Nagy Imre és mártírtársainak újratemetése
2012. június 16. 11:28
1989. június 16-án adták meg a végtisztességet Budapesten az 1956-os forradalom mártírjainak: újratemették az 1958. június 16-án kivégzett Nagy Imre volt kormányfőt, Maléter Pál egykori honvédelmi minisztert, Gimes Miklós újságírót, valamint az 1958 áprilisában kivégzett Szilágyi Józsefet, Nagy Imre titkárságvezetőjét és az 1957 végén a börtönben meghalt Losonczy Gézát, a Nagy Imre-kormány államminiszterét. A Hősök terén tartott gyászszertartás majd az azt követő rákoskeresztúri temetés a magyar rendszerváltás katartikus eseménye volt, amely egyben a szocialista korszak végét is jelképezte.
Korábban
Út a rendszerváltás felé
Az 1980-as évek végére Magyarországon nyilvánvaló lett az általános gazdasági, politikai és társadalmi válság. Az országban egyre erőteljesebbé váltak az egyeduralkodó Magyar Szocialista Munkáspárttal szembenálló politikai erők, melyek pártokba tömörültek, s 1989. március 22-én létrehozták az Ellenzéki Kerekasztalt, hogy együttes fellépéssel kényszerítsék a hatalmat a demokratikus változásokra. Kemény harc folyt az MSZMP-n belül is az ún. keményvonalasok és a reformerek között, a nézeteltérések egyik sarokpontja épp a múlttal való szembenézés, 1956 újraértékelése volt. Az MSZMP Központi Bizottsága ún. történelmi albizottságot állított fel, hogy dolgozza fel a szocialista múltat, készítsen friss értékelést egyebek mellett az 1956-os eseményekről.
A történelmi tisztánlátásra, a torz értékítéletek kiküszöbölésére irányuló törekvést fokozódó társadalmi nyomás is ösztönözte. Az 1988 tavaszán alakult Történelmi Igazságtétel Bizottsága (TIB) kifejezetten azt tűzte ki működése céljául, hogy a magyar köztudatból eltüntesse a kommunista diktatúra történelemhamisításait. 1988. június 6-án, Nagy Imre perének 30. évfordulóján a TIB felhívást intézett a magyar társadalomhoz, követelve a kivégzettek tisztességes újratemetését és rehabilitálását. A felhívást a Nagy Imre-perben kivégzettek öt közvetlen hozzátartozója és 34 ötvenhatos elítélt írta alá.
1988. június 16-án a rákoskeresztúri Új köztemetőben 300-400 ember helyezett el koszorút a 301-es parcellában, a mártírok feltételezett sírjánál, a Hősök terén pedig virágot tettek az Ismeretlen katona sírjára. A Batthyány-emlékmécsesnél 100-150-en jelentek meg, köztük az ellenzék több vezetője, s miközben a rendőrség 16 személyt lefogott, a tömeg Nagy Imrét éltette. A Televízió székháza előtt Kis János és Mécs Imre beszélt, a Mártírok útján lévő Ferences templomban csendes megemlékezés volt. Ugyanezen a napon Párizsban, a Pére Lachaise temető 44-es parcellájában felavatták a forradalom kivégzettjeinek jelképes síremlékét, a beszédet Méray Tibor, Fejtő Ferenc és Vásárhelyi Miklós mondott a családtagok és az európai közélet számos személyisége jelenlétében.
1988. november 24-én a Történelmi Igazságtétel Bizottsága felhívással fordult a hozzátartozókhoz, hogy éljenek jogaikkal és követeljék a jeltelen sírban nyugvó 56-os áldozatok földi maradványainak kiadását. 1988. november 29-én az MSZMP Politikai Bizottsága határozatot hozott "az ellenforradalmi események kapcsán politikai bűncselekmények miatt elítélt és kivégzett személyekkel kapcsolatos kegyeleti kérdések rendezéséről", s kapcsolatba lépett az ellenzékkel, a családtagokkal. A kormány 1989. január 26-ai ülésén napirendre tűzte az 1956. október 23-át követő ellenforradalmi eseményekkel kapcsolatban kivégzettek kegyeleti kérdéseinek rendezését, és úgy foglalt állást, hogy az érintettek családjai döntenek majd arról, hogy nyilvános temetést rendeznek-e.
1989. január 28-án ebben a helyzetben adott interjút Pozsgay Imre államminiszter, az MSZMP KB Politikai Bizottsági tagja a rádió 168 óra című műsorának, amely úgy jött, mint derült égből a villámcsapás. Pozsgay közölte, hogy a történelmi albizottság a kutatások alapján "népfelkelésnek látja azt, ami 1956-ban történt; egy oligarchisztikus és a nemzetet is megalázó uralmi forma elleni felkelésnek", valamint, hogy "1956 nem ellenforradalom volt, hanem egy nemzeti érzékenységében, önbecsülésében a diktatúra által megtiport nép jogos felkelése, népfelkelés."
1989. február 14-én a Történelmi Igazságtétel Bizottsága az Igazságügyi Minisztériummal megállapodott abban, hogy az áldozatok újratemetésére június 16-án kerül sor. Az MSZMP a temetést végül azzal a kitétellel engedélyezte, hogy az legyen a "nemzeti megbékélés napja".
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
klímakutatás
- Egy évszázaddal ezelőtti vulkánkitörés okozhat hamuesőt Alaszkában
- Csigahéjak és cseppkövek mesélnek a Kárpát-medence jégkorszaki klímájáról
- Lényegesen hidegebb volt az utolsó jégkorszak, mint eddig gondoltuk
- Hét fokkal lehetett hidegebb a Föld a legutóbbi jégkorszak során
- Egy alaszkai vulkánkitörés is szerepet játszhatott a római köztársaság bukásában
- Készítőik elképesztő vakmerőségének állítanak emléket a 19. századi tornádófotók
- A Föld tengelyének dőlésszöge határozhatta meg a jégkorszakok végét
- Melegebb lehetett Grönland, amikor a skandináv telepesek megérkeztek
- Az amerikai őslakosok tömeges pusztulása is hozzájárult a kora újkori „kis jégkorszakhoz”
- A kételkedő zsűri előtt vágta földhöz Zsolnay Vilmos fia a mester porcelánját tegnap
- Magyar hősök nyomában Isztambulban és környékén tegnap
- Sikertelen irodalmi pálya után vált Viktória királynő kedvenc miniszterelnökévé Disraeli tegnap
- Furcsa testi elváltozásokat jósoltak a hosszútávfutás női képviselőinek tegnap
- Lenin születésnapjának évfordulójához időzítették a Szojuz–10 űrhajó első repülését tegnap
- Különleges díszítésű, Mátyás kori misekönyv fakszimilie kiadását mutatták be tegnap
- Kiállításokkal és interaktív programokkal emlékeznek meg Kőrösi Csoma Sándorról Indiában tegnap
- Máig számos rejtély övezi a Húsvét-sziget hatalmas szobrait tegnap