Könyv jelent meg Ruttkai Éváról és Latinovits Zoltánról

2010. december 16. 13:11 MTI

Személyes történetek mellett eddig még nem publikált dokumentumok és mintegy másfél száz fotó idézi fel a két színészóriást, Ruttkai Évát és Latinovits Zoltánt Szigethy Gábor színháztörténész és felesége, Gábor Júlia könyvében.

Korábban

A Helikon Kiadónál megjelent Álomszínészpár - Történetek Ruttkai Éváról és Latinovits Zoltánról című, 191 oldalas kötetbe került történeteket tematikusan csoportosították - mondta el a bemutatón Szigethy Gábor. Hozzátette: Gábor Júlia édesanyjáról, Ruttkai Éváról írt személyes emlékei és a színháztörténeti szempontok tökéletesen kiegészítették egymást.

"Mindkettőnknek rengeteg emléke, története volt Ruttkai Éváról és Latinovits Zoltánról. Viszont nem akartunk egy hagyományos emlékkönyvet, ezért úgy döntöttünk: külön-külön írjuk meg ezeket a történeteket, aztán ha kész vannak, kialakítjuk a kötet szerkezetét" - tette hozzá.

Mint Szigethy Gábor fogalmazott, a kötetben egykori személyes tárgyaik alapján idézik meg a két művész életét. Így például látható a kötetben az a két szobor, amely egykor Peter Hacks német író Lotte című darabjában szerepelt és amelyet az színésznő előadásról előadásra összetört, vagy például az az üres képkeret, amelyben egykor Latinovits Zoltán fényképe volt.

Szigethy Gábor a színészóriások kapcsolatáról úgy vélekedett, hogy a "két ellenkező természetű ember" kiegészítette egymást. "Zoltán mérnöki precizitású ember volt, Éva körül viszont minden repült" - fogalmazott a színháztörténész, hozzátéve, Ruttkai Éva csak egy helyen volt mindig pontos: a színházban. "Akinek a titkát megfejtik, azt el is felejtik, az ő titkukat nem lehet megfejteni, ezért emlékezünk rájuk" - vélekedett a szerző.

Gábor Júlia felidézte: a Ruttkai Éva Emlékszoba 2002-es bezárása után nem volt kinek elmondania az addig a tárlatvezetéseken előadott történeteket, így jutott eszébe, hogy papírra kellene vetnie őket. A szerzőpáros a könyvbemutatón arról is beszélt, hogy hatalmas, folyamatosan növekvő hagyaték van a birtokukban, amelyre több időt és pénzt kellene szánni. Mint fogalmaztak, önerőből jelenleg csak az állagmegóvásra jut energiájuk, a hagyatékban lévő dokumentumok tudományos igényű feldolgozására nem.