Magyar kutató járt a hunok fővárosában
2006. december 7. 12:30
URL: https://mult-kor.hu/cikk.php?id=15727
A mongol kutatók kicsit irigyek ránk, hogy nekünk van hun-mondánk - mondta el dr. Obrusánszky Borbála történész-orientalista a Múlt-kornak.
A hun örökség nyomában
Múlt-kor: Elmondaná, hogy milyen iskolák, történészi álláspontok léteznek az orientalisták, mongolisták között?
Obrusánszky Borbála: Jelenleg a mongolista történészek azon az állásponton vannak, hogy a hunok hozták létre azt a sajátságos pusztai államformát, melynek egyes elemei évszázadokon keresztül megőrződtek. Szintén egységes álláspont alakult ki a xiong-nu és a hun nép azonosságáról, sőt a kínai nyelvészek azt is tudni vélik, hogy a xiong-nu kifejezés valójában egy hunnu alakot ad vissza, a régi kínai kiejtés alapján. Ma már azt is elismerik a hun kutatók, hogy a hunok egy sajátos, önálló kultúrát teremtettek meg Eurázsia-szerte, melynek elemeit megtaláljuk az eurázsiai népek között.
|
Tongwancheng (Fehérvár), a déli hunok fővárosa |
Mk: Az elmúlt évtizedekben milyen jelentős hun emlékek kerültek elő?
OB: Az elmúlt évtizedekben a hunok egykori lakóhelyéről: Észak-Kína több tartományából, Oroszországból valamint Mongóliából nagyon sok új lelet került elő. Kína, Belső-Mongólia Autonóm Tartományából leghíresebbek az ún. ordoszi kincsleletek, amelyek ugyan 1972-ben kerültek elő, de azóta csak egy monográfiában (Érdy Miklós könyve) van részletes leírás róla. Az i.e. 5-3. századból származó leletek között gazdag arany és bronz tárgyak kerültek elő. De a hivatalosan hamarosan megnyíló belső-mongóliai Hun Múzeumban bemutatnak nemrégen előkerült hun női diadémokat, és építészeti emlékeket, sőt hun pecsétnyomókat is, amelyek a tartományi ásatások során kerültek elő.
| A szerzőről Az ELTÉ-n végzett mongol-történelem szakon, majd a Mongol Állami Egyetem tanult. Előbb a Pécsi Egyetem külső munkatársa volt, majd az MTA Néprajzi Kutatóintézetének Sámán Archívumában dolgozott. Innen került a Kőrösi Csoma Sándor Egyetemre, ahol jelenleg is előadóként dolgozik. Eddig nagyjából 15-ször járt Mongóliában, és 5-ször Kína északi területein. A kutatónak 3 monográfiája jelent meg itthon (A mongol népek története, A nesztoriánus kereszténység, A hunok kultúrtörténete), és 2 fordítást jelentetett meg (Zagd Batszajhan: A hun népek története, Dzsingisz kán: A bölcsesség kulcsa). Ezen kívül rendelkezik mongol és angol nyelvű tanulmányokkal is. |
Mongol területen H. Perlee végzett terepbejárást a régi városmaradványoknál, falaknál, és kb. 15 települést nyilvánított hun korinak. Ezek közül a legnagyobbnál, a Góbiban lévő Bajanbulagnál már megkezdődtek a régészeti feltárások, orosz-mongol részvétellel. A hun emlékek után azonban Mongólia szinte minden megyéjében folynak ásatások, eddig megközelítően ezer sírt tártak fel, orosz oldalon, a Bajkál- tó déli részén pedig körülbelül kétezret. A leghíresebb mongóliai feltárás az ún. Gol Mod I-II. projekt, melyet a franciák vezetnek, és a Mongólia középső részén lévő előkelő sírokat tártak fel.
Magyar kutatók a hunok országában
Mk: Hová indulna ma útnak Stein Aurél?
OB: Stein Aurél valószínűleg ma is Dzsungáriába indulna, hiszen még sok feltáratlan emlék rejtőzik ott. Ma azonban - a nemzetközi érdeklődés miatt - vélhetőleg a Sárga-folyó partjára indulna, ahol páratlan hun városok és emlékek várnák őt, sőt, jól felkészült kínai és mongol kutatók is segíthetnék munkáját.
