Robert Owen, az utópista szocializmus atyja

Kétszázharmincöt éve, 1771. május 14-én született a walesi Newtownban Robert Owen angol gyáros és utópista szocialista.

A társadalom alapelve a nevelés

Apja nyeregkészítő volt, anyja földműves családból származott. Iskolába csak néhány évig járt, kilencéves korától egy posztókereskedő inasa lett, gazdája könyvtárában sokat olvasott. Néhány év után Manchesterbe költözött, ahol gyorsan érvényesült: már tizenkilenc évesen egy ötszáz embert foglalkoztató pamutfeldolgozó gyár felügyelője lett, energiája és vállalkozó kedve a gyárat rövidesen a legnagyobbak közé emelte. Angliában elsőként dolgozott fel az amerikai Délről származó gyapotot és több technikai újítást is bevezetett.

1799-ben megnősült, egy gazdag glasgow-i iparos lányát vette el és társával megvette a skóciai New Lanark textilgyárát. Itt a lakosok negyede gyermek volt Glasgow és Edinburgh szegényházaiból, velük korábban jól bántak, bár nem tanulhattak, de a felnőttek szörnyű körülmények közt, bűnben és erkölcsi fertőben éltek. Owen felújíttatta a házakat, példával és rendre, takarékosságra és tisztaságra próbálta szoktatni az embereket. Üzletei olcsón árultak jó minőségű árukat, a munkaórákért kapott jegyekkel fizettek pénz helyett, a szeszesitalok forgalmát korlátozták. 1816-ban nyitotta az ország első bölcsődéjét, gyáraiban óvoda és iskola volt, a munkaidőt 10 és fél órára korlátozta, egészségügyi ellátást és nyugdíjat adott, tiltotta a gyermekmunkát.

Az üzem jól ment, de a jóléti intézkedések csökkentették a hasznot, s társai korlátozták Owen tevékenységét. 1813-ban új üzemet szervezett, itt a tulajdonosok elfogadták tőkéjük 5 százalékos hozamát s teret engedtek a humanitárius reformoknak. Owen A társadalom új felfogása című nagy művének négy kötetében vázolta fel filantróp nézeteit. Alapelve a nevelés volt, a vallásokban csalódva új elvrendszert gondolt ki. Fő tétele, hogy az ember jellemét a körülmények alakítják, amelyekről nem tehet; ezért nem felelős tetteiért, dicséret sem, feddés sem illetheti - ha viszont gyerekkorától megfelelően hatnak rá, jobbá válhat.

Tevékenységének híre egész Európára kiterjedt, reformerek s államférfiak keresték fel. Intézményeiben a gyermekek vidámak és felszabadultak voltak, New Lanarkban egészség és bőség honolt, a vállalkozás sikeres volt. Owen 1815-ben a gyári reformok mellett agitált, 1817-től hirdetett eszméi a szocializmus és a szövetkezeti mozgalom előfutáraivá tették s ma is hatnak. A munkanélküliek számára javasolta az "egység és együttműködés" falvainak létrehozását, ahol az 1200 fős közösségek 4-600 hektár földön gazdálkodnának, egy nagy házban laknának, ahol közös konyha és étkezők lennének. A családok külön lakásban élnének, gyermekeiket hároméves korukig gondoznák, ők azután közösségben nevelkednének, de étkezéskor és máskor is együtt lehetnek szüleikkel. A vezetést szakemberek látnák el, mindenki dolgozna, a munka haszna a közösségé lenne. Ezek szövetségei utóbb átfognák az egész világot.

Az árubőség okozza a tömeg elnyomorodását

Ezen elképzeléseit befolyásos csoportok is kedvezően fogadták, míg egy összejövetelen Owen nem szólt a vallás ellen - támogatói ettől kezdve megfogyatkoztak. 1825-ben 12 ezer hektár földet vett az amerikai Indiana államban, az intézményt New Harmonynak nevezve el. Ez egy ideig békésen működött Owen vezetése alatt, később viták támadtak a vallás szerepe s az önkormányzatiság körül. Owen 1828-ban hagyta el a telepet, a vállalkozásra vagyona 80 százaléka ráment. Fia, Robert Dale Owen Amerikában maradt, s a rabszolgák felszabadítását tűzte ki céljául.

New Lanark

A további társadalmi kísérletek színhelye a skóciai Orbiston (1826-27), az írországi Ralahine (1831-33) és az angliai Queenwood (1839-45) voltak, Owen csak az utóbbiban vett részt, de anyagilag ez is megbukott, miként kudarcba fulladt Angliában 1832-34-ben szervezett "munkatőzsdéje" is.

Jelentés Lanark grófságnak című, 1820-as dolgozatában kimondta: nem elég a reform, át kell alakítani a társadalmi rendet, hívei az 1820-as években társaságokat és lapot is alapítottak. A szakszervezetek Owen tanait a munkásérdek kifejezésének tartották, s hazatértekor őt tekintették vezetőjüknek. Sokan úgy vélték, e testületek megszervezhetik az ipar egészét, az építőmunkás-szervezet céhhé is alakult, s 1834-ben létrejött a Nagy Országos Egyesített Szakszervezet, de a munkáltatók ellenállása, a kormány s a bíróságok megtorló lépései néhány hónap múlva véget vetettek a mozgalomnak. A szocialista elvek csak két emberöltővel később hatottak ismét a szakszervezetekre. Owen eszméi alapozták meg a fogyasztási szövetkezetek mozgalmát is.

1834-től nevelési, erkölcsi és családi reformeszméket hirdetett: szerinte a bajok fő okozója a vallás, a házasság és a magántulajdon. 1834-es könyve, Az új erkölcs világa a jövő közösségi társadalmát Krisztus második eljöveteleként jellemezte. Azt kutatta, hogy a technikai fejlődés révén létrejött árubőség miért okozza a tömeg elnyomorodását? A gépesítés elbocsátásokhoz, ez a fogyasztás, s az összkereslet csökkenéséhez vezet, az így keletkező válságok újabb elbocsátást eredményeznek. Ezzel megalapozta a válság közgazdasági elméletét, s a munkanélküliség ellen is elsőként ő lépett fel. A bajokat úgy akarta elkerülni, hogy a munkás kapja meg munkája teljes értékét, mivel ez a fejlődés során nő, mindenki élvezné a haladás előnyeit. Owen ellenezte a gazdasági-politikai harcot, a társadalom megváltoztatása érdekében elsődlegesnek az emberek átnevelését vélte.

Munkássága jelentősen hatott a szakszervezeti mozgalomra s a polgári társadalom szociális intézményeire is. Utolsó éveiben magányosan élt, elfeledve halt meg Newtownban 1858. november 17-én.

(Múlt-kor/MTI-Panoráma)