Vétónak köszönhette Szent Péter trónját a kanonizált egyházfő

Kevesen múlott, hogy nem Giuseppe Melchiorre Sarto lett a római katolikus egyház 257. pápája. Mint ismeretes, a XIII. Leó halála után összehívott pápaválasztó konklávé legesélyesebb bíborosa az agg egyházfő államtitkára, Mariano Rampolla del Tindaro volt, ám Ferenc József osztrák császár és magyar király - azaz formálisan a nevében eljáró krakkói érsek, Jan Puzyna bíboros - vétót jelentett be. Jóllehet Sarto végül ennek köszönhette hatalmát, az 1904. január 20-án kibocsátott Commissum nobis kezdetű konstitúcióban kiközösítés terhe mellett megtiltotta a vétó-emelést.

Szavazólap az 1903-as konklávéról

A vétójog (jus exclusivae) intézményével a Szentszék hosszú története során alig néhány alkalommal éltek; a spanyol, a német, a francia és az osztrák uralkodók nyúltak hozzá a pápaválasztás befolyásolására, amellyel a döntő szavazás előtt egy alkalommal egy bíboros által tiltakozhattak a nekik nem tetsző jelölt megválasztása ellen.

A londoni Fraser’s Autographs at Dreweatts & Bloomsbury Auctions által árverésre bocsátott dokumentumok között megtalálható az a kézzel írott szavazócédula, amelyen az olvasható, hogy Rampolla már a második fordulóban megszerezte a Sixtus-kápolnában helyet foglaló 61 bíboros többségének (egészen pontosan 29 fő) a támogatását. Sartónak ekkor midösszesen 10 voks jutott, ám a vétó bejelentése után a hetedik fordulóban rá adták a legtöbb szavazatot. X. Piusz 1914 augusztusában, röviddel az első világháború kitörése után hunyt el, 1954. május 29-én avatta szentté XII. Piusz pápa.

A Rampolla ellen emelt vétó pontos okai nem ismertek: ebben közrejátszhatott az, hogy a Szentszék egyik reformere, Ferenc József szemében pedig túlontúl liberális volt, de azt is suttogták róla, hogy franciabarát. A Szent Péter trónját végül elfoglaló Sarto pontosan az ellentéte volt: hagyománytisztelő egyházfőként őrizte meg az emlékezet, egy olyan pápaként, aki harcot hirdetett a modernizmus ellen.

Domenico Svampa bíboros Sartóra szavazott

A konklávék szigorúan tiltják a bíborosoknak, hogy részleteket osszanak meg a pápaválasztásokkal kapcsolatban - ennek része az, hogy a szavazócédulákat nedves szalmán olaj és szurok hozzáadásával elégetik. Az itt bemutatok cédulákat azonban megőrizte a konklávén résztvevő Domenico Svampa bíboros, bolognai érsek; a gyűjtemény később egy olasz újságíró tulajdonába került, aki azóta már meghalt.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

9 945 ft 8 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

22. A középkori egyház
V. Politikai intézmények, eszmék, ideológiák

• Bűnösök tértek jó útra és régi ellenfelek kötöttek barátságot Sziénai Szent Katalin szavainak hatására
• Nem a vallási ellentétek okozták VIII. Henrik szakítását Rómával
• Hogyan lett a középkor a sajtkészítés virágkora?
• Ahol a püspök felügyelte a legjobb bordélyházakat: a középkori London alvilága
• Állam az államok felett – így épült ki a középkori egyház hatalma
• A társadalmi homogenizáció véres eszköze – így született az inkvizíció
• Démoni kísértések – így éltek a korai kereszténység sivatagi remetéi
• Válás és vallásszakadás – így született meg az anglikán egyház
• Tiltott játékok, alkímia, érvágás: ilyen volt az oxfordi egyetemisták élete a középkorban