Mk: Milyen expedíciókon vehet részt egy magyar szakértő? Melyek a legfőbb, magyarok által elért eredmények?
OB: Korábban két évet tanultam Ph.D hallgatóként a Mongol Állami Egyetemen, ahol neves régészek és történészek oktattak. 2005-ben Magyarországot képviselhettem az I. Nemzetközi Hun konferencián Szühbátorban, ahol előadást tartottam a magyar méltóságnevek (vajda, bán, gyula) keleti, vélhetőleg hun eredetéről. Az elmúlt két évben azonban saját magam is tettem tanulmányutat Kínában, és meglátogattam Tongwancheng (Fehérvár) városát, a Yinchuan-ban lévő hun pagodát, valamint azonosítottam Gao Ping várost, a mai Guyuan-t.
|
A 2007-ben megnyíló hun múzeum. Belső-Mongólia, Kína |
Mk: Miben változott az elmúlt évtizedekben a magyar kutatás hun történelemmel kapcsolatos képe?
OB: Sajnos míg az elmúlt másfél évtizedben külföldön megnőtt a hun kutatás szerepe, addig nálunk csak kevés olyan tudományos kutató van, aki hun-kérdéssel foglalkozna. A téma iránt általában a régészek érdeklődnek leginkább, a történészek, néprajzosok kevésbé. Talán nálunk még mindig negatív kép él a hunokkal kapcsolatban, vagy félnek egy-egy adott téma újraértékelésétől.
Mk: Hogyan látnak minket a mongol kutatók?
OB: Mongóliában midenki ismeri hazánkat, főleg azt tudják rólunk, hogy itt volt Attila király központja. Mélyebb ismeretekkel azonban nem rendelkeztek rólunk. Mongóliában én ismertettem meg a kutatókat a krónikáinkban lévő hun történettel, sőt, le is fordítottam mindezeket mongol nyelvre, hogy a mongol kutatók is véleményt alkothassanak róla. Azóta a szakma a hun birodalom népeinek tart minket, és megnőtt az érdeklődés a magyarországi hun emlékek iránt. Sajnos a megfelelő magyar érdeklődés hiánya meggátolja az együttműködést, pedig egy közös nemzetközi kutatás révén új eredményeket lehetne produkálni. A Magyarországon is járt régészek és folkloristák pedig egyértelműen azt állítják, hogy a magyarság anyagi kultúrája belső-ázsiai eredetű.
Mk: Mongólia idén ünnepli 800 éves fennállását. Mivel jár egy ilyen esemény?
OB: Mongóliában még most is tart az a hatalmas rendezvénysorozat, amellyel az államalapításra emlékeztek. Ezek között volt szakmai, tudományos rendezvény, több nemzetközi konferencia, de a széles közönség számára is rendeztek programokat. Az egyik legjelentősebb jelenet az volt, amikor Dzsingisz kán szülőhelyétől szimbolikusan földet és vizet vittek az egykori fővárosba, Karakorumba. De ugyancsak erre az évre időzítették a hatalmas Dzsingisz kán-szobor állítását a főváros, Ulánbátor főterére, ahonnan ezzel végleg eltávolították a szocialista korszakban emelet mauzóleumot. Nyáron szinte folyamatosan voltak hagyományos programok vidéken, ahol a férfiak három játékban: birkózás, íjászat, lovaglás mérhették össze erejüket és ügyességüket.
A hun-magyar-mongol rokonság valósága
Mk: Mi a véleménye a hun-magyar rokonságról?
OB: A hun-magyar rokonság kérdésére történészként tudok érdemben válaszolni, előbb azonban egy meghatározó nyelvészeti érvet elmondanék. Ucsiraltu mongol nyelvész azt állítja, hogy a magyar és a mongol nyelvben meglévő hasonlóságok amiatt vannak, mert mindkét nép a hun birodalom része volt. Ezt az álláspontot egyébként több magyar nyelvész (Fogarasi János, Munkácsi Bernát, Szentkatolnai Bálint Gábor, stb.) is osztotta korábban, csak elméletük azóta feledésbe merült.
