Az utolsó mandzsúriai hadúr

2012. március 29. 12:03

Reformer és stratéga volt, apja legendás küzdőszellemét örökölte, de már nyugati nevelésben részesült. Arról már nem tehetett, hogy rossz időben és rossz helyen született. A nyugaton nevét alig ismerik, pedig ő volt a sokat szenvedett Mandzsúria utolsó hadura.

Felszeletelik a dinnyét

Csang Hszüeliang egy évtizeden át a kínai politika egyik legfontosabb szereplője volt, tettei és gondolatai azonban túlmutattak az ázsiai kontinensen, s nem mellesleg túlélte nagy riválisait, Csang Kaj-seket, Maót és Csou En-lajt. Látta, hogyan lesz Kínából, Ázsia „beteg emberéből” nukleáris hatalom, megkerülhetetlen világpolitikai tényező. Hatalma csúcspontján Csang egy Németország és Franciaország területével megegyező régiót irányított, a második legfontosabb katonai vezető volt Csang Kaj-sek után, harcolt a Szovjetunió ellen, s még a nacionalista vezetőt is elrabolta, nevét mégis alig ismerik Nyugaton. Az ő története következik.

Csang Hszüeliang élete Mandzsúria történetével, Dongbei (így ismerik a kínaiak) ragyogásával és bukásával forrt egybe. Északkelet-Kínáért sokáig három nagyhatalom: Japán, Kína és Oroszország harcolt. A 17. században a mandzsuk leigázták Kínát, megdöntötték a Ming-dinasztia uralmát és megalapozták saját uralkodóházuk, a Csingek hatalmát. Egy évszázaddal később a Csing-ház önbizalma elpárolgott, s az 1839-1842-es ópiumháborúban elszenvedett vereségük után arra kényszerültek, hogy megnyissák a „határokat” a külföldi hatalmak előtt, ami azzal fenyegetett, hogy – ahogyan a kínaiak fogalmaztak – „felszeletelik őket, mint a dinnyét”. A Csingek félelmükben arra kezdték bíztatni a han kínaiakat, hogy kezdjenek betelepedni Mandzsúriába, megakadályozandó a szomszédos Oroszország térhódítását.

Ezzel azonban elkéstek, de az oroszok expanzív politikája riadóztatta Japánt. A császárság ugyanis azt gondolta, hogy ha elvész Mandzsúria, az oroszokat semmi nem akadályozza meg abban, hogy leigázzák a távol-keleti szigetországot. Az 1904-1905-ös japán-orosz háborút lezáró portsmouthi béke értelmében Oroszország kivonult Mandzsúriából, lemondott Szahalin déli részéről és Port Arthurról, Korea pedig Japán befolyása alá kerül. Ezzel az a felemás helyzet alakult ki, hogy a mandzsúriai terület elvileg kínai fennhatóság alatt volt, amit japán politikai és gazdasági koncessziók sora szabdalt.

Ebben a közegben jutott hatalomra a Csang-család. Csang Hszüeliangnek apja, Csang Zuolin kövezte ki az utat. Az idősebbik Csang a kínai hadúr – nyugati értelemben vett – archetípusa volt: írástudatlan, ópiumfüggő, aki semmilyen ideológiában nem hisz, csak a saját előmenetelét tartja szem előtt. Csang kihasználta az 1911-es kínai forradalom okozta hatalmi vákuumot, az általa összetrombitált seregével meghódította Mandzsúriát és Kína északi részét, mindezt japán titkos segítségével. A császárság kellemetlen szövetségest talált Csang Zuolin személyében, aki úgy váltott gyakorta taktikát, hogy arról nem értesítette a japánokat. A szövetség olyannyira terhessé vált, hogy a japánok 1928-ban merényletben végeztek vele.

Címkék
VII. Gödöllői Vadásznap - 2014. szeptember 21.

Játsszon!

Mi volt a haradzs?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

X
Megjelent a Múlt-kor történelmi magazin 2014. őszi száma