2024. tavasz: Tróntól a Szentszékig
ITT vásárolhatsz termékeinkből

Akit Cannes-ig repített a fekete Volga

2015. május 25. 21:15

„Készen állsz-e akár meghalni is ezért a filmért?” – kérdezte Nagy László a Tízezer nap című alkotás zártkörű próbavetítésén a rendezőtől, Kósa Ferenctől. A költő tudta, hogy a fiatal filmes 1965-ben készült, a parasztság tragikus sorsát ábrázoló műve ki fogja verni a biztosítékot az MSZMP kultúrkorifeusai körében. A filmet, amelyben a főszereplő szájából 1956 kapcsán elhangzott a forradalom szó, azonnal betiltották, az ifjú rendező karrierjét pedig ellehetetlenítették. Amikor azonban a hatalom képviselői már börtönnel kezdtek fenyegetőzni, az események egészen elképesztő fordulatot vettek. Az ismeretlen filmes hirtelen az 1967-es cannes-i filmfesztiválon találta magát, ahonnan a legjobb rendezőnek járó elismeréssel tért haza. Nemes Jeles László Saul fia című filmjének sikere kapcsán felidézzük Kósa Ferenc Tízezer nap című munkájának hihetetlen történetét. 

Cenzúra és vaságy

A Tízezer nap, Kósa Ferenc diplomamunkája a filmkészítő műhelyként a 60-as évek elején újjáalakuló Balázs Béla Stúdió első nagyjátékfilmje volt. A szervezethez a Művelődésügyi Minisztériumtól érkezett a felhívás, hogy pályázzon a magyar parasztság sorsáról szóló film elkészítésére, és a stúdió vezetősége 8-10 filmnovellából végül Kósa művét választotta ki.

Kósa és csapata magnetofonokkal és fényképezőgépekkel egy éven át járták az országot, hogy Bartók és Kodály módszerének nyomán anyagot gyűjtsenek a vidéki falvak lakosaitól. Az alkotók a parasztság sorsának alakulását a Horthy-korszaktól egészen a 60-as évekig végigkísérő filmben első kézből hallott, hiteles történetek segítségével igyekeztek ábrázolni a földműves réteg tragédiáját.

A filmeseknek azonban már a kezdetektől meggyűlt a baja a hatalommal. Az illetékes pártfunkcionáriusok a Csoóri Sándor és Gyöngyössy Imre segítségével írt forgatókönyvnek is csak a kilencedik változatát találták megfelelőnek, az ún. elfogadó vetítés pedig egyenesen botrányba fulladt: a cenzorok az 1956-os résznél tüntetőleg kivonultak a teremből. Hiába követelték azonban, hogy a rendező a leginkább kifogásolt részeket vágja ki, erre sem ő, sem a munkatársai nem voltak hajlandók, még a beígért tízezer forintos jutalom ellenére sem.

Többéves huzavona következett. A cenzorok és a filmkészítők között egyre feszültebbé vált a viszony, és egy idő után már mintegy ezer méternyi anyag halmozódott fel a Művelődésügyi Minisztérium kultúrkorifeusainak listáján. Kósa hiába védekezett azzal, hogy 1956 őszén egyszerűen nem létezett az ellenforradalom kifejezés, a cenzorokat nem hatotta meg az érvelés.

A fiatal filmes nem kapta meg a diplomáját, sőt, 1966 végétől a teljhatalmú kultúrpolitikusok már börtönnel is elkezdtek fenyegetőzni. Azzal érveltek, hogy ha egy építész pénzt kap egy ház elkészítésére, majd az összeomlik, és ráadásul még a hibákat sem hajlandó kijavítani, a legjobb, ha elkülönítik a társadalomtól.

Kósa a filmes szakma páriája lett. A következő három évben félillegális státuszban tengődött a Vas utcai kollégiumban. A különös száműzetés időszakában egy vaságyon aludt, és csak a menzán elfogyasztott ételmaradékok tartották életben.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2024. tavasz: Tróntól a Szentszékig
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
9 945 ft 8 990 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 14 990 Ft

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár