Hét kevéssé ismert piramis
2013. december 10. 08:45
URL: https://mult-kor.hu/20131210_het_kevesse_ismert_piramis
Mi a közös Monte d’Accoddiban, Cholulában, Güímarban, La Quemadában és Koh Kerben? Azon túlmenően, hogy ősidők óta lakottak, az ott élők - más-más célból - piramist hagytak az utókorra - bár egyik sem vetekedhet a gízai piramisok ismertségével, sőt vannak olyanok, amelyekről egy átlagember talán még soha nem hallott.
Monte d’Accoddi
Monte d’Accoddi Szardínia északi felén, Sassari megyében, Porto Torres mellett található. A területén fellelhető megalitikus építmény legrégebbi részeit időszámításunk előtt 4000-3650 körül hordhatták össze. 1954-ben fedezték fel a régészeti lelőhelyet, amely ma a Segni család birtokában van. Alapja 27 méterszer 27 méteres, egykoron 5 és fél méter magas lehetett a különböző leírásokban oltárként, templomként és lépcsős piramisként is szereplő ősi építmény. Ma bárki megtekintheti a nyolcvanas években részben már felújított minipiramist.
Cholula
A cholula-i nagy piramis, más néven Tlachihualtepetl (navatl nyelven ez annyit tesz: mesterséges hegy) Mexikóban, Puebla állam azonos nevű fővárosától 8 kilométerre fekszik. 425 méterszer 425 méteres alapterületével és 66 méteres magasságával térfogat szerint az Újvilág legnagyobb piramisa, amelyről úgy tartják, hogy Ketzalkóatlnak, a tudás és tanulás azték istenének szentelték fel.
A piramist a mitológia szerint egy Xelhua nevű óriás építette agyagból, miután elmenekült a Mexikói-völgyben pusztító áradás elől. Az 1931-ben kezdődő régészeti feltárások persze ennek nem sok jelét találtak, annak azonban igen, hogy az építkezés valamikor a preklasszikus korban (i.e. 1800- i.sz. 200) vehette kezdetét. A régészeti munkálatok azóta is tartanak, de az összesen 154 hektárnyi történelmi lelőhelynek nyilvánított területből csupán 6 hektárnyit tártak fel napjainkig.
Építészetileg sokban hasonlít Teotihuacanra, de számos stílusjegy a Mexikói-öbölben található épületeknél, így az El Tajínnál alkalmazott építészeti megoldásokból lehet ismerős. Az első szakaszban kerültek kialakításra a régióra oly jellemző úgynevezett Talud-tablero motívumok. Az utolsó fázisban lépcsőket építettek a nyugati, a templom tetejére felvezető oldalra. A gyarmati időben többször is megrongálták a területen komoly fejlesztésekbe kezdő spanyolok.
Hellinikon/Argolisz
A görög piramisok egy összefoglaló név, amely alatt az argolidi területen szétszórtan elhelyezkedő piramisszerű építmények értendőek. Ismert az Argoliszi Piramisok név is, a leghíresebb közülük a Hellinikon, amelyre Pauszaniasz görög utazó, geográfus (115–180) sírként utal művében. A Görögföld leírása szerzője (akinek innen származik Periégétész mellékneve) két, piramisra emlékeztető épületet is említ: az egyikben az argoszi trónért folyó küzdelemben elesett görög katonák aludták örök álmukat, a másik pedig az i.e. 669/668-ban elhunyt Argives számára épült. Sajnos egyik sem maradt fenn és arra sincs bizonyíték, hogy egyáltalán hasonlítottak volna egyiptomi társaikra.
Cestius
Bár a Rómába látogató turista - és persze a helyiek - szinte biztosan találkozik vele, kevesen tudják, hogy az Örök Város is büszkélkedhet egy egyiptomi mintára épült piramissal. A Piramide Cestia, azaz Cestius piramisa a Piazzale Ostiensén, a Porta Ostiense kapu mellett található. A piramis egyike a legjobb állapotban fennmaradt római műemlékeknek. Építtetője az i.e. 12-ben elhunyt Caius Cestius praetor volt, aki testamentumban hagyta meg utódainak impozáns sírja - 330 napig húzódó - felépítését.
