Salamon (Árpád-ház)

Salamon (szül. 1053 - megh. 1087), magyar király 1063-tól 1074-ig; uralkodását trónviszályok és háborúk kísérték.
Apja I. András magyar király (ur. 1046-60), anyja Anasztázia kijevi hercegnő volt. Születése előtt, 1048-ban András a saját testvérét, Béla herceget (később I. Béla, ur. 1060-63) nyilvánította örökösének, 1058-ban azonban a németekkel kötendő béke zálogaként Salamont eljegyezték IV. Henrik német király nővérével, Judittal, és az eljegyzés előtt trónörökösként megkoronázták. Béla emiatt 1060-ban lengyel segítséggel megdöntötte András uralmát. Anasztázia gyermekeivel Melkbe (Ausztria) menekült. 1063-ban IV. Henrik birodalmi sereg élén indult visszaszerezni a trónt sógora számára. Béla időközben meghalt, fiai pedig elhagyták az országot. Salamont 1063 szeptemberében Székesfehérváron királlyá koronázták.
Henrik távozása után Béla fiai lengyel haddal törtek az országra, s a nyugati határra menekült Salamon hívei kénytelenek voltak tárgyalni. Az 1064 elején létrejött megállapodás az ország egyharmadát, mint hercegséget (dukátus) juttatta Gézának (később I. Géza, ur. 1074-77) és Lászlónak (I. László, ur. 1077-95).
A gyermek Salamon helyett anyja, Anasztázia kormányzott, egyetértésben Gézával. 1068-ban a király és a hercegek egyesült serege szétverte az országot dúló besenyő hadat a kerlési (ma Romániában) csatában, 1071-ben pedig a Szerémséget ért támadásra válaszul elfoglalták a bizánci kézen lévő Nándorfehérvárt. A győztesek közt azonban viszálykodás támadt, mivel a védők Gézának adták meg magukat, és ő megtagadta a királynak törvényesen járó zsákmányrész kiszolgáltatását, sőt Salamon tudta nélkül békét kötött.
Géza és Salamon viszálya egyre mélyült. Mivel az erőviszonyok nagyjából kiegyenlítettek voltak, mindkét fel külföldön keresett szövetségeseket. Kemejnél (Szolnok mellett) Salamon német-magyar serege megtámadta és megverte a készületlen Gézát, akit ráadásul csapatai egy része cserbenhagyott (1074. febr. 26.). Március 14-én a mogyoródi csatában azonban a László bihari hadaival és Ottó cseh seregével megerősödött Géza döntő győzelmet aratott, s ezután a hatalom az ő kezében összpontosult. Salamon tartani tudta magát megmaradt területén (Moson és Pozsony környékén), sőt pénzt is veretett.  1076-ban tárgyalások kezdődtek a helyzet rendezéséről, de ezek Géza halála miatt megszakadtak. Végül 1081-ben Salamon teljes királyi ellátásáért cserébe lemondott a koronáról László javára. 1082 körül azonban összeesküvéssel vádolták meg, és Visegrádon bebörtönözték. Miután 1083-ban szabadon engedték, IV. Henrikhez ment Regensburgba, majd a moldvai besenyőknél keresett segítséget. 1085-ben velük tört az országra, László azonban legyőzte. 1087-ben Bizánc ellen indítottak rablóhadjáratot, Salamon ennek egyik ütközetében esett el. Egy későbbi legenda szerint túlélte a csatát, majd a világtól elfordulva remetének állt, és Pulában (Horvátország) halt meg, ahol később szentként tisztelték.