A történelem leggazdagabb emberei
2012. október 18. 18:58
URL: https://mult-kor.hu/20121018_a_tortenelem_leggazdagabb_emberei
A világ leggazdagabb embereinek listáját a 72 éves mexikói üzletember, Carlos Slim Helu vezeti, akinek vagyona a 70 milliárd dollárt is meghaladja. Azonban a valaha élt leggazdagabb ember mellett az ő vagyona is eltörpül, ugyanis a 14. századi Mali Birodalmat irányító Musza Mansza gazdagsága – egy amerikai honlap becslései szerint az inflációt és az egyéb gazdasági hatásokat beszámítva – 2012-ben körülbelül 400 milliárd dollárral érne fel.
10. Cornelius Vanderbilt, amerikai gőzhajó- és vasútmágnás
A leggazdagabb történelmi személyek képzeletbeli listájának tízedik helyére az 1794-es születésű Cornelius Vanderbilt került. Korának leggazdagabb üzletembere szegény családban nőtt fel, nyolc testvérének halála után, 11 éves korától gyakran kényszerült kimaradni az iskolából, hogy segítsen a család eltartásában édesapjának, aki tengerész volt, így ritkán látták.
16 éves volt, amikor a kemény munkával megkeresett 100 dollárjából egy vitorlást vett, amivel megkezdte személy-, majd szárazáru-szállító üzletét a New York-i öbölben, Staten Island és Manhattan között. Az áron alul kínált jegyek és a megszerzett szakértelem meghozta gyümölcsét, az 1812-es angol-amerikai háború során elnyert egy katonai szerződést, s a Hudson-folyó mentén lévő erődök között koordinálhatta a szállítást.
1817-ben eladta vitorlását, s Thomas Gibbons gőzhajó-tulajdonoshoz szerződött, aki a New Jersey-Manhattan vonalat bízta rá. A harmincas éveiben Vanderbilt saját gőzhajózási társaságot alapított, az utazni vágyók özönlöttek hozzá, s mivel sorozatban csábította el a versenytársaktól a tömegeket, ez arra a felismerésre vezette a konkurenciát, hogy inkább fizetnek neki, csak messziről kerülje el a Hudson folyót.
Az 1840-es évekre Vanderbilt egy több mint 100 gőzhajót magában foglaló flottával rendelkezett, majd bekapcsolódott a transzatlanti közlekedésbe. Az 1860-as években – látva gyors térhódítását – jelentős összegeket fektetett a vasútba is. Halálakor vagyona mai árfolyamon 185 milliárd dollárra rúgott – írja a Celebrity Net Worth nevű angol nyelvű honlap.
9. Henry Ford, az autóipar úttörője
A Michigan államban a polgárháború idején született Fordról korán kiderült, hogy érzéke van a mechanikához és a technikához. Kezdetben egy detroiti gépjavító műhelyben inasként dolgozott, ám saját műhelyében gyakran megszerelte az aratómunkások gépeit is.
Ford 27 évesen belépett a Detroit Edison Electric Company-ba, ahol hamarosan rádöbbent arra, hogy a közönség vevő lenne egy a traktortól fejlettebb közúti járműre is, így belemélyedt a benzinmotor tanulmányozásába. Első homokfutóját 1893-ban mutatta meg a szélesebb közönségnek.
Egy évtizeddel később megalapította saját vállalatát Ford Motor Company néven, s autók tömeggyártásába kezdett, 1920-ban már napi 1000 darab Ford-modell gurult le a gyártósorról. A futószalagos modern tömeggyártás és az autóipar úttörője igen magas béreket fizetett munkásainak, amit Ford a siker egyik zálogának tartott.
Az első világháborúban a harcban álló nemzetek közötti mihamarabbi békekötést szorgalmazta, ám erőfeszítéseit nem koronázta siker, a két világháború közötti politikusi ambícióiról pedig időközben lemondott. Az 1947-ben elhunyt Henry Ford tekintélyes vagyont hagyott maga után, amely ma 199 milliárd dollárra rúgna.
8. Moammer Kadhafi, a bukott diktátor
A volt líbiai vezető az al-Kadhafa törzs tagjaként látta meg a napvilágot 1942-ben az Olaszország által megszállt Líbiában. A beduin sátorban felnevelkedett Kadhafit korán megérintették az arab nacionalista eszmék, amelyek gyökeres változást hoztak életében.
Kadhafi a bengázi katonai akadémia elvégzése után tagja lett az Idrisz királlyal elégedetlenkedők csoportjának, amelynek célja között első helyen az 1951 óta független Líbia uralkodójának megbuktatása állt. Az 1969-es államcsíny végrehajtása után Kadhafi az ország elsőszámú vezetője lett, bár a tábornok megnevezést sohasem használta. Az iszlám szocializmusnak nevezett államfelfogást követve a kis magántulajdont engedélyezte, ám a nagyüzemeket mind állami kézben tartotta.
