Elveszíthetünk egy hungarikát
2013. január 22. 17:17
URL: https://mult-kor.hu/20130122_elveszithetunk_egy_hungarikat
A Múlt-kor 2012. nyári számában elsőként mutattunk be egy 14 darab magyar várost ábrázoló, kora újkori rézmetszetgyűjteményt, amelyek addig ismeretlenek voltak a szakirodalom, a műgyűjtők és a nagyközönség számára. A tulajdonos lehetőséget biztosított, hogy Magyarországra kerülhessen a hollandiai anyag, azonban mindezidáig sem műgyűjtők, sem a magyar állam nem jelezte végleges igényét a megvételre. Ha belátható időn belül nem bukkan fel egy vevő, akkor rövidesen visszakerül a tulajdonos családhoz, amely valószínűleg – a képek illuminátora, Anna Beek származására való tekintettel – Hollandiában fogja értékesíteni a hungarikát, így kikerül a látókörünkből, és nem lehet megjósolni, miként fog alakulni a sorsa. Ezt az opciót a Múlt-kor által megkérdezett szakértők véteknek tartanák, mondván, a metszetgyűjteménynek Magyarországon a helye.
Páratlan hungarica
A Múlt-kor 2012. nyári számában Lázár Tibor térkép- és hungarika gyűjtővel beszélgettünk, akinek az érdeme, hogy a kora újkori rézmetszetgyűjtemény Magyarországra kerülhetett. Az interjúból kiderült, hogy ezen anyag eddig sehol nem jelent meg Magyarországon, miként tudomásunk szerint külföldön sem. Ennek egyik legfőbb oka, hogy generációkon keresztül magángyűjteményben gyönyörködtette tulajdonosait. 14 darab kora újkori színezésű rézmetszetről van szó, amelyek XVI-XVII. századi magyar városokat ábrázolnak: Pápa, Visegrád, Petrina, Sáros, Törökszentmiklós, Palánka, Szolnok, Esztergom és Párkány, Kolozsvár. Komárom például kétféle látképpel szerepel, de látható még Tata, Eger és egy budai 1686-os ostromkép is.
Tata vára
Ezen műveket, jelen formájukban minden valószínűség szerint a XVII. század második felében Laurents van der Hem ügyvéd számára készítette korának egyik legkiemelkedőbb holland térképkiadója és illuminátora, a méregdrágán és főként uralkodóknak dolgozó van Anna Westerstee, művésznevén Anna Beek Den Haag, „Anna Beek a hágai”. Munkájának köszönhetően különleges műalkotássá váltak ezek az önmagukban is értékes, Georg Braun és Frans Hogenberg által a Civitates Orbis Terrarum című munkájukban közreadott, magyar vonatkozású metszetek.
Beek az összegyűjtött műveket egységes méretű, kiállású, egyedi összetételű gyűjteménnyé formálta, átalakítva azok eredeti méreteit. A Múlt-kor által megkérdezett szakértő, Katona Anikó, az Országos Széchenyi Könyvtár Plakát- és Kisnyomtatványtárának művészettörténésze szerint a művésznő páratlanul különleges érzékkel formálta át őket madártávlati látképekből jelen állapotukba, megalkotva ezzel a metszetek és a festészet közötti hiányzó művészeti láncszemet.
Más, a 17. századból fennmaradt, ilyen minőségű gyűjtemény, amely túlélte az elmúlt évszázadokat, ma már nem létezik, a van der Hem gyűjtemény az egyetlen. Kultúrtörténetileg is olyannyira fontosnak és magas színvonalúnak tartották, hogy 2004-ben az UNESCO a világörökség részévé nyilvánította az anyagot. A gyűjtemény egyedisége keletkezése óta vonzza az érdeklődőket. A kolligátum van der Hem halála után egy 1730-as árverésen a törökverő hadvezér, Savoyai Jenő herceg könyvtárába került – megelőzve a gyűjtemény iránt korábban szintén érdeklődő Medicieket és a Holland Kelet-Indiai Társaságot. A művészetpártolásáról és gyűjtői szenvedélyéről is híres zentai győző hat évvel később bekövetkező halálát követően III. Károly német-római császár és magyar király tulajdonába került a felbecsülhetetlen értékű összeállítás, amely az akkori Császári Könyvtár, mai nevén Osztrák Nemzeti Könyvtár kivételes darabja lett.
Itthon van a helye
Az elmúlt évszázadok során számtalan alkalommal vizsgálták, kutatták, mozgatták az anyagokat egészen napjainkig, aminek pontos történéseiről nincsenek adataink. Annyi bizonyos, hogy a jelenleg Bécsben őrzött gyűjteményben nem találhatóak meg a magyar vonatkozású Hogenberg féle városmetszetek. A 14 metszet több szempontból is kivételes. Sehol Magyarországon nem tudtak arról, hogy Anna Beek, aki ilyen magas szintű művészeti munkát végzett, magyar városképeket is készített volna, tehát egy olyan hungarikumról van szó, amelynek a létezéséről a szakma sem tudott.
Dr. Plihál Katalin, az Országos Széchenyi Könyvtár különgyűjteményi igazgató és térképtörténész szerint ezen 14 metszet különleges fontosságú és művészeti jelentőséggel bíró műalkotások együttese, amelyhez hasonlóan átalakított, s ezáltal egyedi üzenettel felruházott, magyar várakról készült alkotásokat a szakirodalom és a szakma eleddig nem ismert. A térképtörténész szerint mivel hazánk városait ábrázolják a művek, így hungarikának számítanak, tehát Magyarországon a helyük.
Palánka vára
A Múlt-kor által megkérdezett dr. Kenyeres István, a Budapest Főváros Levéltára megbízott főigazgatója, a Nemzeti Kulturális Alap Közgyűjtemények Kollégiumának vezetője, aki nem mellesleg a kora újkori végvárak kutatásával is foglalkozik, megerősítette a fentebb megszólaltatott szakértők véleményét, s hozzátette: egy egyedi hungarika kincsről van szó, amely méltán kerülhetne bármely kiemelt hazai közgyűjteménybe. A történész kiemelte, önmagában is elég ritka az a helyzet, hogy egy ehhez hasonló színvonalú gyűjtemény felbukkanjon a műkincspiacon, az pedig még ritkább, hogy a kolligátum tulajdonosa megkeresi a magyar államot, mert úgy véli, tartalmuk és értékük okán ez a magyar kulturális kincs részét képezi. "Ebben a helyzetben" – a szakértő szerint – „kiemelten fontos szerep jut az államnak, illetve a kultúráért felelősséget vállaló nagyobb cégeknek".