Történetileg bizonyítható, hogy a Kárpát-medencei hun birodalom bukását követően a hunok birodalma nem tűnt el, hanem a kelet-európai sztyeppéken az 6. században még létezett: pont ott volt a pontuszi hun állam, ahová a magyar történeti hagyomány a magyarok őseit helyezte, vagyis a Meotisz-tó vidékére. Bár az is elképzelhető, hogy maradtak hunok a Kárpát-medencében, hiszen egy-egy birodalom bukását követően nem menekül el, vagy tűnik el hirtelen mindenki. Erre a legjobb példa a déli hunok története, akik még a 7. századig a mai Észak-Kínában éltek, és megőrizték régi hagyományaikat. A hun maradékok történeti hagyományát egyébként a székelyek őrizték meg, melyet érdemes lenne újraértékelni.
|
Hun tetőcserepek, Han-dinasztia kora |
| Tudta Ön, hogy kezdődhet Attila fapalotájának építése? Megvan ugyanis az elvi építési engedély Attila hun király fapalotájának újbóli felépítéséhez a mai Tápiószentmárton területén, ahol a feltételezések szerint az építmény egykor állt; a 4 milliárd forintos beruházás alapkövét a jövő év közepén rakják le. |
Hóman Bálint, Gombocz Zoltán után, sőt pusztai analógiák alapján magam is elfogadom, hogy a magyar fejedelmi család származhatott Attila utódaitól. A keleti népeknél azt a törzsi vezetőt választották meg uralkodnak, aki jeles ősökkel büszkélkedhetett. Álmost - Anonymus szerint - azért választották meg, mert Attilától eredt, ezért nem esett más, szintén erős és kiemelkedő törzsre a választás. Az Attilától való származás többször is egyértelműen megjelenik a magyar krónikásnál. Sőt, ahogyan tőle megtudjuk, a honfoglalás is azért történt, mert a magyar törzsek Attila örökét akarták visszaszerezni. Ki kell azonban emelni, hogy a hun eredet az csak az Álmos-ágra vonatkozhatott, azt nem tudjuk, hogy más törzsek, vagy a csalakozott népek milyen eredetűek lehettek. Akkoriban ugyanis csak az előkelők, törzsi vezetők származását jegyezték fel. Tavaly Fóti Erzsébet antropológus a Magyar Őstörténeti Munkaközösség konferenciáján arról számolt be, hogy a honfoglaló magyarok között végzett kutatásai alapján a magyarok a korai bolgárokhoz állnak a legközelebb. Ez szintén szoros hun-bolgár-magyar kapcsolatot feltételez.
Mk: Milyen hasonlóságok és különbségek vannak a magyar-mongol eredethistóriákban, s honnan származnak ezek? Milyen tudományos érvek hozhatók fel a rokonság mellett?
OB: A mongol tudományos szakemberek nagyon szeretnék bebizonyítani, hogy ők is a hunoktól származnak, és kicsit irigyek ránk, hogy nekünk van hun-mondánk, nekik pedig nincs. A magyar és a mongol társadalomszervezetben, nyelvben nagyon sok a hasonlóság, amire a témával korábban foglalkozó mongol és kínai kutatók csak egyetlen magyarázatot tartanak elfogadhatónak, hogy mindkét nép a hun birodalom része volt - másként nem is lehetne megmagyarázni a hatalmas messzeséget. Egyébként sok mondai elem, például a szarvasűnő, a turulmadár, vagy a népmesei motívumok egész sora megegyezik a mongoléval.
Kőműves Kelemen története is megvan a belső-mongoloknál, sőt, előfordul egy kínai krónikában is, amely a déli hunok Tongwancheng városának építéséről szól. Kínai részről már többen publikáltak a magyar-kérdésről: saját forrásaik, valamint az orosz és magyar szakirodalom alapján ők az északi hunok utódainak tartják a magyarokat.
Mk: Köszönjük az interjút!
Olvasóink itt további kérdéseket tehetnek fel dr. Obrusánszky Borbálának.