Diktatúrája ellen a 2011. februári tunéziai és egyiptomi forradalmi eseményeket követően Líbiában is felléptek. A vérengzéseket követően 2011. október 20-án elfogták a felkelők, majd a bukott diktátort a nép meglincselte. Mivel uralma során kezében tartotta a líbiai olajmezőkből származó bevétel nagy részét, az angol nyelvű honlap vagyonát 200 milliárd dollárra becsüli.
7. Hódító Vilmos
Hitvalló Edward (1042-1066) angol uralkodó 1066. június 5-én bekövetkezett halála után Harold Godwinssont választották királlyá, aki gyakorlatilag már Edward utolsó éveitől fogva uralkodott Angliában. Az angol trónnak azonban két további várományosa is akadt, mégpedig unokafivére, Harald norvég király, valamint Vilmos, Normandia hercege.
Két évvel korábban Harold Godwinsson megesküdött Vilmosnak, hogy támogatni fogja angliai trónigényét. Harold hatalomra kerülését követően Vilmos széles körű propaganda-hadjáratot folytatott Európa udvaraiban, s a pápa jóváhagyását is elnyerte angliai inváziójához.
A norvég király már a normannok támadása előtt betört Angliába, azonban Harold szeptember 25-én megsemmisítő győzelmet aratott felette Stamford Bridge-nél. E győzelem után szerzett tudomást Harold a normannok támadásáról és Vilmos ellen vonult. Harold serege, amely az előző ütközetben és a hosszú menetelésben igencsak meggyengült, elkeseredett harcban, a számbeli fölény ellenére alulmaradt Vilmossal szemben; a csatában maga a király is elesett.
A győzelmet követően Vilmos a koronázással megszilárdította uralmát. Az elesett vagy lázadó angolok birtokait szétosztotta normann bárói közt, s bevezette a gregorián egyház reformját. Az új uralkodó nagy hatással volt Anglia középkori történelmére: az angol jogban bekövetkező változások, az angol nyelv szókészletének megújulása és a kontinentális feudalizmusnak a szigetre való behozatala is a normann uralkodóhoz és utódaihoz köthető.
Az 1087-ig uralkodó Hódító Vilmos uralma végén becslések szerint 229,5 milliárd dollárral büszkélkedhetett.
6. Mir Oszmán Ali Khán
Az 1886-ban született Oszmán Ali Khán Bahadur apja 1911-es halálát követően foglalta el a 16 milliós Haidarábád állam és Berar uralkodói trónját. Haidarábád volt az egyik legnagyobb indiai hercegség, amely viszonylagos önállóságot élvezett a brit birodalmon belül, mindenkori uralkodója (nizám) pedig az indiai hercegek közül a legmagasabb rangúnak számított.
Oszmán Ali Khán Bahadur 1948-ig tartó uralma során támogatta az oktatást és a tudományokat. 1937-ben a TIME magazin címlapjára került, mint a világ leggazdagabb embere. Akkori becslések szerint magánvagyona az Egyesült Államok GDP-jének két százalékát érte el, amely az 1948-ban függetlenségét elnyerő India bevételeinek kétszerese volt.
1947-ben a britek kivonultak az indiai szubkontinensről; a dúsgazdag és reformer nizám országát önálló, a brit Nemzetközösséghez tartozó államként képzelte el, azonban hindu vallású parasztjainak nagy része, illetve az Indiai Köztársaság ezzel nem értettek egyet. A parasztok fellázadtak, India pedig 1948-ban elfoglalta a kis államot. A nizám lemondott a trónról, ezáltal csökkentek bevételei, de továbbra is Délkelet-Ázsia leggazdagabb emberének számított. Becslések szerint uralma idején mai árfolyamon 230 milliárd dolláros vagyon felett rendelkezett.
5. II. Miklós cár orosz cár
Az 1894 és 1917 között uralkodó, irracionális döntéseiről híres Miklós cár több háborúba is belekeverte országát. Ezek közül az egyik legsúlyosabb az 1904-1905-ös japán-orosz összecsapás volt, ahol a Csuzima-szorosnál az ázsiai orosz flotta zöme odaveszett. Az első világháborúban a németektől vereséget szenvedő ország trónjáról II. Miklós cár 1917. március 2-án (az orosz ortodox naptár szerint 15-én) lemondott fivére, Mihail Alekszandrovics nagyherceg javára. A cárt március 8-án az Ideiglenes Kormány megbízottjai a mogiljovi főhadiszálláson letartóztatták és Carszkoje Szelóba vitték. Később a feszült belpolitikai helyzet, a tömegek haragja miatt a szibériai Tobolszkba menekítették, majd a bolsevik hatalomátvétel után, 1918 áprilisának végén az uráli Jekatyerinburgba szállították.
