A szociáldemokraták titkos kiegyezése: 85 éves a Bethlen-Peyer paktum

Nyolcvanöt éve írta alá Bethlen István kormányfő és Peyer Károly azt a titkos megállapodást, amely megkötésekkel ugyan, de lehetővé tette az MSZDP visszatérését a magyar politikai közéletbe.

Megegyezés a konszolidáció árnyékában

Az első világháború kataklizmáját, a Tanácsköztársaság rövid regnálását és a trianoni traumát követő időszakban a politikai vezetés, élén Teleki Pállal, Bethlen Istvánnal és a kormányzó Horthy Istvánnal a konszolidációt tekintette legfontosabb feladatának. Az ország területi és gazdasági veszteségei miatt elodázhatatlanná váltak a komoly változások.

A Tanácsköztársaság bukását (1919. augusztus 1.) követően a szociáldemokraták közutálatnak örvendtek, és a politikai közéletnek sem lehettek teljes jogú szereplői. A párt vezetősége - köztük az elnök, Peyer Károly - elhagyta az országot, legtöbben Bécsben találtak ideiglenes otthonra.

A kezdődő keresztény-nemzeti kurzusnak elsődleges célja a fehérterrort gyakorló különítmények felszámolása és az antanttal szemben a minél jobb tárgyalópozíció kialakítása volt. Az 1920-as választásokon a Nagyatádi Szabó István vezette kisgazdák győztek, de koalícióra léptek a Teleki nevével fémjelzett Keresztény Nemzeti Pártból és a Keresztényszociális és Gazdasági Pártból alakult Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjával (KNEP). A Telekit 1921-ben a miniszterelnöki székben követő Bethlen István egy egységes tömb létrehozására törekedett, így 1922-ben pártjával együtt "csatlakozott" a kisgazda párthoz, így jött létre az Egységes Párt (hivatalos nevén: Keresztény-Keresztyén Kisgazda, Földmíves és Polgári Párt), amely nevével ellentétben soha sem volt egységes.

A kényelmes többség birtokában Bethlen nyugodtan végrehajthatta reformjait: az ország csatlakozott a Népszövetséghez, jelentős kölcsönökhöz jutott. Ennek azonban ára volt, amit előzetesen kellett megfizetni a nagyhatalmak számára. Külföldről nézve ugyanis elfogadhatatlan volt, hogy az egyik legjelentősebb társadalmi réteg, a munkásság érdekképviselete nem valósult meg, és hogy a Magyarországon az 1870-es évek óta működő szociáldemokrata mozgalom bénult állapotban leledzett. Bethlen rájött, hogy kompromisszumot kell kötnie Peyer Károllyal, lehetőleg egy mindkét fél számára előnyös megállapodás keretében.

A két politikus 1921. december 8-án kezdte meg a titkos tárgyalásokat, és december 22-én írták alá a "kiegyezésről" szóló, titkos dokumentumot. A megállapodás értelmében a kormány megkülönböztetés nélkül, minden pártra kiterjedően visszaállította a gyülekezési jogot, bár a gyűlések rendezését szigorú feltételekhez kötötték. Kimondták, hogy a szakszervezetek nem folytathatnak politikai tevékenységet, és továbbra is kormányellenőrzés alatt maradnak. "Tekintettel a bolsevista agitáció veszélyeire" a kormány továbbra is fenntartotta az internálás lehetőségét, de "hajlandó volt azt kizárólag az állami és társadalmi rend védelme szempontjából kezelni, egyébként minimumra redukálni." Ezzel együtt a minimumra csökkentették a rendőri felügyeletet, és a jelentkezés kényszerét is.

Túl nagy engedményeket tettek

Bethlen kötelezettséget vállalt arra, hogy a kormány megalkotja az aggkori nyugdíjról, a rokkantbiztosításról, az özvegyek és az árvák biztosításáról, valamint a munkásbiztosításról szóló törvényeket. A megállapodás lehetővé tette, hogy a bányamunkások szabadon költözhessenek, viszont kikötötték, hogy a stratégiai fontosságú ágazatokban a szociáldemokraták nem folytathatnak olyan mértékű agitációt, amely akadályozná a termelés folytonosságát és mérvét.

A kormány feloldotta a szakszervezetek és egyesületek betétjeinek zárolását, kikötötték viszont, hogy bizonyos ágazatok dolgozói nem sztrájkolhatnak. Az MSZDP ezek mellett elfogadta, hogy lemond a köztársasági eszmét hirdető propagandáról és a radikális ellenzéki szerepről, s engedtek annak a kormánykövetelésnek is, hogy nem bírálják a végrehajtó hatalom külpolitikáját.

Az MSZDP vállalta, hogy a külföldi testvérpártjaival való kapcsolatában megcáfolja a fehérterrorról szóló híreket és úgymond hiteles képet ad Magyarországról. E kötelezettségnek mindenekelőtt a Népszava hasábjain kellett eleget tenniük, vagyis az újságnak olyan hangvételt kellett megütnie, amely kifejezi a polgári társadalommal való együttműködésre való hajlandóságot. A párt nevesebb tagjainak emellett a megállapodás tényéről szóló cikket kellett megjelentetniük a külföldi szociáldemokrata lapokban.

A titkos megállapodás három éven át maradt titokban, amikor is az MSZDP vezetőségének határozata alapján a Népszavában nyilvánosságra hozták a paktumot. A megegyezés, amelyben a kormány elismerte a szociáldemokrata pártot, mint politikai tényezőt, nagy felháborodást váltott ki a nemzetközi szociáldemokrata mozgalomban. Bírálói szerint a párt túl nagy engedményeket tett a kormány felé, amely a (városokon kívüli) nyílt szavazás és a kedvezőtlen politikai feltételek miatt nem tudta megfelelően ellátni a munkásság érdekeinek védelmét és képviseletét.

(Múlt-kor/MTI-Panoráma - Pietsch Judit, Sajtóadatbank)