Bonyolult zárszerkezetekkel védték fegyvereiket az Esterházyak

2013. április 15. 13:21

A „Győztes csaták és koronázások“ címmel Fraknó várában pénteken megnyíló új kiállítás tárgyain keresztül ismét érdekes újdonságokat tudhatunk meg Európa egyik leggazdagabb magántulajdonban lévő fegyvergyűjteményéről és az Esterházy család mintegy 300 évre visszanyúló hadviseléstörténetéről.

Korábban

Többféle ritkaság

Fraknó várának impozáns gyűjteménye szorosan összefonódik az idén háromszáv éve elhunyt, a hercegi rangot elsőként viselő Esterházy Pál nevével, hiszen a herceg értékes órák, automaták, exotikus állatpreparátumok és további művészeti ritkaságok szenvedélyes gyűjtője és a kincstár megalapozója volt. Értékeit gondoskodó gazda szemével előrelátóan, bonyolult zárszerkezetek mögé rejtve, biztos helyen tárolta a csodakamrában. Végrendeletében is kitér arra, hogy Fraknó várában csinos kis fegyvergyűjteményt halmozott fel, melynek értéke a még itt található zászlókkal, ágyukkal, mozsarakkal és a különböző ritkaságokkal kiegészítve több ezer arany guldenra rúg, és ezek a kincsek megérdemlik, hogy őrzésük helyéről ne mozdítsák azokat, főleg azért mert egy esetleges háború esetén nagy szükség lehet rájuk. Közép-Európa egyik legrégebbi, kitűnő álapotban fennmaradt erődjének falai mögött rejlő 10 teremben láthatjuk a harmincéves háborútól egészen a késő 19. századig terjedő időszakot bemutató kiállítást.

Esterházy Miklós és Pál nádori pozíciója megkövetelte, hogy állandó, 300 fős hadsereget tarsanak fönt muskétások formájában, akik 1640-től kezdve Fraknón állomásoztak. Így az Esterházy család mindig kivette részét nem csak a család, hanem az ország területeinek védelmezéséből is. Különösen igaz ez a török fenyegetettség idejére, a „szerencsétlen török háborúra”, amiben több mint „10.000 lélek odaveszett”, emlékszik vissza Esterházy Pál herceg emlékirataiban. Az évszázadok hosszú harcainak köszönhető a fegyvertechnika fejlődése is, és ezt a fejlődést mi is nyomon követhetjük a gyűjteménynek köszönhetően, ismerkedhetünk az elöltöltős kanócos, keréklakatos és kovakős puskákkal vagy különböző harci gépek, mint például a rakétavető egyik elődjének rajzaival is.

Kevesebb mint 100 év alatt tökélesítették például a rendkívül alattomos hatású kézi üveggránát technikáját. A várban fellelhető, ilyen mennyiségben egyébként ritkaságszámba menő üveggránát gyűjtemény nagy része feltehetőleg a közeli Kőszegi hegységben található saját tulajdonú műhelyében készülhetett. A gránátokhoz pontos feljegyzéseket is megőriztek, melyek megemlítik például, hogy nem csak az volt veszélynek kitéve, akire dobták a gránot, hanem maga a gránátvető is állandó élet halál között lebegett, akkoriban ugyanis még kiszámíthatatlan volt a gránátok hatótávolsága.

Fraknó fegyvertárában évtizedeken keresztül bevetésre kész állapotban tárolták a különböző fegyvereket, felkészülve bármilyen támadásra. Néhány éve az osztrák hadsereg segítségével rekonstrukciós céllal elkészült néhány üveggránát másolat is, melyeket ki is próbáltak, mérve hatásukat és az általuk okozott károkat is. De találkozhatunk itt az Esterházy hadtörténetet bizonyító más tárgyakkal is, így például az egyes csatákból származó, többek között a hétéves háborúból származó zsákmányokkal is: szablyákkal, sisakokkal, díszalabárdokkal és gránátos süvegekkel, valamint porosz tábornoki és legénységi sátorral, ez utóbbin még a mai napig fellelhetők például a megszerzésükkel járó vérmonyomok.

A napóleóni háborúkban tanúsított jeles hadviselést olyan emléktárgyak őrzik, mint például 32. számú gyalogezred zászlajának egy foszlánya, melyet 1813. október 16-án a lipcsei csatában Rigó Ferencz őrmester hősiesen megmentett vagy franciáktól zsákmányolt ezüst dísszablyák, valamint egy nem kisebb méltóságtól, mint az angol Lord Nelsontól származó szablyahüvely.

következő oldal 1 / 3