A felakasztott bűnöző keze a hiedelem szerint halála után „kollégáit” védhette
2019. január 7. 18:13 Múlt-kor
1935-ben egy különös, meglehetősen groteszk tárgyi lelet került az angliai Whitby városának múzeumába: egy láthatóan igen régi, ám jó állapotban megőrzött, mumifikálódott emberi kéz. Az észak-yorkshire-i halászvároska leginkább arról nevezetes, hogy egyik leghíresebb látogatója, Bram Stoker író a gótikus horror műfajába tartozó klasszikus regényében, a Drakulában fontos helyszínként alkalmazta, e tárgyat azonban a valóságban is gonosz mágiára szánhatták.
Korábban
Az akasztások hiedelemvilága
A kezet a 20. század elején találta egy J. E. Chalmers nevű régiségkereskedő, aki éppen vásárolt egy régi zsúpfedeles házat a közeli Danby nevű faluban. A ház korábban egy bűnöző hírében álló férfi tulajdonát képezte, aki ellen azonban sosem sikerült a hatóságoknak elég bizonyítékot gyűjteniük a letartóztatásához. Chalmers már az első este felfedezte a különös tárgyat a bejárati ajtó szemöldökfája felett, és azonnal felismerte jelentőségét: ez a Dicsőség Keze (Hand of Glory) volt, a kora újkori tolvajok legendás rituális eszköze.
A régiségkereskedő úgy gondolta, megtartja a kezet, bár az is eszébe jutott, hogy eltemethetné Danby templomkertjében, azonban erről lebeszélte Joseph Ford helyi történész. A kéz végül Fordhoz került, aki a whitbyi múzeumnak ajándékozta. Minden jel arra mutat, hogy ez a Dicsőség Kezének egyetlen fennmaradt példánya.
A Dicsőség Keze, avagy Halott Ember Gyertyája a gyakori és sokszor nyilvános akasztásokat körüllengő misztikus hiedelemvilág egyik terméke volt, amely a tolvajok hite szerint megvédhette őket betöréskor attól, hogy a ház lakói felébredjenek. Nem lehetett azonban akármilyen kéz: egy akasztással kivégzett bűnöző, lehetőleg egy gyilkos jobb keze kellett, hogy legyen, amelyet az éj leple alatt kellett a még lógó holttestről eltávolítani (egyes útmutatók azt is feltételül szabják, hogy holdfogyatkozásnak is kellett lennie ilyenkor).
A 16. és 17. századi Angliában akár öt shilling (nagyjából egy zsebkendő ára) értékű lopásért is halálra ítélhették a tolvajt, így az akasztások meglehetősen gyakoriak voltak. Bár csupán töredékük volt nyilvános, a börtönben elvégzett akasztások áldozatait is legtöbbször közszemlére tették. Mind a holttest, mind a bitófa körül számos babona terjengett: sokak az akasztófa egy-egy szálkájának is örültek, amely hitük szerint képes volt enyhíteni például a fogfájást, a kötél egy darabját pedig a fejfájás csillapítására tartották alkalmasnak. Egyes népi gyógymódok receptjei olyan egzotikus összetevőket is tartalmaztak, mint az akasztott ember koponyájában termő moha. A holttest kétségtelenül legjobban „újrahasznosítható” eleme annak fogai voltak, amelyeket protézisek készítéséhez használtak.
A legtöbb hiedelmet mégis az akasztott ember kezéhez társították: előfordult, hogy az akasztást követően a különféle panaszoktól szenvedők valósággal felsorakoztak, hogy megérinthessék őket – vagy akár a holttest kezébe helyezzék beteg csecsemőiket. Ilyen alkalmakkor volt, hogy a hóhér külön díjat is szedett az emberektől a lehetőségért, és volt, hogy a testet szurokkal bekenve tartósították is ilyen fajta „használatra”.
Az akasztott holttest bármiféle felhasználására azonban kizárólag az orvosok lehettek jogosultak – az anatómia hőskorában a kivégzett bűnözők holttestei jelentették az oktató célzatú boncolásokhoz szinte az egyedüli „alapanyagot”. Mindenki másnak, aki el akarta távolítani a holttestet (vagy annak egy darabját), titokban kellett cselekednie.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
10. A reformkor fő kérdései
III. Egyén, közösség, társadalom, munkaügyi ismeretek
- Miért volt vértelen 1848. március 15-e?
- A nyelv átalakításáról szóló vitát is beindította a magyar államnyelvvé tétele
- Az irodalomban és a politikában is maradandót alkotott Kemény Zsigmond
- Az 1848-49-es szabadságharcban is tevékeny szerepet vállalt Irinyi János
- Alacsonyabb származása miatt sosem teljesülhetett be Vörösmarty első szerelme
- A cenzúra kicselezése érdekében adott alcímet a Himnusznak Kölcsey Ferenc
- Alig épült meg, máris történelmi esemény színhelye lett a Nemzeti Múzeum
- Nem láthatta színpadon a Bánk bánt Katona József
- Csatatértől az elmegyógyintézetig: ki volt Széchenyi István gróf?
- Máig számos rejtély övezi a Húsvét-sziget hatalmas szobrait 09:05
- Egy legenda szerint a mai napig segíti a diákokat Lorántffy Zsuzsanna tegnap
- Szeretett zenélni, de a fizika húrjain Einstein szebben játszott, mint a hegedűjén tegnap
- A Borisz Godunovot állítja színpadra a Magyar Állami Operaház tegnap
- Országszerte számos programmal készül régizenei évadában a Haydneum tegnap
- A Budapest arculatát is meghatározó norvég építészre emlékeztek tegnap
- Orvosnak tanult, de az írói pályán vitte sikerre Németh László tegnap
- Nehezen birkóztak meg a hatóságok San Francisco egyik legnagyobb természeti katasztrófájával tegnap