130 éve halt meg Deák Ferenc

Százharminc éve, 1876. január 28-án halt meg Budapesten Deák Ferenc, `a haza bölcse`.

Söjtörtől a passzív ellenállásig

1803. október 17-én a Zala megyei Söjtörön (egyes források szerint egy szekéren, úton Söjtör felé) született középbirtokos nemesi családban. Anyja a szülésbe belehalt, apját korán elvesztette, így rokonok nevelték Zalatárnokon és Kehidán. Nagykanizsán s a pápai bencés gimnáziumban tanult, a győri akadémián jogot hallgatott, az ügyvédi vizsgát Pesten tette le, itt találkozott Toldy Ferenccel, Bajzával és Vörösmartyval.

Zala megyében tiszti ügyész, árvaszéki jegyző, 1832-től helyettes alispán volt, 1833-tól a pozsonyi országgyűlésen lett követ. Kiemelkedő tudása, határozottsága, beszédkészsége, erkölcsi tartása révén a reformellenzék egyik hangadója, majd az 1839-40-es diétán Wesselényi és Kölcsey távozása után a liberális ellenzék hivatalos vezetője lett. Országos tekintély övezte, nagy szerepe volt az amnesztia kiharcolásában, az ipari, bank- és kereskedelmi viszonyokat javító törvények meghozatalában, szót emelt a magyar nyelv ügyében, a halálbüntetés ellen, a lelkiismereti és szólásszabadság mellett, az úrbéri viszonyok megszüntetésért. 1843-44-ben részt vett a büntető törvénykönyv kidolgozásában, a közteherviselést szorgalmazta, de a javaslatot követő véres zalai zavargások miatt visszavonult.

Otthonról is támogatta a védegyleti mozgalmat, közvetített Széchenyi és Kossuth vitájában, bár inkább az utóbbi oldalán állt. 1846-47-ben ő öntötte végleges formába a szabadelvű tábor programját, az Ellenzéki Nyilatkozatot. Betegeskedése miatt nem vállalt követséget, vidéki életéből az 1848-as forradalom mozdította ki: március 20-tól a megyei közgyűlés kérésére részt vett az országgyűlésen, igazságügy-miniszter volt 1848 áprilistól a Batthyány-kormányban, júliusban az első népképviseleti országgyűlés tagja lett, a hűbéri maradványok felszámolására tett törvényjavaslata már nem léphetett életbe.

Deák igyekezett mérsékelni Kossuthot, ellenezte a Béccsel való szakításhoz vezető jogszabályokat, a békéről tárgyalt Innsbruckban és Bécsben. 1848 szeptemberben Jellacic támadása miatt a kormánnyal együtt ő is lemondott, de képviselőként tovább dolgozott. Az országgyűlés december 31-én Batthyányval Windischgrätzhez küldte békekövetként, a herceggel január 3-án Bicskén találkoztak, de megállapodásra nem jutottak.

Deák nem jutott el Debrecenbe, kehidai birtokán vészelte át a bukást, az elnyomatás első éveit, a passzív ellenállást személyes példával hirdetve. 1850-ben eljárás indult ellene, de mivel nem vett részt a trónfosztásban, felmentették.

A haza bölcse mesteri taktikus volt

Than Mór: Deák portréja, 1870

1854-től Pesten, a Vendéglő az Angol Királynéhoz címzett szállóban lakott, itt találkozott híveivel. Kivárási taktikája eredményt hozott: Ausztria katonai megroppanása, a Bach-rendszer kudarca nyomán eljött az aktív ellenállás ideje. 1861 elején Deák részt vett a király által összehívott Országbírói Értekezleten; az áprilisi országgyűlésen, mint a Felirati Párt vezére az 1848-as törvények helyreállítását követelte. Pártjával elfogadta Ferenc József uralkodását, ezért feliratban tájékoztatta őt az országgyűlés álláspontjáról, szemben a Határozati Párttal. A feliratot visszautasították, az országgyűlést feloszlatták.

Deák ezután is ragaszkodott 1848-hoz, de felismerte: csak a kiegyezés a járható út. Ennek adott hangot a Pesti Naplóban 1865. április 16-án (név nélkül) megjelent Húsvéti cikkében, a birodalmi és magyar érdekek egyeztetésének szükségességét hangsúlyozva s feladva a perszonáluniós terveket. Így írt: "Készek leszünk mindenkor törvény szabta úton saját törvényeinket a birodalom szilárd fennállhatásának biztonságával összhangzásba hozni". A cikk szerzősége hamar ismertté vált, a bécsi udvar megegyezési készségét a porosz háborúban a königgrätzi vereség is növelte.

Magyar részről Deák vezette az 1867-es kiegyezéshez vezető tárgyalásokat, a kiegyezés Magyarország belső önkormányzatát a külügy, a hadügy, és ezek fedezését szolgáló pénzügyek közössége mellett rögzítette, e terheket 70:30 arányban viselte a két ország. Deákot ekkor kezdték a haza bölcsének nevezni. A nevét viselő párt vezetője lett az 1865-68-as országgyűlésen, de kormánymegbízatást nem vállalt. Állam és egyház szétválasztását, a polgári házasságkötést szorgalmazta, utolsó beszédét is egyházpolitikai kérdésekről tartotta.

Számos író, költő, így Arany János, Kemény Zsigmond és Gyulai Pál volt a barátja, ők alkották az ún. irodalmi Deák-pártot. Nem alapított családot, Vörösmarty árváit fogadta gyermekeivé. 73 évesen, 1876. január 28-án halt meg Budapesten.

Deák koncepciózus reformer, mesteri taktikus volt, puritán és szerény. Alig voltak személyes ambíciói, politikusi pályáján erkölcsi értékek mozgatták. Kemény vitapartnerként ismerték, aki nem feledte a helyes arányokat. Elítélte a fanatizmust, kiegyensúlyozottan, higgadtan politizált, végsőkig ragaszkodott az alkotmányossághoz, s védte a nemzet érdekeit. Kényelmes ember volt, de jogi-politikai kérdésekben nem kímélte magát.

(Múlt-kor/Panoráma, Sajtóadatbank)