A titokzatos fehér barát: 455 éve halt meg Martinuzzi Fráter György

Négyszázötvenöt éve, 1551. december 17-én gyilkolták meg Fráter Györgyöt, a XVI. századi magyar történelem egyik legellentmondásosabb figuráját.

Magyar egység török segítséggel

Az 1480-as évek elején született Horvátországban, vélhetőleg Kamicsác várában, az Utyeszenich köznemesi családból. (Velencei származású édesanyja eltorzított neve után Martinuzzi Györgyként is ismert.) A György barát, vagy Fráter György elnevezést a pálos szerzetesrendbe való belépését követően kezdte használni.

Fiatalon, nyolcéves kora körül került Corvin János udvarába, s bár apródként megtanult fegyverrel bánni, oktatására nem jutott sok figyelem. Húsz esztendős korától Szapolyai István nádor özvegyét szolgálta, de írástudatlansága miatt csak alantasabb munkákat végezhetett. A nagyszabású terveket szövögető fiatalember mielőbb pótolni akarta lemaradását, így belépett a pálos szerzetesek soraiba. Négyéves képzést követően rendjének egyik legtudósabb szerzetese lett, akit méltónak találtak arra, hogy a lengyelországi testvérmonostor, a híres czestochowai zárda perjeli méltóságát betöltse.

György barát akkor került újra kapcsolatba a Szapolyai családdal, amikor az akkor már királlyá koronázott Szapolyai János magához kérette, hogy rábízzon bizonyos értékeket. Fráter György végül a menekülő királlyal tartott Lengyelországba, ahonnan rendszeresen járt Magyarországra, hogy Habsburg Ferdinánddal szemben támogatókat szerezzen. Az erős akaratú és kiváló diplomáciai érzékű szerzetes hamar Szapolyai legbizalmasabb tanácsadójává vált, legfőbb politikai célja a mohácsi vészt követően szétszakadt ország egyesítése volt.

1534-ben váradi püspökké nevezték ki, így tovább nőtt befolyása. A "fehér barát" hosszas gondolkodás után arra a következtetésre jutott, hogy a haza egysége a törökök segítségével állítható vissza a leghamarabb. Remélte, hogy a Habsburg seregeket visszaszorító törökök is kimerülnek, így az ország mindkét nagyhatalomtól függetlenül, a főúri csatározásoknak is véget vetve járhatja saját útját. A török szolgaságtól is tartva végül tevékenyen részt vett az 1538-as váradi szerződés aláírásában, amely kimondta, hogy Szapolyai halála után Ferdinándra száll a magyar korona. A szerződés biztosította ország területi egységét, valamint Erdély függetlenségét is, amelyet György barát mentsvárnak tekintett a trónviszályoktól sújtott ország számára. A titkos szerződés híre nyomban eljutott a Portára is, a szultán azonban úgy viselkedett, mintha nem tudott volna a történtekről.

A törékeny politikai helyzetet alapjaiban változtatta meg Szapolyai házasságkötése: az öregedő király a lengyel uralkodó lányát, Izabellát vette feleségül, aki 1540-ben fiú örököst szült neki. Az egy szívszélhűdésen túlesett uralkodó alig pár nappal élte túl fia születését, az újabb agyérgörcs már végzetes volt számára. Szapolyai a halálos ágyán azzal bízta meg Fráter Györgyöt, hogy tekintse semmisnek a Ferdinánddal kötött szerződést, s ha kell támaszkodjon a törökökre.

A budai sétától az alvinci merényletig

Szapolyai halála után Fráter György igen nehéz helyzetbe került. A szultán megelégelte a háttérben folyó politikai játszmákat és Buda felé indult. György barát erre megpróbálta a pápa révén Ferdinándot a magyar trónról való lemondásra rábírni, ami feleslegessé tette volna a török beavatkozást. További bonyodalmat jelentett, hogy az elhunyt Szapolyai hívei királlyá kiáltották ki a csecsemő János Zsigmondot, nyíltan szembehelyezkedve a váradi béke rendelkezéseivel. Feszültség támadt az özvegy királyné körül is, aki a maga elképzelése szerint kívánta az országot kormányozni és nem tartott igényt a barát tanácsaira.

Fráter György meggyilkolása

A nézeteltérés odáig fajult, hogy az özvegy felkínálta Ferdinándnak az országot, akinek csapatai 1541 májusában körülzárták Budát. A barát ezen a válságon még úrrá lett, bezáratta Izabellát és kivégeztette a vár átadását előkészítő összeesküvőket. 1541 augusztusában azonban a szultán jelent meg serege élén, hogy biztosítsa gyámfia, János Zsigmond jogait. A városnézést színlelő török katonák megszállták Budát, a szultán pedig ünnepélyesen kijelentette, hogy Budát és a környező országrészt János Zsigmond nagykorúságáig ellenőrzése alá veszi.

Fráter György politikai tervei Buda elfoglalásával veszni látszottak. A barát számára az maradt az egyedüli lehetőség, hogy a János Zsigmond tartózkodási helyéül kijelölt Erdélyből próbálja helyreállítani az ország egységét. Ferdinánd támogatását azzal akarta megnyerni, hogy a császár lányát, Johanna főhercegnőt szemelte ki János Zsigmond menyasszonyául. Ügyes diplomáciai lépéssel sikerült elkerülnie a szultán haragját is, noha Konstantinápolyban már várták "az áruló barát fejét".

Bécsben azonban kételkedni kezdtek a barát őszinteségében. "A barát természetének és jellemének kiismerésére az emberinél mélyebb értelem sem elegendő. Ugyanazon pillanatban nevet és sír, ígér és tagad, szent szándékot és ördögi cselekményeket nyilvánít. Egyik órában gyanút kelt, a másikban mindent igazol. Inkább töröknek, mint kereszténynek, inkább Lucifernek, mint Jánosnak hiszem őt" - írta 1551 november végén a fővezér Castaldo. Levelére Ferdinándtól azt a választ kapta: hűtlenség esetén cselekedjék belátása szerint.

Castaldo nem habozott sokáig. 1551. december 17-én az alvinci kastélyába visszatérő Fráter György után küldte katonáit, akik végeztek is a baráttal. Teste hetven napig maradt temetetlenül, végül a gyulafehérvári káptalan papjai helyezték örök nyugalomra. "Omnibus moriendum est" - írták sírja fölé, ami annyit jelent: Mindenkinek meg kell halnia.

(Múlt-kor/MTI)