Az országhódító Gárdonyi Géza

A diadalmas menetelés azóta is tart: a korokon és rendszereken keresztül megszámlálhatatlan kiadásban napvilágot látott mű – a 19 nyelvre való fordítást nem számolva – óvatos becslések szerint is a 4 milliós összpéldányszám körül tart, s 2005-ben (is) ez lett Magyarország kedvenc regénye. Az újabb és újabb nemzedékek kedvét még az sem vette el a Bornemissza Gergely és Cecey Éva szerelme köré szőtt történelmi nagyregénytől, hogy az Egri csillagok sok évtizede kötelező olvasmány az iskolákban.

A tettekre sarkallt divatgróf

Noha a regényt az irodalomtörténet manapság is inkább ifjúságiként tartja számon, a szerző és kiadója egykoron a kalandra, történelemre éhes felnőtt olvasókra kacsintott, mi több, az írót hozsannázó kritikák – talán a fanyalgókat is ellensúlyozandó – igen hamar a „magyar Homérosz” epitheton ornansát ragasztották Gárdonyira. A túlcsorduló rajongásban alighanem szerepet játszott az is, hogy tőle, a századforduló igen termékeny, ám irodalmi téren komolyan nemigen vehető zsurnalisztájától nem várt senki fajsúlyos munkát. Berobbanása csodálkozást és meglepetést keltett.

A harmincas éveire a győri, a szegedi és aradi redakciókban az újságírás minden csínját-bínját kitanuló Gárdonyi 1891-ben került Budapestre, a Magyar Hírlap című napilap szerkesztőségébe. Ekkorra már a korabeli lektűr, a népieskedő adomázás valamennyi fortélyát is elsajátította. Győrben például Divatgróf címmel ír a helyi színtársulatnak, enyhén szólva is kétes színvonalú bohózatot. Pesten pedig könnyed kezű újságtárcákkal és paperback kötetekkel is (ez utóbbit akkortájt az árusítás módjával jellemezve keresztelték el ponyvaregénynek) szórakoztatta a nagyérdeműt. Yang A. dr. álnéven „A szerelem titkai”-ba engedett bepillantást, máskor, Nemeskéry Sándorként „Parlamentünk jeles figurái”-t figurázta ki. Korának jellegzetes (fél)irodalmi figuráit teremtve meg, szakmányban gyártotta Göre Gábor kisbíró és Durbints sógor-történeteit. 34 éves volt, amikor utolérte – ahogy később fogalmazott – a „skriblerségtől való megcsömörlés”, amikor az a felismerés, miszerint „az újságíró előbb mártja meg a tollát, és csak azután gondolkodik, ezzel szemben az író előbb gondolkodik, és csak azután nyúl a tollhoz” tettekre sarkallta.

E megvilágosodás mellett a rosszul sikerült házasságából való menekülésének is szerepe lehetett abban, hogy két fiát magához véve addigi baráti körét – így írói ideáljainak, Jókai Mórnak és a könyvei előszavát olykor jegyző Mikszáth Kálmánnak a társaságát is – elhagyva Egerbe költözött, s attól kezdve onnan teljesítette az újságokkal kötött mind exkluzívabb szerződéseiből reá háruló kötelezettségeit. Nem is akármilyen tempóban: egyik legmeghittebb barátja – az utókor által ma inkább már csak a Karinthy Frigyes paródiájából ismert költő –, Szabolcska Mihály szerint Gárdonyi egy nap akár két novellát is postára adott. A szorgalom kezdett beérni, 1898-ban Az én falum címmel két kötetbe gyűjtött írt realista elbeszélései nyomán a Petőfi Társaság tagjai sorába választják.

Egyik kiadója az olcsó és népszerű könyveket, folyóiratokat dömpingelő (de azért nem mellesleg a fiatal írók seregének is lehetőséget nyújtó) Singer és Wolfner 1897. október 30-án újabb szerződést kötött Gárdonyival egy, „a törökkort felidéző” folytatásos kisregényre, amelyet a Herczeg Ferenc főszerkesztette Új Idők című hetilapban azon nyomban be is harangoztak. Gárdonyi – miközben teljesíteni igyekezett egyéb, tárcaírói penzumát és novellaígéreteit – a szokásos rohamtempójában rótta a kéziratoldalakat, ám a 135. oldalnál elakadt. „Nem tudom folytatni!” – véste be lemondóan a számára is szokatlanul keserű tényt naplójába 1897. december 9-én.

Tinódi mint döcögős alap

A Gergő diák címmel leszerződött kisregény úgy kezdődött, hogy Bornemissza Gergely ifjú felesége éppen ura ruháját foltozza, amikor abba bevarrva megtalálja az egri vár rajzát és a török gyűrűt, éppen azelőtt, hogy a házba beállítana a félszemű Jumurdzsák – avatta be az olvasókat 1934-ben, apja halála után 12 évvel az író műhelytitkaiba Gárdonyi József, a civil foglalkozását tekintve a Földmívelésügyi Minisztérium mezőgazdasági intézetének tanácsadója. Az élő Gárdonyi című vaskos, irodalomtörténeti szándékú pletykakönyvből az is tudható, hogy Gárdonyinak nem is ezzel az állítólag neki sem tetsző kezdéssel volt leginkább baja, hanem azzal, hogy a regény nemcsak terjedelmében nőtt túl az Új Idők megszabta négy íven (nagyjából nyolcvan könyvoldalon), de – nap mint nap megtapasztalta – mesterségbeli tudása, történelmi ismeretei sem elégségesek a vállalt feladat teljesítéséhez. „Lehetne-e olyan regényt írni, amely nem színfalnak használná a múltat, hanem inkább lámpás lenne: bevilágítana az elmúlt századok érdekes sötétségébe?” – faggatta naplójában önmagát az írásban való megtorpanás addig szokatlan zavarával küszködő Gárdonyi.

MURÁNYI GÁBOR CIKKÉNEK FOLYTATÁSÁT KERESSE A MÚLT-KOR MAGAZIN NYÁRI SZÁMÁBAN

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

18. Az ENSZ és az Európai Unió
IV. Politikai berendezkedések a modern korban

• 1948 óta a „visszatérés joga” áll az izraeli-palesztin konfliktus középpontjában
• 26 éves az Európai Unió
• Tényleg nem tett meg mindent az ENSZ a magyar ügy érdekében 1956-ban
• Botrányok övezték az egyik legnagyobbb ENSZ-szervezet történetét
• A gázai lőporos hordó - az arab-izraeli konfliktus története
• 10 tény a ruandai népirtásról
• 60 éve lett vége a hidegháború legvéresebb konfliktusának
• Az ENSZ-re sózta London Palesztinát
• Viták a közös európai történelem kapcsán