A világ legnagyszerűbb találmányát ünnepeljük
2005. szeptember 22. 11:57
URL: https://mult-kor.hu/cikk.php?id=10808&pIdx=2
Von Drais báró 1817-ben egy kormányozható első kerekű sétálómasinával szelte át a brit királyi kertet. Az autómentes napon a kerékpározás tanulságos történetét idézzük fel.
A rázós elődök kora
| Templomtól a futógépig |
A kétkerekű járművek történetének legendás fejezete a misztikus celerifere, amelyet Sivrac gróf 1791-ben készített Franciaországban, és valószinűleg egy két kerékre erősített kísérleti masina lehetett. Később azonban kiderült, hogy pusztán Louis Baudry de Saunier francia történész fantáziájának terméke, aki 1891-ben ezzel a szellemi konstrukcióval igyekezett megalapozni a kerékpár 100 éves történetéről szóló munkáját.
Az első valóban használható biciklit a badeni nagyhercegségben élő Karl von Drais báró készítette. A báró 1817-ben mutatta be a nagyközönségnek "futógépét" (Laufmaschine), és azt szerénységében Draisienne-nek keresztelte. A korabeli sajtó azonban - mivel két lábbal hajtotta - a velocipede nevet ragasztotta Karl von Drais báró furcsa találmányára. A báró motívumairól annyi ismeretes, hogy találmányát egy több ezer ember halálát okozó éhínség ihlette, amikor az elpusztult lovak miatt közlekedni sem lehetett. Az első próbafutamra négy évnyi tervezgetés után 1817. június 12-én került sor, amikor a 22 kg súlyú, fából készült járművel kevesebb, mint egy óra alatt 13 km-t tett meg.
A trendi taposógép használata sok zötykölődéssel és kényelmetlenséggel járt, s hiába készítettek több ezer darabot Nyugat-Európában és Észak-Amerikában, a divat pár év alatt lecsengett. Hamarosan a brit lapok sem gúnyolódtak már azon, hogy a szerkezet milyen hamar elkoptatja a csizmákat.
Az első balesettől a velocipédig
| Japánban is tekerték... |
A kétkerekű következő fejlesztése egy skót kovács, Kirkpatrick MacMillan nevéhez köthető, akinek 1839-es járművét méltán nevezhették az első igazi biciklinek (bár a 20. század elején sokáig vitáztak azon, hogy a pedál nélküli járgányok kerékpárok-e egyáltalán).
MacMillan nevéhez fűződik az első kerékpáros közúti baleset is: egy napilap 1842-ben feljegyzett egy balesetet, amikor az "elsuhanó kovács" Glasgowban fellökött valakit járművével, és öt schillingre büntették. Sokak szerint persze ez is csak a kerékpár-történészek konfabulációja.
A 19. század közepétől az egyes kerékpár-típusok párhuzamosan készültek, s kinézetre is egytől-egyig különböztek. A mérnökök több olyan pedál- vagy kézihajtású három- és négykerekű gépen is dolgoztak, amelyek az idő előrehaladtával egyre nehezebbek lettek, és egyre lehetetlenebb volt emberi erővel meghajtani őket. Volt azonban, aki sikeresen hasznot húzott ezekből is: a doveri Willard Sawyer sikeresen exportált ilyeneket világszerte az 1850-es években.
A velocipédek reneszánsza az 1860-as években Párizsban köszöntött be. 1864-ben egy francia fémmunkás komoly előrehaladást ért el a meghajtás terén: pedálokat erősített az első kerékre (a pedál azonban már 1853-ban is megjelent, de akkor még nem terjedt el).
Az International Cycling History Conferences döntése alapján viszont a mai napig nem lehet egyetlen személlyel azonosítani ezt a titokzatos feltalálót, mert mind Ernest Michaux mind pedig Pierre Lallement neve szóba kerülhet. Az így elkészült kerékpárt az 1867-es párizsi világkiállításon mutatták be (Michaulin néven), ahol nagy visszhangot váltott ki, és hamar komoly kultusza lett. Ekkor alakultak meg az első versenyeket is rendező klubok: a "száguldás bajnokai" 1868-ban a világ első kerékpáros versenyén 2 kilométert tettek meg. A győztes angol James Moore aranyérmét III. Napóleontól vehette át szédületes teljesítményéért: 3 perc 50 mp alatt tekerte le a távot, s így 31,3 km/órás sebességgel ért a célba.
A golyós csapágy, a sárhányó és további újítások az ipari forradalom fejlesztéseinek élvonalába juttatták a kerékpárt. Hamarosan rájöttek, hogy a küllők egyformán húzzák a tengelyt, s a faküllőket érdemes fémre cserélni. Thomas McCall 1869-ben készítette el híres Ariel-jét, az első igazi fém kerékpárt.
A korábbi tervek kis módosításával megszületett a velocipéd: ennek első kerekét megnagyobbították, és azon helyezték el az ülést, így a gép méretének csak az ember lábhossza szabott határt. A feltalálói címért azonban itt is vita bontakozott ki: James Starley és Eugene Meyer egyaránt magukénak követelték az elsőséget. Az új találmány is hamar sikeres lett: 1877-ben 50 ezer velo futott az utakon.
Technikai fejlődés és tömegtermelés
|
Az egyik első kritikus-tömeg |
Különböző elvetélt kísérletek után (mint például a megcserélt kerekek - hátul a nagy és elöl a kicsi) 1885-ben John Starley megalkotta Rover Safety nevű készülékét, amely az elődeihez képest kisebb kerekeivel a ma is használatos biciklik prototípusa lett.
Bár ezeket Párizs frissen aszfaltozott makadámútjain könnyű volt tekerni, a jármű az Egyesült Államokban ekkor még a csontrázó nevet viselte. Már az első évtizedekben is sokan kísérleteztek azzal, hogy elviselhetőbbé tegyék a "kínzómasinát". A kerekekre tett felfújható gumibelső ötletgazdája R. W. Thompson skót mérnök volt. 1845-ben jegyeztette be Aerial Wheel névre hallgató találmányát, amely túl drága volt ahhoz, hogy széles körben elterjedjen. Thompson ötletét elevenítette fel John Boyd Dunlop ír állatorvos, aki 1887-ben fia triciklijének kerekeire előbb vízzel, majd levegővel töltött locsolócsövet tekert. Találmányát 1888. december 7-én szabadalmaztatta, majd megkezdődött a tömeges gyártás. Mivel Thompson is ugyanerre kapott szabadalmat 1845-ben, hosszas pereskedés előzte meg az 1890-es döntést, miszerint bárki szabadon gyárthat biciklikereket. Dunlop azonban ettől nem ment tönkre, mert a gumigyártáson hamar meggazdagodott: a szabadalom utáni első héten 3000 tömlővel felszerelt járgányt adott el.
A kerékpár népszerűségére jellemző, hogy a huszadik század elejének közlekedési viszonyaival kapcsolatban a történészek a "bicikliőrület aranykora" kifejezést használják. A drótszamár a közlekedés és kikapcsolódás fontos eszköze lett, s hamarosan a tömegtermelés is beindult: a világot meghódító alacsony árú és strapabíró Crescent nevű biciklit a chicagoi Adolph Schoeninger, a kerékpárgyártás Fordja alkotta meg.
(Forrás: Wikipedia, Happy Bike Team)