2024. tavasz: Tróntól a Szentszékig
ITT vásárolhatsz termékeinkből

30 éve halt meg a nagy kormányos, Mao Ce-tung

2006. szeptember 11. 12:30

Harminc éve, 1976. szeptember 9-én halt meg Mao Ce-tung (Mao Zedong), kínai kommunista politikus. A szocialista országok egykor nagynevű politikai vezetői sorra tűntek el a történelem süllyesztőjében. Minél nagyobb kultusz alakult ki a szocialista országok egykor nagynevű politikai vezetői körül életükben, annál nagyobb volt a bukásuk haláluk után. Mao Ce-tungot, a nagy távol-keleti birodalom vezetőjét olyan vallásos kultusz övezte, hogy e séma alapján az ő bukásának nagyságrendekkel kellett volna meghaladnia társaiét, mégsem így történt. Súlyos hibái és bűnei ellenére Mao a 20. századi kínai történelem meghatározó személyisége maradt.

A hosszú meneteléstől a nagy ugrásig

1893 december 26-án, Hunan tartomány Saosan (Shaoshan) nevű községében módos paraszti családban született, Csangsában (Changsha) középiskolásként, majd Pekingben könyvtárosként ismerkedett a marxista tanokkal. 1921-ben egyik alapító tagja volt a Kínai Kommunista Pártnak (KKP), amely radikális társadalmi forradalommal akarta kiemelni az országot félgyarmati helyzetéből, nyomorából. A párt kezdetben szorosan követte a szovjet tanácsadók útmutatását, ám a polgári forradalmárokkal kötött szövetsége kudarcba torkollott, 1927-ben Sanghajban sok ezer kommunistát mészárolt le a Kuomintang.

Mao órája a polgárháborúban jött el. 42. évében járt 1935-ben, amikor az üldözői elől "hoszú menetelésben" kitérő vörös hadsereg vezetői Cunji (Zunyi) városában megtartott értekezletükön a KKP elnökévé választották, s ezt a tisztséget élete végéig megőrizte. A harmincas években a Kínára támadó Japán ellen ideiglenes szövetséget kötött a Kuomintanggal, ám Mao pártja és annak fegyveres ereje megerősödött ebben a küzdelemben. A Japán világháborús veresége után felújuló polgárháborúban - a Mandzsúriát meghódító szovjet hadsereg fegyvereit felhasználva - Mao megsemmisítő vereséget mért Csang Kaj-sek (Chaing Chung-cheng) erőire, amelyek Tajvan szigetére menekültek.

1949-ben Mao Ce-tung kiáltotta ki a Kínai Népköztársaságot a pekingi Tienanmen kapu emelvényéről. Az országban évtizedek óta először volt erős központi kormány, csakhogy még a Szovjetunió vezette nyolcszázmilliós béketábor tagjaként. Ez hamar konfliktusokhoz vezetett, mert Mao szemében Kínának kellett a központi helyet elfoglalnia a szocialista táborban. Kevesellte a Moszkvából érkező segélyt, elutasította módszereinek ottani kritikáját, megbélyegezte a kapitalista világgal való "békés együttélést". (Híres mondása: "Az atombomba papírtigris!")

A gazdasági építés szovjet tanácsadók javasolta ütemével elégedetlenkedve 1958-ban végrehajtotta a "nagy ugrást". Az általa támogatott falanszter-szerű "népi kommunák" és a használhatatlan acélt termelő, primitív "népi kohók" gazdasági katasztrófába - különböző források szerint több tízmillió áldozatot követelő éhinségbe - vezettek, s ez jóvátehetetlenül megosztotta a pártvezetést.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2024. tavasz: Tróntól a Szentszékig
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
9 945 ft 8 990 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 14 990 Ft

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár