Svéd dominancia Európa felett
2008. május 14. 15:00
URL: https://mult-kor.hu/cikk.php?id=020612&pIdx=3
Bakó Béla harmincéves háborút bemutató sorozatának harmadik részében a küzdelem középső részébe pillanthatunk be, felidézve a dánok vereségét, és a svéd hadsereg legnagyobb győzelmeit.
A dán-alsószász szakasz (1625-29)
A 16. században Dánia volt a legerősebb skandináv hatalom. A század első felében azonban a svédek elleni küzdelmek és a dinasztikus harcokkal egybekapcsolódó belháború, melyet parasztfelkelés is kísért, lekötötték a dán állam erőit. A protestánsokat azonban felrázta a harmincéves háború első, kudarcokkal terhes szakasza. Francia közvetítéssel 1625-ben létrejött az Angliát, Dániát és Hollandiát egy táborba foglaló hágai szerződés. A dánok különös érdeklődését azzal magyarázhatjuk, hogy IV. Keresztély király egyszersmind holsteini - azaz birodalmi - herceg, sőt az `alsó-szász birodalmi kerület főnöke` is volt.
|
IV. Keresztély koronázása |
A protestáns Unió új katonai vezetője, IV. Keresztély, dán király serege 1626. augusztus 28-án Lutter am Barenbergnél (körülbelül Németország közepén) megütközött Tilly Jean császári tábornok (1559-1632) katonáival és súlyos vereséget szenvedett tőlük. A következő évben Walleinstein Albrecht császári hadseregparancsnok (1583-1634) katonái elfoglalták Jütlandot. A császáriak megjelenése a Keleti-tenger térségében veszéllyel fenyegette a svédek megszerzett hatalmi helyzetét. Ezen kívül II. Ferdinánd császár katonai segítséget adott Zsigmond lengyel királynak, amit a svéd király nyílt kihívásnak tekintett, mivel a lengyelek hadiállapotban voltak a svédekkel.
Walleinstein tábornagy serege 1627 nyarán körülvette Stralsundot, mire a város vezetői a dánokhoz és a svédekhez fordultak segítségért. A svéd király tudta, hogy egy németországi hadjárathoz szövetségesek kellenek, ezért a svéd kancellár egyik legfontosabb feladata az lett, hogy Svédország számára szövetségeseket találjon. Svéd követek és diplomaták keresték fel a kiszemelt európai országokat. Az eredmény kézzelfogható volt: a dánok királyát Jütlandba űzték vissza. A császár minden kegyétől elhalmozott Wallenstein az északnémet területeket teljesen elfoglalta. 1629-ben IV. Keresztéllyel megkötötték a lübecki békét, melyben a dán király lemondott a német ügyekbe való további beavatkozásról, de megtarthatta birtokait.
1629-ben azonban megszületett az ún. restitúciós ediktum, amely döntő volt a háború további menete szempontjából. A dán háborúban elért győzelmek megnövelték a császár hatalmát, olyan helyzetet teremtve, amely felborulással fenyegette a fejedelmek és rendek, illetve a központi hatalom eddig kialakult viszonyát. Ebben a pillanatban nem lett volna szabad ürügyet adni arra, hogy a császár ellen a birodalmon belül kifejlődhessék az ellenállás. II. Ferdinánd és politikusai azonban 1629-ben kiadták az úgynevezett restitúciós ediktumot, mely elrendelte az augsburgi vallásbéke óta lefoglalt birtokok visszaadását. Ferdinánd ezzel egy csapásra maga ellen fordította az észak-német lutheránusokat a szász és brandenburgi fejedelmeket.
Ezalatt a francia diplomácia sem maradt tétlen. Richelieu diplomáciája mesteri módon szigetelte el a császárt és szolgáltatta ki a svéd király hódító törekvéseinek. A svéd király diplomáciája főleg a protestáns német fejedelmeket igyekezett megnyerni, amely azért is könnyű volt, mert Gusztáv Adolf az elnyomott német protestánsok védelmezőjeként léphetett fel.
Svéd szakasz (1630-35)
A 17. század elején, főleg Gusztáv Adolf uralma idején (1611-1632) Svédország elsőrendű európai hatalommá vált. A fellendülés lehetővé tette a királyi hatalom pénzügyi megerősödését és bizonyos reformok bevezetését. Lehetővé váltak a küldő hódítások, francia ösztönzésre II. Gusztáv Adolf svéd király a protestáns szövetség élére állt, s ez döntő fordulatot hozott a háború menetében. A svéd király hármas céllal lépett ki a nemzetközi porondra. Egyrészt a balti-tengeri német területek biztosítására, másrészt azzal a szándékkal, hogy a harc ne terjedhessen át svéd területre, harmadrészt - és ezt propagálták leginkább -, hogy megmentsék a dán szakaszban porig alázott északnémet protestantizmust.
|
Gusztáv Adolf |
Stralsundon kívül csak Magdeburg szabad város és Hessen hercegség volt II. Gusztáv Adolf szövetségese. A császári hadak fenyegető közelsége és a svéd király sürgetése miatt a protestáns Pomeránia, Brandenburg és Szászország is csatlakozott a svédekhez. A helyzetet megkönnyítette, hogy a császáriak menesztették Walleinstein tábornokot, és helyébe a 71 éves Tilly generális lépett, aki arról volt híres, hogy soha nem vesztett csatát. A svéd sereg Stettinig vonult, ahol berendezték főhadiszállásukat, és onnan indították további hadműveleteiket és foglalták el déli irányban az Odera folyó melletti településeket.
