Krumplibogárral támadtak a hidegháborúban

A keletnémet kormány 1950-ben váratlan bejelentéssel állt elő: azt állította, hogy az NDK légterébe bejutó amerikai repülőgépekről krumplibogarakat dobtak le, "szabotálva" ezzel a szocialista vezetésű ország mezőgazdálkodását. De vajon tényleg így történt, vagy csak a berlini kormány akarta elterelni a figyelmet saját inkompetenciájáról egy jól irányzott propagandával?

Amerikai ármány?

1950. május 23-án Max Troeger két amerikai gépet látott Schoenfels bei Zwickau-i otthona felett elhúzni. Másnap – így az egyik keletnémet röpcédula – a gazda alig tért magához, amikor felfedezte, hogy földjét ellepték a krumplibogarak, komolyan veszélyeztetve az az évi termését.

A krumplibogár (Leptinotarsa decemlineata) első említése 1824-ből való, őshazája valószínűleg Mexikó északi része és Új-Mexikó területe volt. A 19. század közepén a Sziklás-hegység mentén északabbra vonuló mexikói telepesek közvetítésével terjedt el az Egyesült Államokban. Feltehetőleg Nebraskában találkozhatott a burgonyával: új tápnövényén rohamos szaporodásnak indult, első európai előfordulását 1877-ben regisztrálták a németországi Mühlheim közelében fekvő burgonyatáblákon.

Végleges megtelepedése az európai földrészen 1922-ben történt, amikor Bordeux környékén egy olyan kiterjedésű gócát fedezték fel, amit már nem tudtak kiirtani. Vajon tényleg ezt vethette be az USA a szocialista vezetésű NDK ellen, Berlin megfogalmazása szerint szabotálva a háború utáni újjáépítésen dolgozó Kelet-Németország mezőgazdálkodását?

A keletnémet sajtó szerint semmi kétség nem férhetett hozzá. A sajtóhírek több olyan esetet is említenek, amikor az amerikai repülőgépek megjelenése után komoly károkat okoztak a bogarak a földeken; a német politikusok kikeltek az „amerikai invázió eme hatlábú követei” ellen, egy kormányzati jelentés pedig arról írt, hogy az „amerikai uszító imperialisták bűncselekményt követtek el népünk élelmiszerellátása ellen”.

Berlinnek nem kellett több, az NDK nagyobb sebességbe kapcsolta a propagandagépezetet. Röplapok, plakátok, újságokban megjelenő történetek hívták fel a figyelmet a veszélyre, a képeken krumplibogarak képében apró amerikai katonák (Amikafer-Yankee) lepték el a Német Demokratikus Köztársaság területét. A "mozgósítás" mindenkire kiterjedt: a német gyermekeket például azzal a feladattal küldték ki a krumpliföldekre az iskola után, hogy szedjék össze a krumplit, a padlizsánt és a burgonyafélék levelét megdézsmáló kártevőket. A visszaemlékezések szerint a nebulók egy nap akár 20-25 bogarat is összeszedhettek: az állatokat edénybe vagy üvegbe gyűjtötték, amiket megsemmisítettek.

Inkompetens kormány

A magyarul kolorádóbogárnak is nevezett ízeltlábú (az általános felfogás szerint a faj terjeszkedése az amerikai Colorado államból indult ki) – ahogy arról már fentebb szó volt – azonban jóval a háború előtt megjelent Németországban. Tény, hogy 1950-ben rendkívül elszaporodtak, aminek több oka is volt. Az egyik magyarázat, hogy nem állt rendelkezésre elég rovarirtó szer, mivel a háború után keveset gyártottak, s a termék nagy részét exportra – a Szovjetunióba – szánták. A szaktanácsadás – állítja Erhard Geissler, a biológiai hadviselés szakértője – nem ütötte meg az elvárt szintet, ahogy a gazdák motiváltsága sem, ráadásul sok egykori, a háborúban harcoló földműves még mindig a Szovjetunióban tartózkodott.

A keletnémetek többsége – különösen a falvakban élő idősek – az amerikaiakat hibáztatta a burgonyatermés elmaradásáért, a kormány pedig minden lehetőséget megragadott, hogy ahol tudja, az USA-t vádolja a szabotázzsal. Bármi, illetve bárki is állt a történések mögött, a krumplibogarak hatalmas károkat okoztak, mivel ebben az időben a krumpli volt a fő – olykor az egyetlen – étel sok keletnémet család asztalán.

Hozzá kell tenni, hogy az amerikai gépekről ledobott rovarok ötlete nem tűnik teljesen megalapozatlannak, mivel a Nyugat-Berlint ellátó monstrumok néhol igen alacsonyan szálltak, ráadásul néhány kormány valós fegyvert látott a krumplibogarak szándékos elterjesztésében – igaz, Geissler semmilyen bizonyítékot nem talált ennek gyakorlati alkalmazására. Az első világháború idején a britek fontolóra vették, hogy a kártevő rovarokkal mérjenek csapást Németország élelmiszerellátására, illetve közismert ama német kutatók esete is, akik a második világégés során ilyen, biológiai fegyverként bevetett állatokkal végeztek kísérleteket.

1950-ben az NDK földművelésügyi minisztériuma jelentést készíttetett, visszaigazolandó a szemtanúk beszámolóira alapozott, az amerikaiak bűnösségét alátámasztó állítást. A bizottságban azonban – tudósok helyett – szinte csak politikusok kaptak helyet, teljesen hiteltelenítve ezzel Berlin álláspontját. Geissler végkövetkeztetése, hogy a berlini kormány így próbálta meg saját inkompetenciájáról elterelni a figyelmet, s még maguk sem hittek saját propagandájuknak.