Az olasz gótika legnagyobbja: 670 éve halt meg Giotto

2007. január 8. 15:00

URL: http://mult-kor.hu/cikk.php?id=16102&pIdx=1

Hatszázhetven éve, 1337. január 8-án halt meg Firenzében Giotto di Bondone festő, építész és szobrász, a trecento és az olasz gótika legnagyobb alakja.

A titokzatos életű mester

1266/67-ben, vagy 1276-ban született Colle di Vespignanóban, Firenze mellett - ez az eltérés korai műveinek értékelésében fontos. Ifjúkoráról keveset tudunk, inkább hagyomány, mint tény, hogy földműves volt az apja, s ő Cimabuenél tanult volna. Életéről és munkáiról alig maradt fenn írás, ezért képeinek azonosítása és időrendje ma is gondot okoz.

Művei alapján úgy tartják, a 13. század római művészete, főleg Pietro Cavallini piktúrája hatott rá. E befolyás valószínűleg Assisiben érte, az Izsák Mesternek nevezett, ismeretlen művész révén - bár egyesek őt is Giottóval azonosítják. A legkorábbi, neki tulajdonított művek, az 1296 körül készült Krisztus siratása és a Feltámadás a San Francesco templomban láthatók.

Néhány évvel később kezdődtek a Szent Ferenc életét bemutató freskósorozat munkái, valószínűleg már Giotto vezetésével. Az ő műve lehet a sorozat koncepciója és a képek szerkesztése, bár számos segítője volt. Majd minden képen csodák láthatók, ám a természetfelettit a hőséből sugárzó akaraterő eredményének mutatja be, nem rendkívüli, irracionális dolognak.

A századfordulón Rómába hívták, itt került kapcsolatba az antik kultúra emlékeivel és az ókeresztény falfestéssel. Az örök városban neki tulajdonítják a Szent Péter bazilikában látható Vízen járó Krisztus című mozaikot, a nagy oltárképet a Vatikáni Múzeumban és a San Giovanni di Laterano templom VIII. Bonifác-freskójának egy részletét, bár mindegyik alkotás szerzősége vitatott.

Giotto 1303-1306 közt festette a padovai Arena-kápolna freskóit: az Utolsó Ítéletet, Joákimot és Annát (Mária szüleit), Mária életének jeleneteit, az Angyali Üdvözletet, Krisztus szenvedéstörténetét és a Pünkösdöt, valamint az erények és bűnök allegóriáit. Ezek a legjobb munkái, elbeszélő tehetségét az anatómia és perspektíva alkalmazása is segíti. Egyesek vitatják, hogy az assisi Szent Ferenc legendák mestere azonos lenne a padovai Arena-kápolna freskóinak alkotójával, amelyeket általánosan Giottónak tulajdonítanak. Így azonban mit sem tudnánk az assisi művek alkotójáról, bár nála ugyanazok a hatások jelentkeznek, mint Giottónál.

Az itáliai festészet kiindulópontja

1311-14 közt Firenzében működött, ekkor festette a Santa Croce templom családi kápolnáinak freskóit. Közülük csak a Peruzzi- és Bardi-kápolnák Szent Ferencről, Keresztelő Szent Jánosról és Szent János evangélistáról festett képei maradtak fenn - méghozzá úgy, hogy idővel lemeszelték őket, s csak a 19. században kerültek elő. Giottónak tulajdonítják a firenzei Bargello palota Dante-portréját is, amely hasonló állapotban került napvilágra és szintén restaurálásra szorult.

1329-33 közt Giotto Nápolyban dolgozott, 1330-ban Róbert király az udvar tagjává, familiárissá tette. Itteni alkotásai elvesztek - bár egyesek a Castel Nuovo kápolnájának freskóit is neki tulajdonítják -, ám a helyi festők átvették stílusának elemeit. Giotto 1334-ben a firenzei dóm mérnöke és a város építésze lett, s saját tervei szerint kezdte el a harangtorony építését, az Andrea Pisano által faragott domborművek némelyikét is ő tervezhette. 1335-36-ban Milánóban dolgozott a világi hívságokat bemutató, mára elpusztult freskókon.

Munkáinak kizárólagos témája az ember, alakjai szenvedélyes résztvevői az áldozathozatal és megváltás nagy keresztény drámájának. Giotto újításai felélesztették az antik eszményeket, de művei a Szent Ferenc hozta új humanitást is kifejezték. Az ókori hagyományokkal telített római festészet s a románkori toszkán plasztika hatása nyomán alkalmazta a fény-árnyék modellálást, a figurák klasszikus nyugalmú megformálását, az építészeti motívumok alkalmazását térképző elemként - s mindezt Cimabue nyomán zárt, kiegyensúlyozott képpé tudta formálni. A kép fókuszába, a ruházat s háttér minimális megoldásaival, a döntő gesztusok és pillantások révén az emberi érzelmeket teszi.

Őt tekintik a későbbi itáliai festészet kiindulópontjának, az európai piktúra egyik vezéralakjának. Giotto volt az első festő, aki vagyont szerzett, híre bejárta egész Itáliát. Sok segéddel dolgozott, szignója csak azt jelenti: a mű az ő műhelyéből került ki.

Az 1997-es földrengés nyomán beomlottak az assisi bazilika boltozatai, Giotto Szent Jeromost ábrázoló remekműve ötvenezer darabra esett szét. A freskót 15 restaurátor ötéves aprólékos munkával, 2,7 millió eurós költséggel állította helyre, élve a számítógépes technológia lehetőségeivel. Padovai freskóit 2001-ben restaurálták. 2000-ben a firenzei dóm altemplomában megtalálták a festő sírját - bár többen ezt is vitatják.

(Múlt-kor/MTI)