A koreai pokol, amelyet a III. világháború főpróbájának tekintettek

2016. július 27. 11:06 MTI

Hatvanhárom éve, 1953. július 27-én írták alá az észak-koreai hadsereg és az őket támogató kínai önkéntesek képviselői az egyik oldalon, az amerikai és a dél-koreai haderőre épülő, de számos más ország katonáit is magában foglaló ENSZ-erők meghatalmazottai a másikon a panmindzsoni fegyverszüneti egyezményt, amely véget vetett a harmadik éve zajló kegyetlen háborúnak a Koreai-félszigeten.

Koreai háború

A szövetséges nagyhatalmak (az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és a Szovjetunió) vezetői 1945 nyarán a potsdami konferencián úgy döntöttek, hogy a Koreai-félszigeten a 38. szélességi foktól északra a szovjet, délre pedig az amerikai csapatok fogadják el a japán erők kapitulációját, így augusztus-szeptember folyamán két megszállási övezet jött létre. A nagyhatalmak 1945 decemberében egy közös koreai kormány felállításában is megállapodtak, majd 1947-ben egy ENSZ-határozat is közös választásokon alapuló egyesítést írt elő. Erre nem került sor: a szovjetek északon kommunista rezsimet juttattak hatalomra Kim Ir Szen vezetésével, míg délen az amerikaiak Li Szin Man Amerika-barát autokratikus rendszerének berendezkedését segítették.

Délen 1948 májusában választásokat rendeztek, majd augusztusban megalakult a Koreai Köztársaság, válaszul szeptemberben északon - választások nélkül - kikiáltották a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságot. A szovjet és az amerikai csapatok 1949-es távozása után mindkét fél magát tartotta Korea legitim képviselőjének, az ENSZ viszont csak a Koreai Köztársaságot ismerte el. Az észak-koreai vezető, Kim Ir Szen erővel akarta eldönteni a kérdést, ehhez 1950-re sikerült a kommunista Kína élén álló Mao Ce-tung és a szovjet diktátor Sztálin jóváhagyását elnyerni.

Az északi hadsereg 1950. június 25-én - a megszállási zónák határán oly gyakori incidensek egyikére hivatkozva - átlépte a 38. szélességi fokot és megtámadta a Koreai Köztársaságot. A fegyverzetben és létszám tekintetében is fölényben lévő, szovjet T-34-es tankokkal felszerelt északi hadsereg három nap múlva elfoglalta Szöult, s szeptemberre már csak a félsziget délkeleti része, Puszan város környéke maradt a déliek kezén.

Az ENSZ Biztonsági Tanácsa június 27-i határozatában - amely a szovjet küldöttség távollétében született - Észak-Koreát agresszornak nyilvánította, s Dél-Korea támogatására szólította fel tagállamait. Harry Truman amerikai elnök ezután utasította az amerikai légierőt és a haditengerészetet, hogy nyújtson segítséget Dél-Koreának. Megkezdődött 16 ország részvételével egy nemzetközi haderő szervezése is, ennek 90 százalékát amerikai katonák alkották, főparancsnoka a szintén amerikai Douglas MacArthur tábornok lett.

Ausztrál katona koreai gyermekekkel

MacArthur szeptember közepén a 38. szélességi fok közelében, Incshonnál tette partra erőit, és az északiak hátába kerülve megfordította a háború menetét. Az ENSZ-csapatok visszafoglalták Szöult, bevették Phenjant, és október végéig már a kínai határig nyomultak előre. Ekkor kapcsolódott be a harcokba Kína szovjet haditechnikával felfegyverzett mintegy 300 ezer "önkéntese": az észak-koreai-kínai erők 1950 decemberében visszafoglalták Phenjant, 1951 januárjában pedig Szöult. A létszámban, fegyver-, élelem- és ruhautánpótlással megerősített ENSZ-erők 1951 márciusában indítottak ellenoffenzívát és visszavették a déli fővárost, a front aztán 1951 áprilisára a 38. szélességi foknál megmerevedett. A patthelyzetben megindult a tapogatózás a fegyverszünetről, az alkudozás során az egyik legfőbb problémát a hadifoglyokkal kapcsolatos vita okozta, végül Kim Ir Szen 1953 áprilisában hajlandónak mutatkozott egy kisebb fogolycserére.

A háborúskodásnak az 1953. július 27-én Panmindzsonban megkötött fegyverszüneti szerződés vetett véget, amelyet azóta sem követett békeegyezmény, s így állandósította Korea kettéosztottságát. A megállapodás az 1953 nyarán fennálló arcvonal északi és déli oldalán is 2-2 kilométer széles demilitarizált övezetet hozott létre, megszabva, hogy e zónában a két Korea milyen létszámú és fegyverzetű egységeket őrjáratoztathat, ezt a Semleges Nemzetek Vizsgálóbizottsága ellenőrzi. A demilitarizált övezet két falut is magában foglalt: itt ENSZ-csapatok látták és látják el ma is a védelmi feladatokat. A háború jelképesen az augusztusban kezdődött nagyszabású fogolycserével ért véget, melynek során több tízezer hadifogoly térhetett haza.

Ez volt a hidegháború első, s egyben legvéresebb fegyveres konfliktusa, amelyet akkor sokan a harmadik világháború főpróbájának tekintettek. Az amerikai veszteségeket 54 ezerre, a további ENSZ-erőkét 94 ezerre, az északiakét félmillióra, a kínaiakét egymillióra, a déliekét a polgári áldozatokkal együtt 1,3 millióra becsülik. A harcok során mindkét országrészt szinte a földig rombolták.

A panmindzsoni fegyverszünet óta eltelt hat évtizedben a két Korea eltérő úton haladt: Dél a kelet-ázsiai "kis tigrisek" egyikeként a világgazdaság meghatározó szereplője lett, Észak pedig egyre mélyebb nyomorba süllyedt a Kim dinasztia diktatúrája alatt. A két Korea viszonyát 1953 óta folyamatosan incidensek sora élezi, az immár nukleáris fegyvert is birtokló KNDK az egész térség fenyegető feszültséggócává vált.

Címkék
Galériák
Olvasta már a Múlt-kor történelmi magazin legújabb számát?
Kedvezményes előfizetés egy évre (4 szám)
Bankkártyás vásárlás esetén 25% kedvezmény

A 4. lapszámot ajándékba adjuk.

6368 Ft helyett

4776 Ft

Banki átutalás, csekkes fizetés esetén 20% kedvezmény

6368 Ft helyett

5085 Ft

Előfizetek a magazinra
kérdésem van az előfizetéssel kapcsolatban
Ausztrál katona koreai gyermekekkel
Legfrissebb
Legolvasottabb
Sztálin árnyékában - Nemzetközi konferencia - 2017. november 24.

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

X
Megjelent a Múlt-kor történelmi magazin 2017. őszi száma