Az Itáliából jött „Léghajós fenegyerek”, aki megismertette a repülés élményét Angliával

2017. szeptember 18. 13:29

Bár az 1780-as évek elején Franciaországban már számos sikeres hőlégballonos utazást hajtottak végre, Angliában sokáig minden hasonló vállalkozás kudarcba fulladt. A londoniak többsége nem is hitte el, hogy egyáltalán lehetséges a repülés, egészen addig, amíg egy vakmerő nápolyi diplomata, Vincenzo Lunardi az egész főváros szeme láttára a magasba nem emelkedett.

Vicenzo Lunardi

Vincenzo Lunardi 1759-ben született egy kisebb nápolyi nemesi család sarjaként. Fiatal korában egy franciaországi útja során ismerkedett meg a korszak nagy találmányával, a hidrogén segítségével levegőbe emelkedni képes hőlégballonnal, amelynek azonnal nagy szerelmese lett. Később hazája szolgálatába állt mint diplomata, amely minőségében hamarosan Londonba rendelték.

A repülés iránt megszállott Lunardi azonnal felismerte a nagy lehetőséget, amelyet Anglia tartogatott számára. Ugyan Franciaországban ekkor már számos sikeres ballonos repülés történt, a szigetországban addig minden kísérlet rendre kudarcba fulladt. Előfordult, hogy a ballon már a felszállás során javíthatatlan károkat szenvedett, míg amikor legalább a felszállás sikerült – így például James Tytler 1784-es repülése esetében – a ballon alig néhány pillanatig tudott a levegőben maradni. Nem csoda hát, hogy a 18. század végi London polgárai meglehetősen szkeptikusan álltak az embereket a levegőbe emelő ballonok híréhez.

Lunardi ezért a fejébe vette, hogy ő lesz az első, aki minden angol számára bebizonyítja, hogy a ballonos repülés valóban lehetséges. Vállalkozását hatalmas reklámkampánnyal népszerűsítette. Csapatával röpiratokat osztogatott és a repülést megelőzően nyilvános helyen kiállította hőlégballonját, hogy ezzel is fokozza az érdeklődést. Végül eljött a nagy nap és 1784. szeptember 15-én Lunardi a magasba emelkedett.

Lunardi kiállított léggömbje

A nem mindennapi látványosság történetét Lunardi rendkívül részletes beszámolójából ismerjük – abból a 16 oldalas füzetkéből, amelyet a repülést követően osztogattak Anglia-szerte. Saját becslése szerint mintegy 150 ezer ember gyűlt össze, hogy tanúja legyen a „vállalkozó Idegen” útjának. A nézőközönség tagjai között pedig nem kisebb személy is helyet foglalt, mint az akkor 14 éves brit trónörökös, a későbbi IV. György király.

A repülés meglehetősen akciódús volt. Már a felszállás előtt kis híján tragédia történt, amikor a léggömb burkolatát ellenőrző egyik munkást egy elszabaduló támaszték kibillentette egyensúlyából, így majdnem a mélybe zuhant. A munkás szerencsére megőrizte lélekjelenlétét és egy kötelet elkapva, biztonságosan a földre ereszkedett.

Amikor aztán eljött a tényleges felszállás pillanata, Lunardi és asszisztense, George Biggins kétségbeesetten tapasztalták, hogy a ballon nem bírja el kettejük együttes súlyát. Biggins így nagy szomorúan kénytelen volt kimászni a kosárból. Mindazonáltal Lunardi nem utazott egyedül, hiszen a kosárban helyet kapott két ketrecbe zárt galamb, egy macska és az itáliai léghajós kedvenc kutyája is.

Vicenzo Lunardi portréja

A felszállást követően a ballon vészesen közel sodródott a környékbeli házakhoz és félő volt, hogy katasztrófába torkollik az egész vállalkozás. Lunardi nagy lendülettel dobálta ki a kosárban tartott homokzsákokat, sőt még az egyik kormányzólapátját is a mélybe vetette, hogy elég magasra tudjon emelkedni, elkerülve ezzel az ütközést. Amikor sikerrel járt, hatalmas üdvrivalgás köszöntötte, amit ő egy zászló lengetéssel üdvözölt a magasból.

A repülés mintegy három órán keresztül tartott, és Lunardi ballonja közel 130 km távolságot tett meg ezalatt. Maga az út sem volt problémáktól mentes. Az egyik kormányzólapátját vesztett hőlégballont a szelek ide-oda dobálták és a magasban egyre dermesztőbb hideg volt. A macska teljesen légibeteg lett, majd a hidegtől annyira elkábult, hogy szinte mozdulatlanul várta a tortúra végét. Lunardi ruháján jégcsapok nőttek, és amikor érezte, hogy lassan elalszik, inkább gyorsan megivott néhány pohár bort és szorosan magához szorította kutyáját.

Lunardi és két utastársai, George Biggins és Letitia Anne Sage

A vakmerő nápolyi először maga is megrettent a magasságtól és csak fokozatosan mert kihajolni a kosárból, hogy gyönyörködjön a szeme elé táruló kilátáson. Amikor a talajon észrevette egy ismerősét, lejjebb ereszkedett, olyannyira, hogy le is tudta dobni neki az eddigre már teljesen traumatizált macskát. Végül egy kis település mellett ért földet, ahol egy helyi parasztlány segített neki a ballon kezelésében.

Lunardi, vagy ahogy ettől kezdve hívták, a „Léghajós fenegyerek” valóságos sztárja lett a korabeli Angliának. Az asszonyok kis ballonokkal díszített „Lunardi-szoknyákat” és nagy, felfújt „Lunardi-sapkákat” kezdtek viselni és a hőlégballonozás egyre népszerűbb és népszerűbb szabadidős tevékenységgé vált a szigetországban. Lunardi angliai karrierjének végét is szenvedélye okozta: egy alkalommal egy kisfiú kiesett a kosárból, miközben az nápolyi diplomata sétarepülésre vitte. Az eset okozta felháborodás hatására kénytelen volt elhagyni az Egyesült Királyságot, így ettől fogva Itáliában, Spanyolországban és Portugáliában folytatta látványos hobbiját egészen élete végéig.

Címkék
Galériák
Olvasta már a Múlt-kor történelmi magazin legújabb számát?
Kedvezményes előfizetés egy évre (4 szám)
Bankkártyás vásárlás esetén 25% kedvezmény

A 4. lapszámot ajándékba adjuk.

6368 Ft helyett

4776 Ft

Banki átutalás, csekkes fizetés esetén 20% kedvezmény

6368 Ft helyett

5085 Ft

Előfizetek a magazinra
kérdésem van az előfizetéssel kapcsolatban
Lunardi és két utastársai, George Biggins és Letitia Anne SageLunardi kiállított léggömbjeVicenzo Lunardi portréja

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

X
Megjelent a Múlt-kor történelmi magazin 2017. őszi száma