A cári családot két és fél hónappal később itt, az Ipatyev-ház alagsori szobájában érte utol a végzete. 1918. július 16-ról 17-re virradó éjjel felébresztették, s a pincébe terelték őket, majd felolvasták halálos ítéletüket. Ezután őreik gépfegyvertüzet zúdítottak II. Miklós cárra, feleségére és gyerekeikre. Miklóst és családját 2000. augusztus 14-én az orosz ortodox egyház szentté avatta. A becslések szerint a Romanovok fejeként közel 300 milliárd dolláros vagyonra tettek szert.
4. Andrew Carnegie, távírász és acélmágnás
Az 1838-ban Skóciában született Carnegie szüleivel 1848-ban vándorolt ki az Egyesült Államokba. Kezdetben egy orsógyárban vállalt állást, majd hírvivőnek állt. A ranglétrán gyorsan haladt felfelé, s hamarosan megalapította saját távíró cégét.
Carnegie pénzéből számos iskolát, könyvtárat és egyetemet alapított az USA-ban, az Egyesült Királyságban és Kanadában, valamint nyugdíjalapokat hozott létre korábbi alkalmazottai részére. Carnegie-t a maga korában gyakran emlegették úgy, mint a világ második leggazdagabb embere John D. Rockefeller után.
A távírászként indult Carnegie az 1860-as években már komoly pénzeket tett a vasút- és az építőiparba, de az olajfúrótornyok fellendülő üzletébe is invesztált. Azonban legtöbb pénzét az acéliparból szerezte: a Carnegie Steel Company az 1890-es években a legnagyobb és legjobban jövedelmező ipari vállalkozás volt a világon. 1901-ben 480 millió dollárért adta el cégét J.P. Morgannak, aki a U.S. Steel-t hozta létre belőle. Carnegie akkori vagyona a becslések szerint ma 310 milliárd dollárt érne.
3. John Davison Rockefeller, a világ első milliárdosa
Rockefeller 1839. július 8-án született Richmondban, hugenotta eredetű német bevándorló családban. Apja, aki saját készítésű gyógyelixírrel házalt, még saját gyermekeit is becsapta, hogy úgymond az életre nevelje őket. Rockefeller már fiatalon bizonyságot adott kiváló üzleti érzékéről: hétévesen pulykákat nevelt és eladta őket, néhány évvel később már pénzt kölcsönzött a szomszédoknak, tisztes kamatra.
Tizenhat évesen könyvelőként állt munkába, s hamarosan kiderült, hogy ragyogóan tud fejben számolni. Az üzleti élet csínját-bínját kitanulva húszévesen önálló bizományos vállalkozásba fogott, de a polgárháború idején az addig virágzó üzlet pangani kezdett. Rockefeller új lehetőségeket keresett, és 1863-ban belevágott az olajüzletbe - a fekete arany 1859-ben tört fel először Pennsylvaniában. 1862-től fektetett be olajfinomítókba, majd testvérével és még néhány üzletemberrel együtt 1870-ben megalapította a híres-hírhedt Standard Oil Companyt.
Rockefeller kezdettől a cég élén állt, és óriási vagyonra tett szert. Riválisait felvásárolta, a vasutaktól kedvezményes szállítási árakat csikart ki, tevékenységét fokozatosan az egész országra kiterjesztette. Ő hozta létre az első modern trösztöt, kezében tartotta az amerikai olajipart, nála összpontosult az olajszállítás 90 százaléka. A cég gazdasági monopóliumát semmi sem fenyegette, ugyanakkor a törvényesség határán táncoló, könyörtelen módszerei népszerűtlenné, s így politikailag sebezhetővé tették. 1890-ben az első amerikai trösztellenes törvényt a Standard Oilra szabva hozták, bár a célt, a tröszt hatalmának korlátozását ekkor még nem érték el. 1911-ben aztán a legfelsőbb bíróság monopóliumnak minősítette a Standard Oilt, amelyet 37 cégre daraboltak fel.
Rockefeller az 1890-es évek elején gyakorlatilag visszavonult az üzleti élettől. Erre több oka is volt: a megfeszített munka miatt egészsége megromlott, haja kihullott, ugyanakkor vagyona akkorára nőtt, hogy problémája már inkább a pénz elköltése, mint megszerzése lett. Vagyonát a századfordulón 900 millió akkori dollárra becsülték, ezzel ő volt a világ leggazdagabb embere.
