Schleswig, a kétarcú hercegség

2012. április 23. 15:38

A nemrég megkezdődött Interreg-projekt fő célkitűzése, hogy a német-dán határ mentén élők népességét, betegségeit, egészségi állapotát és kultúráját tanulmányozza az 1050 és 1536 közötti időszakban. A dán és német kutatókból álló csapat azon emberek csontvázait fogja vizsgálni, akik Schleswig régióban és közvetlen környezetében éltek. A három évesre tervezett projekt előreláthatólag ezer csontvázat érint.


A kutatást egy alapítvány finanszírozza mintegy 530 ezer euróval, emellett a Kieli Egyetem, a Dél-dániai Egyetem (SDU) és a Gottdorf-kastély további 280 ezer eurós összeget szán a csontok analízisére.

Már a 6. századtól kezdve megfigyelhetők voltak a német-dán határon és a közvetlen szomszédságukban fekvő régiókban az etnikai és a politikai összetűzések. A középkori konfliktusforrás leginkább az volt, hogy az egyre inkább elnémetesedő Schleswig területe hercegséggé vált, s függetlenségi igényekkel lépett fel a Dán Királysággal szemben. Schleswig és környéke az első világháború után is forró pont volt a két ország kapcsolatában, amikor is egy 1920-as referendum a hercegség északi részét elcsatolta a Schleswig-Holsteinért folyó 1864-es dán-porosz háború győztesétől, Németországtól. Ettől kezdve a térség békés maradt és jó példaként tűnt ki az etnikailag vegyes régiók körében.

A kutatás egyik alapkérdése, hogy honnan származnak a hercegség mai lakóinak az ősei, hol születtek és nőttek fel, Dániában, Németországban vagy esetleg más vidékekről vándoroltak be. Mindezidáig csak homályos ismereteink voltak a lakosság történelmét, identitását illetően a középkortól egészen a reneszánszig. A projekt célja, hogy betöltse ezt az űrt, és megérthessék a németek és dánok közös történelmük gyökereit.

A kutatás vezetője, az SDU munkatársa, Jesper Boldsen szerint először alapot kellett teremteni az analizálás megkezdéséhez, ennek megfelelően öt schleswigi temetőből származó emberi maradványokat vizsgáltak meg. A kémiai elemzések után létrejövő, antropológiailag gazdag adatbázis tartalmazza a lakosság kor és nem szerinti eloszlását, ami megkönnyítheti a középkor legrettegettebb betegsége, a lepra elemzését. Az eddigi kutatások alapján elmondható, hogy a lepra nagyon gyakori volt, ám előfordulási aránya a késő középkorra csökkenni kezdett.

A kiválasztott csontokat vegyi elemzéseknek vetik alá, hogy kiderítsék, milyen arányban található meg bennük stroncium, ólom és higany. Az utóbbi ugyan kis mennyiségben is mérgező, mindazonáltal higanyt használtak több betegség meggyógyítására is, az ólom pedig a mindennapi háztartási cikkek kerámiamázának alkotórésze volt – magyarázza Kaare Lund Rasmussen professzor, az SDU munkatársa. Ezen elemek kimutatását nagyban megkönnyíti, hogy a tudósok már tanulmányozták a középkori betegségek előfordulását, hiszen a nehézfém szennyeződés abban az időben széles körben elterjedt volt.

A stroncium- és a kalciumelemzés elvégzését követően – amit a fogból kinyert minta segítségével hajtottak végre – megválaszolhatóak lesznek a közösségi étrendre vonatkozó kérdések. A kutatók szeretnék tudni, ki élt túlnyomóan vegetáriánus étrenddel és ki evett húst. A stroncium izotópok információkat adhatnak a mobilitásról és a helyhez kötöttségről is, mivel különböző mértékben vannak jelen az egyes régiókban és a más életformát képviselő egyénekben – mondta Anton Eisenhauer professzor. A radiokarbon-meghatározás elvégzése után pedig a maradványokat történelmi idővonalra illeszthetik a kutatók.

Címkék
Exkluzív premier - Vajon te miért lennél bűnös?

Játsszon!

Mi volt a haradzs?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

X
Megjelent a Múlt-kor történelmi magazin 2014. őszi száma