Genetika a régészet szolgálatában

fosszilis harcsa

Sagalassos ősi városa az anatóliai vidéken, 110 kilométerrel a török mediterrán tengerparttól a szárazföld belsejében található. Innen származnak azok az Észak-kelet Afrikában megtalált kerámiák is, amelyek alapján a 600 körüli Sagalassost a görög-római kultúra, mezőgazdaság és kereskedelem egyik csomópontjaként ismerhetjük. A most bizonyítottá vált halimport ténye is a helyi és a távolsági kereskedelem nagyfokú szervezettségéről tanúskodik.

Az afrikai harcsa (Clarias gariepinus) ugyanis nem honos ezen a tájon, valószínűleg egzotikus ételnek számított, illetve néha dekorációs céllal került a rómaiak medencéibe, hasonlóan társaihoz, a nílusi sügérhez (Lates niloticus) és az afrikai bölcsőszájú halhoz (Tilapia zillii).

A sagalossosi ásatás fejleményeiről beszámoló Nature szerint a halmaradványokat a konyhai hulladék között találták meg. A kutatók a megmaradt uszonyok genetikai anyagán mitokondriális DNS vizsgálatot folytattak, majd török, szír, izraeli, egyiptomi és szenegáli példányokkal összehasonlítva megállapították, hogy a Sagalassosban talált minta genetikailag leginkább a mostani nílusi harcsával egyezik. A halat fejétől és belsőségeitől megfosztva, besózva és kiszárítva szállították Egyiptomból.

Sagalassos

A Sagalassos városnál zajló nagyszabású - vízi ökológus, zoológus, genetikus, régész együttműködésével megvalósuló - interdiszciplináris kutatási program 1800 négyzetkilométernyi ásatási területen 1990 óta követi az életmód, a gazdálkodás, a mezőgazdaság, az időjárási változások legapróbb elemeit.

A kutatásról részletes beszámoló a Journal of Archaeological Science 2003 szeptemberi számában illetve az archeology.org-on található.