A múlt század elejétől kezdve a hívő baptista Rockefeller az emberbaráti tevékenységnek szentelte magát. A halálakor készült összegzés szerint 530 millió dollárt adományozott nevelési, egészségügyi és tudományos célokra, így a világ legnagyobb emberbarátjának is nevezték. 1937-ben bekövetkező halálakor teljes vagyona mai árfolyamon 340 milliárd dollár lehetett.
2. A Rothschildok, a leggazdagabb család
Az 1744-es születésű Mayer Amschel Rothschild zsidó gettóban, szerény körülmények között nőtt fel, pénzkölcsönzéssel foglalkozó apját 12 éves korában vesztette el. Az értelmes fiú ezután egy hannoveri bankházba szegődött el, majd húszévesen átvette apja egykori üzletét.
A nemzetközi bankárdinasztia megalapítója a századfordulón Frigyes porosz király mellé szegődött, ahol még szerénynek mondható vagyont halmozott fel. Öt fiát a világ akkor legfontosabb városaiba küldte: ő maga Frankfurtból intézte az ügyeket, Mayer Amschel Berlinben, Nathan Londonban, Jakob Párizsban, Salomon Mayer Bécsben, Karl Mayer Nápolyban telepedett le. A Rothschild-ház központja idővel Londonba került és ma is ott van.
Első igazi nagy üzletüket 1804-ben bonyolították le, amikor az anyagilag megszorult VII. Keresztély dán királynak nyújtottak - uzsorakamatra - hitelt. A Rothschildok a Napóleon elleni háborús években kölcsönöztek minden hadviselő félnek, kereskedtek legálisan és csempésztek, ha kellett, hogy kielégítsék ügyfeleik igényét a kontinentális zárlatot nyögő Európában.
Mayer Amschel 1812 szeptemberében meghalt, így nem láthatta már a Rothschild vagyon értékének egekbe szökését. 1815 nyarán mindenki feszült izgalommal várta a waterlooi csatatérről érkező híreket, így a Napóleon bukására spekuláló Rothschildok is. A bankárház addigra már saját, a hivatalosnál gyorsabb hírközlő hálózatot épített ki, így nyolc órával Wellington futárának megérkezése előtt értesültek a diadalról.
Nathan Rothschild tudatta a hírt a kormánnyal, majd megjelent a tőzsdén és elkezdett - eladni. A piac pillanatok alatt összeomlott, a "jól értesült" Rothschild példáját követve mindenki fejvesztve szabadult államkötvényeitől. Amikor az árak már töredékükre zuhantak, Rothschild megbízottai fillérekért mindent visszavásároltak. Néhány perc múlva megérkezett a hivatalos közlemény, az árfolyam az egekbe szökött, Nathan Rothschild pedig megalapozta a család mesés vagyonát.
A Rotschild jelenleg a leggazdagabb család a világon, összvagyonuk elérheti a 350 milliárd dollárt.
1. Mansza Musza, a leggazdagabb
A tízes lista élére a mai Ghána, Timbuktu és Mali területén elhelyezkedő Mali birodalmat irányító Mansza Musza került, akinek vagyona a becslések szerint mai árfolyamon körülbelül 400 milliárd dollárnak feleltethető meg. Gazdagsága főként onnan ered, hogy birodalma tekintélyes só- és aranylelőhelyekkel volt tarkítva.
A Mali Birodalom vezetőjének felfoghatatlan gazdagságát jól illusztrálja al-Umari arab történetíró feljegyzései, aki az uralkodó mekkai zarándoklatát örökítette meg. Száz, egyenként 130 kilogramm súlyú aranyat szállító teve, ötszáz, egyenként két kilogrammnyi súlyú ékszert viselő rabszolgahad és további ötszáz kísérő alkotta Mansza Musza karavánját, a szétosztogatott aranya pedig csökkentette Egyiptomban a nemesfém értékét. A hazaútra a pénze azonban elfogyott, így hitelt kellett felvennie.
Az uralkodó megerősítette birodalmában az iszlám vallást, támogatta az oktatást és a kereskedelmet, amely Egyiptom és Mali között mindvégig virágzott. Adományaival és reformjaival elérte, hogy Timbuktu kulturális és kereskedelmi központtá nőhesse ki magát.
Mansza Musza 25 éves regnálása (1312-1337) idején béke köszöntött a birodalomra, a jólét és stabilitás pedig elősegítette a további terjeszkedést is. Mali területi expanziójának csúcsát ezen időszak alatt érte el. 1337-es halálát követően a birodalom rövidesen szétesett.