VIII. Henrik, a feleségfaló király

2006. június 28. 17:00

URL: http://mult-kor.hu/cikk.php?id=14166

Ötszáztizenöt éve, 1491. június 28-án született Greenwichben VIII. Henrik, 1509-től haláláig Anglia és Írország királya. Ő hozta létre a Rómától független anglikán egyházat.

Válás és egyházreform

Henrik az első Tudor-házi uralkodó, VII. Henrik második fia volt, hat testvére közül csak három élte meg a felnőttkort. 1501-ben, bátyja halála után nem csak a trónörökösi címet, hanem annak özvegyét is megörökölte a nála hat évvel idősebb Aragóniai Katalin személyében. 1509-ben koronázták meg és néhány héttel később meg is nősült, jóllehet a házasság érvényességét kezdettől vitatta a katolikus egyház. Az energikus ifjú király azonnal kivégeztette apja kegyenceit, háborút indított Franciaország és Skócia ellen, de a kormányzást a tapasztalt Wolsey bíborosra bízta, ő maga csak vidéken utazgatott és vadászgatott. A kiváló diplomata Wolsey ügyes szövetségkötésekkel európai nagyhatalommá manőverezte Angliát, Henrik a reformáció kezdetén Luthert szapuló röpiratáért még `a hit védelmezője` (Defensor fidei) címet is megkapta a pápától.

A politikával komolyan csak az 1530-as évek elején kezdett foglalkozni
, akkor is "családi" okok miatt. Henrik a Rózsák Háborúja, a trónviszályok évtizedei után az első "békés" úton hatalomra került király volt, akit szinte megszállottan foglalkoztatott a dinasztia-alapítás gondolata. Ekkorra azonban bele kellett törődnie, hogy öregedő felesége nem lesz képes fiú utódot szülni számára, így udvarában nézett körül. Kiválasztottja Boleyn Anna lett, ám a válás a vártnál nehezebb diónak bizonyult. Wolsey most az egyszer kudarcot vallott: az V. Károly római császár befolyása alatt álló VII. Kelemen pápa hosszas habozás után mégsem volt hajlandó elválasztani feleségétől. A feldühödött Henrik leváltotta Wolsey-t, aki még tárgyalása előtt meghalt és a parlament segítségével szakított Rómával. Henrik 1533 elején feleségül vette a már terhes Boleyn Annát, nem sokkal később pedig megszületett a későbbi Erzsébet királynő.

Henrik következetesen végigvitte vallási reformjait:
1534-ben az anglikán egyház fejének nyilvánította magát, ennek tagadása halálbüntetéssel járt. (Így került a vérpadra Morus Tamás, Henrik kancellárja is, aki nem volt hajlandó letenni a hűségesküt, őt később a katolikus egyház szentnek nyilvánította.) Engedélyezte a Biblia angol fordításának kiadását, a szerzetesrendeket feloszlatta, ugyanakkor a szertartásrendet csak kicsit változtatta meg. A mindezt előidéző házasság azonban nem volt tartós: Anna sem tudta fiúval megörvendeztetni urát, akinek érdeklődése elfordult tőle.

Nagyhatalom a nősülések árnyékában

A király az esküvő után három évvel lefogatta Annát, akit boszorkánysággal, vérfertőzéssel és felségsértéssel vádoltatott meg, majd rövid úton halálra ítéltetett és lefejeztetett. (Henrik egy füst alatt Erzsébetet és Aragóniai Katalin lányát, Máriát is fattyúnak nyilvánította és kizárta az örökösödésből.) Harmadik felesége Jane Seymour lett, aki fiút szült ugyan, a későbbi VI. Edwardot, de a szülésbe belehalt.

Henrik körülbelül ekkor csatolta Walest Angliához
, egy nemzetté egyesítve a két országrészt. A kormányzat kulcsembere Thomas Cromwell volt, aki megszervezte az adminisztrációt, jelentősen növelte a bevételeket. Mivel fia módfelett betegesnek mutatkozott, a király újra megnősült, kiválasztottja a Cromwell javasolta Cleves-i Anna lett. Az ara mellett az egyik fő érv egy Holbein festette gyönyörű portré volt, sajnálatos módon Anna megérkezte után kiderült, hogy a festő ecsetje igencsak hízelgett, a himlőhelyeket például elegánsan mellőzte. Az esküvőt ugyan már nem lehetett visszacsinálni, ám Henrik még abban az évben, 1540-ben érvényteleníttette azt. Anna volt olyan bölcs, hogy nem ellenkezett, így ép bőrrel úszta meg a kalandot. Nem úgy Cromwell, akinek fejébe került a rosszul sikerült házasságközvetítés. Henrik épp kivégzése napján vette el ötödik feleségét, ám ismét csalódnia kellett: a könnyelmű Catherine Howard nyíltan csalta, sőt titkárának is egy volt szeretőjét tette meg. Mindhárman a vérpadon végezték, a királyné 1542-es kivégzésekor alig volt 18 éves.

Henrik utoljára 1543-ban nősült, ezúttal a gazdag Catherine Parrt vette el. A bölcs asszony, aki még protestáns hitét sem volt hajlandó elhagyni, jótékony hatással volt urára, aki még két lányát is - természetesen Edward után - lehetséges örökösének tette meg, de továbbra is törvénytelennek minősítette őket.

Az erősen elhízott, köszvényes VIII. Henrik 1547. január 28-án halt meg
, ötvenhat éves korában. Halálát egyes feltételezések szerint a köszvény, mások szerint a szifilisz, megint újabb teória szerint vitaminhiányból eredő skorbut okozta. A halálát követő egy évtizeden belül mindhárom gyermeke az angol trónra került: előbb a vézna, kilenc éves VI. Edward, aki csak arról nevezetes, hogy ő volt az első protestáns angol király, azután "Véres" Mária, majd I. Erzsébet, a szűz királynő.

Az emberek képzeletét színes egyénisége (szenvedélyes szerencsejátékos, nagyevő és nagyivó szoknyavadász volt, emellett szerette a vadászatot és a sportot, maga is futballozott, bár a játékot 1548-ban durvasága miatt betiltotta), továbbá hat házassága és két kivégzett felesége ragadja meg. Alattvalói is szerették, amit kiválóan mutat, hogy csak egy felkeléssel kellett szembenéznie vallási reformjai idején. Alakja számtalan filmben, színműben és regényben szerepel, például Shakespeare drámájában és Korda Sándor VIII. Henrik magánélete című klasszikusában; a BBC VIII. Henrik hat felesége című tévésorozatát nálunk is vetítették.

(Múlt-kor/MTI-Panoráma - Vladár Tamás, Sajtóadatbank)