Mengele csak rövid fejezet a náci orvostudományban

2006. július 20. 13:15

URL: http://mult-kor.hu/cikk.php?id=14300

Alfred Pasternak, Los Angeles-i szülész-nőgyógyász új könyvében a német orvostudomány fasizálódását, a koncentrációs táborokban folyó orvosi kísérleteket mutatja be.

Elhanyagolt kutatási terület

A szerző
"Inhuman Research. Medical Experiement in German Concentration Camps" (Embertelen kutatás. Orvosi kísérletek a német koncentrációs táborokban) című, angol nyelvű munkája az Akadémiai Kiadó gondozásában látott napvilágot. A könyvet a Los Angeles-i Museum of Tolerance (A Tolerancia Múzeuma) révén elsősorban az Egyesült Államokban terjesztik, de kapható lesz Európában és Magyarországon is.

Alfred Pasternak, aki 1930-ban a Zemplén-megyei Tállyán született, még tizennégy éves sem volt, amikor családjával az auschwitz-i koncentrációs táborba hurcolták. 1956 óta él az Egyesült Államokban, szülész-nőgyőgyászként a Los Angeles-i Kaliforniai Egyetem (UCLA) klinikai professzora. Számos kitüntetés birtokosa, s 2005 óta a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja. A könyv megírásának okait sorolva professzor elmondta, hogy magáévá tette a tételt, miszerint nem szabad Hitlert az utólagos hallgatással mintegy posztumusz győzelemhez segíteni.

A szerzőnek persze voltak személyes motívumai is. Szűkebb családja - szülei és testvérei - ugyan túlélték a koncentrációs tábort, ami gyakorlatilag példa nélküli a magyarországi vidéki zsidóság történetében, s ő maga is megúszta, amit isteni csodának tekint, hiszen tizenhárom és félévesen, vézna falusi gyerekként került Auschwitzba, visszatérve pedig egyetlen gyerekkori barátját sem találta, a rokonságának 80 százaléka azonban elpusztult.

"Mindig úgy éreztem, hogy valamit tennem kell, akármilyen apróság is az, hogy a holokauszt ne merüljön feledésbe" - mondta. A túlélőket két csoportba sorolja: a többség hallani sem akar a holokausztról, semmilyen formában nem akar emlékezni az átéltekre. A második csoport - ide sorolja magát is -, szinte kényszeresen foglalkozik a kérdéssel. Mint mondta, otthoni könyvtárában mintegy 300, a holokauszttal foglalkozó könyv található, s megnéz minden filmet, kiállítást, amelynek valamilyen köze van a kérdéshez.

Olvasmányai során tűnt fel neki, hogy a holokauszt-kutatásnak van egy elhanyagolt területe, s ez a német táborokban végzett orvosi kísérletek kérdésköre. Ha a nácik orvosi kísérleteiről esik szó, még a holokauszt túlélői is legfeljebb Mengelét és az SS-orvos ikerkutatásait említik, ám "ez csak apró töredéke a történteknek" - mondta Pasternak professzor. S amint rájött, hogy mennyire feltáratlan ez a terület, elkezdte gyűjteni a dokumentumokat. A könyv megírására egyébként Elie Wiesel Nobel-békedíjas író is buzdította, aki azt mondta, hogyha ő nem írja meg, soha senki más sem teszi meg, s ez az ő bűne lesz.

Megdöbbentően sok tekintélyes orvosprofesszorral

Az összegyűjtött dokumentumok alapján először az Amerikai Orvostörténeti Társaságban tartott előadást, mivel úgy vélte, `ez nem zsidó ügy, ez az egész emberiséget érintő probléma, hiszen többek között 600 ezer magyar állampolgárt küldtek ártatlanul a halálba` - mondta. Az előadásnak fantasztikus visszhangja lett, amelynek nyomán számos tévéinterjú és cikk született. A könyv első része a német orvostudomány fasizálódását, a második a különböző orvosi kísérleteket tárgyalja, a harmadik pedig a jelenség etikai értékelésével foglalkozik.

Alfred Pasternak szerint e kísérletek három kategóriába sorolhatók: az elsőbe a német hadsereg számára folytatott kísérletek tartoznak, amikor először a világtörténelem során élő embereken próbáltak ki különféle betegségek - például flekktífusz - elleni oltóanyagokat. Ide tartoznak azok a kísérletek is, amikor különböző mélységű bemetszéseket végeztek a foglyok alsó végtagján, hogy kitapasztalják, hogyan gyógyul, ha egyáltalán gyógyul a seb, amennyiben szemetet, vagy üvegszilánkot dörzsölnek bele.

A második csoportot olyan `kutatások` alkották, amelyek a német faj felsőbbrendűségét voltak hivatottak bebizonyítani. A szerző szerint Mengele összes kísérlete antropológiai tárgyú volt, de végeztek csontvázkísérleteket is - megöltek foglyokat, hogy az izmoktól és minden egyébtől megszabadított csontvázon különböző antropológiai méréseket végezzenek.

A harmadik csoportot a tábori orvosok kísérletei alkotják, akik a legőrültebb ötleteiket próbálták ki a foglyokon. Akadt olyan, aki azt vizsgálta, hogy tűző napon meztelenül, élelem és ital nélkül mennyi idő alatt pusztul el az ember, vagy hogy mekkora adag fájdalomcsillapító lehet halálos, de végeztek homoszexualitás-elleni műtéteket is.

A könyv utolsó fejezete 184 olyan német orvos életrajzát tartalmazza, akik tevékenyen részt vállaltak a kísérletekben. `Megdöbbentő, hogy milyen sok addigra már ismert, tekintélyes orvosprofesszor volt közöttük` - mondta Alfred Pasternak, aki úgy érzi: könyvével adósságot ró le.

A professzor egyébként egy most megjelent könyvétől független kutatás során azt tanulmányozta, hogy milyen nőgyógyászati kihatásokkal járt a koncentrációs táborokban töltött idő a túlélők további életére: a tanulmány hamarosan amerikai nőgyógyászati szaklapban lát napvilágot.

(Múlt-kor/MTI-Panoráma)