Gorenje-turizmus 1988-ban

2013. január 9. 08:15

Hirtelen ötlet nyomán vezették be Magyarországon 1988 januárjában a világútlevelet, ami csak a korábbi adminisztratív korlátokhoz képest számított "korlátlan" szabadságnak - olvasható a HVG e heti számában.


Gorenje-turizmusnak hívták, pedig inkább illett volna a Grundig-turizmus kifejezés arra az ausztriai bevásárlórohamra, amit a nyugati országokba is érvényes úgynevezett világútlevél bevezetése pörgetett fel. 1988-ban ugyanis 210 ezer videomagnót hoztak be Magyarországra, miközben belföldön alig 14 ezret vásároltak belőlük, ezzel szemben a jelenség nevét adó fagyasztóládából 45 ezer érkezett, míg idehaza 180 ezret vásároltak.

A világútlevél több évtizedes előtörténetében - magyarázza Bencsik Péter, a Szegedi Tudományegyetem adjunktusa - az enyhülés első jelei az 1960-as években mutatkoztak meg, majd 1970-ben törvényerejű rendelet is született a kérdés megoldására. Korábban ugyanis a vonatkozó jogszabályok még csak nyilvánosak sem voltak, a kérelmeket egyénileg bírálták el a megyei rendőr-főkapitányságok útlevélosztályán, az elutasítás mellé pedig nem járt indoklás. Az említett rendelet első ízben mondta ki: minden magyar állampolgár joga, hogy útlevelet kapjon és külföldre utazzon. Az utazáshoz azonban kiutazási engedély is kellett, amit - nyugati relációban - (rokon)látogatásra két-, turisztikai célból háromévente lehetett kapni; ehhez kifogástalan politikai pedigré (egy disszidens családtag már kizáró ok lehetett) és remek (a kinti költségeket hitelt érdemlően vállaló) külföldi kapcsolat kellett.

A magyar kormány 1976-ban kénytelen-kelletlen felülvizsgálta a hazai gyakorlatot. Az önrevízió azonban igencsak vérszegényre sikeredett, az utazásból kizáró okok körét nem is érintették a módosítások. Az enyhülés ezért statisztikailag alig kimutatható volt: 1969-ben 150 ezer nyugati kiutazási engedélyt adtak ki, 1971-ben 190 ezret, 1975-ben 215 ezret. Ekkortájt a kérelmek 4-5 százalékát utasították el.

A valódi változtatásra 1987-ig kellett várni. Eredetileg az MSZMP politikai bizottságának májusi ülése is csak a magyar-osztrák kishatárforgalom helyreállítását tűzte napirendre. Attól tartottak ugyanis, hogy miután "osztrák részről évek óta szorgalmazzák a magyar kiutazások bővítését, (...) a probléma további megoldatlansága kiválthat olyan osztrák intézkedéseket, amelyek a turistaforgalom - különösen az osztrák bevásárlóturizmus - csökkenéséhez vezethetnek". Ezért könnyítették volna a nyugati országrészben lakók kilépését, ám Németh Miklós, a központi bizottság gazdaságpolitikai titkára - arra hivatkozva, hogy ez indokolatlan előnyhöz juttatná a határ menti térség lakosságát - felvetette "a magyar állampolgárok nem szocialista országba történő magáncélú utazási lehetőségének" általános bővítését.

A sajtó november 28-án számolt be arról, hogy az Elnöki Tanács előző napi ülésén megszületett törvényerejű rendelet szerint 1988. január 1-jétől az "útlevél a világ összes országába többszöri beutazásra jogosít". Az év első öt munkanapján több mint 24 ezer kérelmet adtak be, az év közepéig pedig másfél milliónál is több úti okmányt adtak ki. Kivételek azonban még ekkor is akadtak: a Beszélő című szamizdat folyóirat szerint fél év alatt 3851 kérelmet utasított el a BM, köztük Kőszeg Ferenc későbbi SZDSZ-alapítóét, akinek két évvel korábbi amerikai útja során a jogszabályban megengedett öt évnél is hosszabb időre, 1991. október 31-éig vonták be az útlevelét.

A kiutazáshoz nemcsak útlevéllel, hanem valutával is rendelkezni kellett - 1988-ban legalább 60 dollárnak megfelelő 3 ezer forinttal. Sokan emiatt készítették el idős, szinte mozgásképtelen szüleik útlevelét is, hogy a hátsó ülésre betuszkolt mamával-papával együtt azok valutakeretét is magukkal vihessék. Bár a májusi pb-ülésen felvetődött, hogy a valutakiáramlás megelőzése érdekében korlátozni kellene az árucikkek behozatalát, Grósz Károly, a minisztertanács elnöke ezt megvétózta, mondván: akkor "a devizát csak elisszák". Így a lakosság "nem törvényes valutakészletének" bevonása mellett döntöttek.

Az 1988-as kiutazási láz november 7-én tetőzött, a bucsui határátkelőtől például az onnan 12 kilométerre fekvő Szombathelyig állt a kocsisor. Az abszolút rekordot egy másik szocialista főünnepen, 1989. április 4-én állították fel, amikor becslések szerint félmillió magyar járt - a Híradó szerint "kétnapos video- és hűtőláda-fesztiválon" - Ausztriában. A sógorokhoz látogatók és ott 24 óránál rövidebb időt töltők száma az 1987-es 177 ezerről a következő évben megháromszorozódott, és osztrák becslések szerint 50 milliárd forintnyi schillinget költöttek "Nickeldorf és Bécs között", már-már az ország fizetőképességét veszélyeztetve.

Címkék
Olvasta már a Múlt-kor történelmi magazin legújabb számát?
Kedvezményes előfizetés egy évre (4 szám)
Bankkártyás vásárlás esetén 25% kedvezmény

A 4. lapszámot ajándékba adjuk.

6368 Ft helyett

4776 Ft

Banki átutalás, csekkes fizetés esetén 20% kedvezmény

6368 Ft helyett

5085 Ft

Előfizetek a magazinra
kérdésem van az előfizetéssel kapcsolatban

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

X
Megjelent a Múlt-kor történelmi magazin 2017. tavaszi száma