Soha fel nem épült római erődöt tárnak fel a Duna mentén

2006. szeptember 19. 12:30

URL: http://mult-kor.hu/cikk.php?id=14842

Mráv Zsolt, a Magyar Nemzeti Múzeum régésze Göd-Bócsaújtelepen egy olyan, építkezésének korai szakaszában felhagyott késő római erődöt tár fel, amely áttételesen I. Valentinianus (364-375) császár halálát is okozhatta.

A 2000-ben megkezdett régészeti kutatás egy, a Római Birodalom területén mindeddig egyedülálló erődöt hozott napvilágra, amelynek építése közvetlenül a munkálatok megkezdése után végleg megszakadt, az építkezés pedig a rögzített alaprajzi kitűzés stádiumában maradt. Az I. Valentinianus-kori és Frigeridus dux hivatali idejére (i.sz.371-373) keltezhető nagyméretű késő római erőd történeti és régészeti szempontból is kiemelt jelentősséggel bír.

Ammianus Marcellinus a 373. év eseményeivel kapcsolatban leírja, hogy I. Valentinianus egy erőd építését rendelte el " a kvádoknak szinte római jog szerint már magáénak tulajdonított földjein". A munkálatok egyoldalú megkezdésével egy időben kvád királysághoz tartozó földeket sajátítottak ki egyoldalúan, amelyről a lakosságot is elűzték. A kvádok természetesen tiltakoztak az érvényben levő szerződéseket semmibe vevő erődépítkezés és földkisajátítás ellen. A provincia körültekintő és óvatos parancsnoka, Frigeridus nem akarta a helyzetet élezni, felettesének egyetértésével a megkezdett építkezést leállíttatta. A császár, aki fontosnak tartotta az erődök építését, nem nézte jó szemmel tisztviselője döntését. Ezt használta ki Maximinus, egy pannoniai származású befolyásos udvari előkelő. Elérte, hogy Frigeridust leváltsák és az ő saját fiát, Marcellianust bízzák meg az építkezés befejezésével. Marcellianus megérkezése után rögtön parancsot adott a munkálatok folytatására. Az ifjú és gőgős új duxnak azonban ez sem volt elég, mivel Gabinius kvád királyt egy tárgyalással egybekötött vacsorára után - megsértve a vendégbarátságot - meggondolatlanul megölette. Az orvgyilkosság a kvádok és szarmaták együttes támadását váltotta ki 374 nyarán, amelyet a császár a következő évben egy általa személyesen vezetett véres és különösen kegyetlen büntetőhadjárattal torolt meg. A békéért könyörgő kvád követek azonban továbbra sem akarták elismerni az erődépítés jogosságát. A hirtelen haragú császár erre szidalmazni kezdte a követeket és annyira feldühödött, hogy gutaütést kapott és meghalt. Az uralkodó halála után a béke fenntartása miatt felhagytak a kvádokat sértő építkezés tervével és háborús okként szolgáló erődöt végleg feladták.
Az erőd 7 km-rel az alföldi sáncok belső vonala előtt és 3 km távolságra a Dunától, mélyen barbár területre előretolva épült fel. Jelentőségét mérete is hangsúlyozza, mivel 450 x 300 m-es nagyságával a legnagyobb barbár területen épült római katonai objektumok egyike lett volna.

A feltárás előtti légifotó

Egykori építéséről Ammianus Marcellinus számol be részletesen, aki egy I. Valentinianus-kori, különösen nagyméretű, a szarmata-kvád határvidék kvád oldalára előretolt építkezésről tudósít, amelyet valószínűleg sohasem fejeztek be.

Az erőd tervrajza

A Göd-Bócsaújtelepen feltárás alatt levő késő római erődből fontos következtetések vonhatók le a késő római katonai építkezések megkezdésére és a falak kitűzésének technikájára, menetére és módszerére vonatkozóan.