A núbiai piramisokra hajazó, 29,5 méterszer 29,5 méteres, 36,4 méter magas épület a 3. században keletkezett Aurelianus-féle falba épült be. A középkorban a rómaiak azt hitték, hogy a város alapítója, Remus emlékére épült, amiben megerősítette őket a párjának gondolt, a Vatikán és Hadrianus mauzóleuma között álló, azóta lerombolt Romulus piramisa. Pontos eredetét a VII. Sándor pápa által az 1660-as években elrendelt régészeti feltárások fedték fel. 2001-ben bejáratát és belsejét felújították, majd idén márciusban megindultak a megrongálódott márványburkolat helyrehozási munkálatai is.
Koh Ker
A jóval ismertebb és kutatottabb Angkortól száz kilométerre észak-keletre található kambodzsai Koh Ker a 10. században, Dzsajavarman uralkodása idején (928-940/941) a Khmer Birodalom fővárosa volt. Sokáig úgy tartották, hogy már ekkor elnéptelenedett, de a romvárosban folytatott feltárásakon kiderült: a település a későbbiekben még jó ideig lakott volt és kereskedelmi kapcsolatban állt Kínával is.
Az óriási, több mint 80 négyzetkilométeres területen szétszórt több száz önálló épületcsoport kutatása önmagában is nagy kihívás. A terület reprezentatív, belső magja mintegy 9 négyzetkilométer. A monstre építkezési programot Dzsajavarman hirdette meg, aminek következtében mintegy negyven templom jött létre a dzsungel mélyén, köztük a lineáris elrendezésű templomegyüttes, a Prasat Thom/Prang. Szintén kiemelkedik a hétemeletes, 36 méter magasra nyúló piramis, amely állami templomként szolgálhatott a nagy építtető idején.
La Quemada
A Chicomóztoc néven is ismert La Quemada egy mezoamerikai régészeti lelőhely, amely a mexikói Zacatecas államban, a névadó várostól 56 kilométerre délre található. Eredetére számos magyarázat született. Juan de Torquemada ferences szerzetes szerint ez egyike volt azon helyeknek, amit az északról a mexikói középső fennsík felé vándorló aztékok felkerestek, s ahol az időseket és a gyermekeket hátrahagyták. Francisco Javier Clavijero Echegaray jezsuita tanító a legendás Chicomoztockel azonosította, de felmerült, hogy erődítés, illetve kereskedelmi központ volt.
A nyolcvanas években zajló régészeti feltárások megállapították, hogy La Quemada i.sz. 300 és 1200 nyerte el végleges formáját; ma három régészeti zónára osztható: a Ciudadelára, a Templomra és a Palotára. Közülük kiemelkedik a Pirámide Votiva, azaz a fogadalmi piramis, amely egykoron tíz méter magasra nyúlt, de mára a teteje és a középső része le-illetve beomlott. Korábban lépcső vezetett fel a tetejére, ahol egy szakrális helyiség fogadta a hívőket.
Güímar
A güímari piramisok a névadó város területén, a Kanári-szigetekhez tartozó Tenerifén találhatók; eredetileg kilenc épült, de csak hat maradt fenn. Hosszú ideig azt gondolták, hogy ezek a piramisok az ősi földművesek által készített egyszerű kőrakások, amelyek úgy keletkeztek, hogy a földművelés során talált köveket összehordták, gyakorlatilag teraszokat létrehozva. Thor Heyerdahl 1991-ben azonban kutatása során megállapította, hogy azok nem véletlenszerűen jöttek létre, ugyanis a piramisok sarkainál lévő kövek a megmunkálás nyomait mutatják, ráadásul a talajt elegyengették az építkezés előtt. A híres norvég utazó megfigyelése szerint a piramisokat csillagászatilag tájolták, ám korukat nem sikerült megállapítania. Antonio Aparicio Juan és César Esteban López, a Kanári-szigeteki Asztrofizikai Intézet két munkatársa a 19. századra teszi keletkezésüket.