Amit Gettysburgről tudni kell
2013. július 8. 12:26
URL: https://mult-kor.hu/20130708_amit_gettysburgrol_tudni_kell
Százötven éve, 1863. július 1-jén kezdődött az amerikai polgárháború leghíresebb ütközete, a gettysburgi csata, amelyben az északiak szörnyű vérveszteség árán megállították a déliek előrenyomulását, és átvették a kezdeményezést. Összesen 51 ezer unionista és konföderációs katona tűnt el, hunyt el vagy szerzett maradandó sérülést a csata során. Gettysburg azonban nem csak a polgárháború menetében jelentett fordulópontot, Amerika történetében is jelentős esemény volt.
Véget vetett a Konföderáció utolsó nagy inváziójának
A Chancellorsville-nél megvívott győztes csata után az ereje teljében levő Robert E. Lee 1863 júniusában a Potomac folyón keresztül az Unió területére, Észak-Virginiába vezette hadseregét. A konföderációs seregek kezdetben sikert sikerre halmozó tábornoka, majd főparancsnoka a háború pusztította Virginiából a hadszínteret az érintetlen Pennsylvania államba helyezte át, és már közvetlenül fenyegette Washingtont és Philadelphiát. Egy esetleges győzelem Gettysburgnél tehát azt jelenthette volna, hogy Lee akár a szövetségi fővárost is elfoglalhatja.
A Gettysburgnél elszenvedett vereség következtében az offenzíva összeomlott és Lee védekezni kényszerült, tíz nap múlva pedig seregei élén visszavonult Virginiába. A Konföderáció számára Gettysburg a vég kezdetét jelentette: soha nem sikerült már mélyebben benyomulniuk az Unió területére, amivel a déli katonai győzelem esélye végképp elszállt, ezért is tartják a történészek Gettysburgot a „rebellió vízválasztójának”.
A verhetetlen Lee is verhető
Az unionista vezetés számára egyértelművé vált, hogy valamikor 1863 nyarán döntő győzelmet kell aratniuk a Konföderáció már-már verhetetlennek hitt tábornoka, Robert E. Lee ellen. A hadiszerencse azonban csak nem akart elpártolni a civilben egyetemi rektorként dolgozó hadmérnök-tábornoktól: az Unió csapatainak számbeli fölénye ellenére Lee a Second Bull Run-i, a fredericksburgi és a chancellorsville-i ütközet helyszínéről is győztesként vonult le.
Lincolnnak nem volt más választása, mint leváltani a Potomac hadsereg tábornokait, így George McClellant, Ambrose Burnside-t és Joseph Hookert, amiért nem tudták feltartóztatni az egyre magabiztosabbá váló Lee-t. Lincoln választása végül George Meade vezérőrnyagra esett, akit néhány nappal Gettysburg előtt nevezett ki tábornokká. Lee diadalmenete bizalmat sugárzott katonái felé, és félelmet ébresztett az ellenség sorai között, a 150 éve, 1863 júliusában zajló csata azonban végleg eloszlatta a Lee verhetetlenségével kapcsolatos mítoszt.
Véget vetett a déliek közeledésének
Öt nappal a csata kezdete előtt, a Konföderáció elnöke, Jefferson Davis elküldte helyettesét, Alexander Hamilton Stephens alelnököt Lincolnhoz egy lehetséges fogolycsere reményében. Július 4-én Stephens Chesapeake Bay-nél hajóba ült, s arra várt, hogy megkapja az engedélyt a Potomacon való hajózásra. Azonban amint Lincolnhoz is eljutottak a gettysburgi győzelemről szóló hírek, a republikánus elnök visszautasította Davis ajánlatát.
Megerősítette az északiak morálját
1863 nyarán tovább romlott az északiak morálja. Az Unió sorozatban veszítette el a déliekkel vívott csatákat, Lee pedig a saját területükre helyezte át a polgárháború hadszínterét. Félő volt, hogy ha Észak veszít Gettysburgnél (amivel tovább gyengítette volna az unionista csapatok erkölcsi tartását), akkor Lincolnnak nem marad más választása, mint békét kínálni Davisnek, ami állandósíthatta volna az Egyesült Államok megosztottságát.
A július 4-i vicksburgi csatáról érkező győzelmi jelentések azonban megerősítették a végső győzelembe vetett, egyre halványuló reményt, és fokozták az északiak harci elszántságát. A katonai kezdeményezés immár az északiak kezébe ment át, akik felmorzsolták a Konföderáció erőit, a polgárháború 1865. április 9-én pedig a déliek teljes kapitulációjával ért véget.
Véget ért az északi szabad feketék kálváriája
A rabszolgatartó Dél több ezer rabszolgát sorozott be az észak-virginiai hadseregbe, s mikor Lee északra vonult, majd benyomult Pennsylvaniába, mintegy 500 afrikai-amerikai foglyot ejtett – köztük olyanokat is, akik már szabadon születtek –, akiket Virginiába hurcolt, majd rabszolgának adta el őket. Az egyik chambersburgi lakos beszámolója szerint a feketéket csordaként hajtották az úton, miközben az egyik konföderációs brigád azzal fenyegetőzött, hogy az összes olyan házat porig égeti, amelyik színesbőrűeket rejteget.
Elhozta az USA történetének egyik legfontosabb beszédét
„Nyolcvanhét évvel ezelőtt ősatyáink egy új nemzetet teremtettek e földrészen, mely szabadságban fogant és azon elképzelés által vezéreltetett, hogy minden ember egyenlőnek teremtetett” – mondta Lincoln, miután 1863. november 19-én újra összegyűltek a csata egykori helyszínén és megszentelték a nemzeti temetővé alakított területet. Az itt elhangzott 272 szó az Egyesült Államok történetének egyik legfontosabb elnöki beszéde lett; Lincoln úgy emlékezett a csatára, hogy az nem csak az Unió egyben tartása miatt volt mérföldkő, hanem mert fontos eszmék kiteljesítését is szolgálta.
Az USA 16. elnöke a szabadság újjászületéséről beszélt, s kijelentette, hogy a háború már-már magának a demokráciának a lényegét veszélyeztette. „A mi dolgunk inkább az, hogy a még hátralévő, előttünk álló feladatoknak szenteljük magunkat (…), hogy mi itt meghozzuk azt a nemes elhatározást, miszerint nem engedjük, hogy e holtak halála hiábavaló legyen; hogy országunkban a szabadság Isten kegyelméből újjászülethessen; és hogy a nép kormánya a nép által és a nép érdekében kormányozva ne tűnhessen el a Föld színéről” – zárta nagy hatású beszédét Lincoln.
Átformálta a települést is
A polgárháború előtt Gettysburg prosperáló település volt, amely két főiskolát is el tudott tartani. Gettysburg neve azonban a polgárháborúnak köszönhetően az öldöklés szinonimája lett. A falu csak évekkel később tudott felocsúdni a traumából, az első zarándokok azonban már néhány nappal a fegyverek elhallgatása után megérkeztek, hogy leróják kegyeletüket a hősök előtt.
Gettysburg: The Last Invasion című könyvében Allen C. Guelzo leírja, hogy az első „katasztrófaturisták” már két nap múlva megérkeztek lovaskocsijaikon, hogy a saját szemükkel lássák, mekkora károkat okozott a településen az északi és déli csapatok közti összecsapás, hogy aztán Little Round Topnál piknikezzenek, a halott katonák és az elpusztult lovak tetemei között. Gettysburg a mai napig azzal küzd, hogy miként lehetne megteremteni a helyes egyensúlyt a polgárháborús örökség megóvása és a település felvirágoztatása között.