1631. április 3-án Frankfurtból kiűzték a várost védő császáriakat, majd a svéd király három órás szabad rablást engedélyezett. Frankfurt után Berlinbe is bevonultak a svédek, de a pestisjárvány miatt tovább mentek, és az Elba folyó melletti Werben városát foglalták el.
A másik oldalon a császáriak már egy ideje körülzárva tartották a svédekkel szövetséges Magdeburg városát. Az északi sereg messze volt onnan, így a közben tábornaggyá előléptetett Tilly serege 1631 májusában elfoglalta a várost. A svéd sereg 1631. szeptember 7-én a Lipcse közelében fekvő kis falu, Breitenfeld határához értek, ahol Tillyék már várták őket, és másnap, szeptember 7-én összecsapott a két sereg. II Gusztáv Adolf ekkor országa történetének legnagyobb katonai győzelmét aratta: körülbelül 5 órai harc után a svédek győztesen kerültek ki a császári hadsereg ellen vívott csatából, aminek eredmányeként Svédország nagyhatalommá emelkedett.
Breitenfeldnél a svéd csapatok és szövetségeseik embervezstesége körülbelül 3600 fő volt, a császáriaké 7600 halott és 6000 fogoly. II. Gusztáv Adolf előtt két lehetőség állt a fényes győzelem után. Vagy békét köt, hiszen olyan helyzetben volt, hogy szinte bármit követelhetett volna egy béketárgyaláson. A másik lehetőség az volt, hogy tovább folytatja a háborút, és mint tudjuk, ez utóbbit választotta.
A svéd sereg támadása a breitenfeldi csata után Dél-Németország felé fordult. Ezeket a területeket még nem érintette a harmincéves háború. A Majna völgyében fekvő gazdag német falvak és városok bőséges téli szálláshelyek lehetőségét kínálták a svéd katonáknak. 1631 októberében érték el Würzburg városát, melynek kapuját nem nyitották ki a város vezetői. II. Gusztáv Adolf 24 óra gondolkodási időt adott a városatyáknak. Másnap reggel már hozták a kulcsot, és a svéd sereg akadálytalanul szállta meg a várost.
Gusztáv Adolf halála
A svéd-finn csapatok több sikertelen kísérlet után, október 8-án vették be Marienburg várát. Ezután több falu és város elfoglalása után, november 20-án vonultak be a svédek Frankfurt am Mainba, majd utána Mainz városa, a téli szálláshely következett. Közben a szövetséges szász sereg János György herceg vezetésével Csehország megszállására indult. A svédek tavasszal már Nürnberg protestáns városon keresztül Bajorország felé haladtak. A Dunán átkelve a Lech folyó mellett fekvő Rainhoz értek, ahol a folyó másik oldalán a jól kiválasztott védelmi állásokban már várta őket Tilly a császári sereggel.
|
A svéd király halála |
A nürnbergi állóháború nem hozott döntést. A svéd király a Szászországba nyomuló Walleinstein seregét akarta megtámadni és legyőzte, amihez a szászok segítségét várta, de azok késtek. Közben Walleinstein seregével a Lützen melletti mezőn vert tábort. II. Gusztáv Adolf - mikor meghallotta hogy Walleinstein megosztotta seregét - nem várt tovább a szászokra, hanem gyorsított menetben Lützen felé menetelt, és 1632. november 5-én az ellenség közelébe ért.
A király másnap (november 6.) kora reggelre tervezte a támadást, de csak 8 óra felé oszlott el valamennyire a köd, és csak 11 óra körül vált láthatóvá az ellenség. 12 óra tájban megindultak a svéd lovasrohamok. A harc hevében már annyira összekeveredtek a lovasok, hogy tájékozódni sem lehetett. Gusztáv Adolf tüdőlövést kapott, lecsúszott a lováról, majd egy fejlövés érte, ami végzett vele. Déli egy óra volt, amikor a svéd szolgálatban álló Bernhard weimari herceg átvette a parancsnokságot, és folytatta a harcot. Walleinstein attól tartott, hogy a közelgő szász sereg egyesülni fog a svédekkel, ezért néhány kisebb összecsapás után, a köd és a gyorsan beálló sötétség leple alatt visszavonult.
Ezt követően a svéd trónra került kiskorú Krisztina királynő mellett lévő nagy hatalmú Oxenstierna kancellár - összefogva a lutheránus német fejedelmekkel - a háború folytatása mellett döntött, de csapatai 1634-ben a délnémet területen lévő Nördlingennél súlyos vereséget szenvedtek a császáriaktól. A nördlingeni vereséget követően megbomlott a protestánsok egységfrontja. 1635-ben elsőnek a szász választófejedelem - a korábban egyszer már megszerzett sziléziai Lausitz átengedése fejében - békült ki a császárral, aki viszont restitúciós elképzeléseit adta fel. Ehhez a prágai békéhez csaknem valamennyi birodalmi rend csatlakozott. Ezt követően került sor a háború - korszakolásunk alapján legalább is - utolsó szakaszára.