Megszületett Ferdinand Foch francia marsall
2004. szeptember 13. 12:06
Tarbes-ban látta meg a napvilágot. Metzben a Saint-Clement jezsuita kollégiumban tanult, itt érte az 1871-es francia vereség híre, amely mély nyomot hagyott benne. A fegyverszünet után visszatért az iskolába, de Metz akkor már német város volt. Ekkor határozta el, hogy katona lesz, és visszaszerzi hazájának Elszászt és Lotharingiát. Két évig tanult Párizsban az Ecole Polytechnique-on, majd 1873-ban a tüzérségi iskola növendéke lett, ahol mind műszaki ismereteivel, mind lovaglótudásával kitűnt. 1885-ben a Katonai Főiskola hallgatója lett, majd tíz év múlva már őrnagyként adjunktus ugyanott. Nemsokára a harcászat elméletét oktatta, mint professzor. Később különböző csapattiszti és törzskari beosztásokban szolgált, tapasztalatokat gyűjtött. 1908-ban már dandártábornok volt, és Clemenceau kormányfő az iskola parancsnokává nevezte ki. Hadvezetési elveit két tanulmányában fogalmazta meg: A háború elvei, 1903, A hadvezetésről, 1904. A `gondolat` és az `akarat` voltak tanításainak kulcsszavai. 1911-ben hadosztályparancsnok lett, 1913 augusztusában a lotharingiai határt védő XX. hadtest parancsnokává nevezték ki. Az első világháború elején a Marne mellett harcolt, s állhatatossága tette lehetővé, hogy a franciák megakadályozták a német áttörést. Az yser-i és ypres-i csatákban is sikert ért el, összehangolva a francia, angol és belga csapatok erőfeszítéseit. 1917 májusában kinevezték a hadügyminiszter vezérkari főnökévé, ez főleg tanácsadói poszt volt. 1918 márciusában a francia és angol vezetők megbízták, hogy `koordinálja a szövetséges hadseregek hadműveleteit a nyugati fronton.` Később hatáskörét kiterjesztették az olasz frontra is, májusban pedig hivatalosan az antant főparancsnoka generalisszimusza lett. A július 18-i marne-aisne-i és az augusztus 8-i amiens-i páncélos támadással visszaszorította a németeket. Ezután kinevezték marsallnak. 1918. november 8-11. között Compiegne-ban ő szabta meg a fegyverszünet feltételeit. November 26-án visszatért Metzbe, elérve élete célját: visszaszerezte Elszászt és Lotharingiát Franciaországnak. A francia fővárosban hunyt el 1929. március 20-án. Nevét Párizs egyik nagy sugárútja viseli.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
19. Magyarország a második világháborúban
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés
- Olaszország átállása adta meg a löketet Magyarország német megszállásához
- A pokol hajnala: 500 ezer szovjet katona zúdult az erőddé nyilvánított Budapestre
- Ma is rejtély, kik és milyen okból bombázták le Kassát
- A legjobb magyar felszerelés is kevésnek bizonyult a Don-kanyar embertelen viszonyai közt
- Szándékosan hitették el a szövetségesek Kállay Miklóssal a balkáni partraszállás gondolatát
- Sztójay Döme, a magyar Quisling
- "A népirtáshoz időnként elegendő néhány száz pokolian elszánt ember"
- Marhacsordákat is bombáztak a szövetségesek Magyarországon
- "Kétségbe esve várjuk, hogy mi lesz velünk, ha itt ér a tél"
- Ősszel nyílik meg a Néprajzi Múzeum új állandó kiállítása 11:20
- Súlyos taktikai vereségnek bizonyult az antant számára a gallipoli csata 09:50
- Megérzései segítették a modern régészet alapjait megteremtő Dörpfeldet 09:05
- A rádióban és a televízió képernyőjén is közönségkedvenc volt Zenthe Ferenc tegnap
- A köztudattal ellentétben erősítette II. András politikáját az Aranybulla tegnap
- Megfejtették a papírusztekercsek tartalmát, melyből kiderült, hol temették el Platónt tegnap
- Az 1848–49-es forradalom és szabadságharchoz kapcsolódó emlékhelyeket keresnek tegnap
- A húsvéti felkelés az első lépést jelentette az ír függetlenség felé tegnap