatartozást fejeztek ki, illetve a rabszolgák és a bűnözők megjelölésére szolgáltak. Ebben az összefüggésben igen érdekes, hogy az Egyiptomban uralkodó macedón származású IV. Ptolemaiosz (i.e. 221-205) borostyánleveleket tetováltatott a testére, amellyel Dionüszosz isten iránti tiszteletét kívánta kifejezni. A tetoválás szokását a római katonák is átvették, akik elterjesztették az egész Római Birodalomban, mígnem a kereszténység megjelenése után Constantinus császár (i.sz. 306-373) betiltotta.

A tetoválások Amerika korai történetében is szerepet kaptak: Peru és Chile prekolumbián kultúráiból is fennmaradtak olyan mumifikált maradványok, amelyekre stilizált állatfigurákat és egyéb szimbólumokat tetováltak. A bennszülött amerikaiak, például a cree indiánok körében általánosan elterjedt volt az arc- és testtetoválás. Hat, 1475 körül eltemetett grönlandi inuit asszony maradványai is az arctetoválás szokásáról tanúskodnak, és ezeknél 1000 évvel idősebb az a tetovált női múmia, amelyet a Bering-tengeren fekvő Szt. Lőrinc-szigeten találtak.

Egy Chiribaya-múmia tetovált feje

A kínai Taklamakán sivatag is őrzött meg ősi tetovált múmiákat, bár a Han-dinasztia idején (i.e. 202 - i.sz. 220) csak a bűnözőket bélyegezték meg a testfestés módszerével. A japán férfiak ennek ellenére már az i.e. 3. századtól kezdve tetoválásokkal díszítették testüket.

A polinéz kultúrák bonyolult, gyakran az egész testet beborító tetoválásai nagy múltra tekintenek vissza. A szigetlakók "tatatau" vagy "tattau" (üt, csap) szavából alakult ki nyugaton a tattoo, magyarul a tetoválás kifejezés. A polinéz tetoválás mintáit ugyanis Cook kapitány csendes-óceáni utazásairól visszaérkező tengerészek terjesztették el Európában. A tetoválás művészetének szigetországi népszerűségét Nicholas Thomas, a londoni Goldsmiths College antropológusa azzal magyarázza, hogy a gyarmatokra eljutó hajósokat lenyűgözte a bennszülött törzsek jellegzetes testdíszítő hagyománya és ezért maguknak is hasonló divatos szuvenírt készítettek.

A világ különböző társadalmainak tetoválási szokásai egymástól teljesen függetlenül is kialakultak, méghozzá azzal a céllal, hogy viselőik a szimbólumok révén védjék meg vagy gyógyítsák testüket, esetenként kifejezzék vallási, politikai vagy társadalmi hovatartozásukat, vagy legbelsőbb személyiségüket, vagy akár egyszerűen csak kövessék a divatot. Néhány esetben persze a szokások hatottak is egymásra.