Valós személyről mintázhatták Quasimodót
2010. augusztus 18. 14:29
Sokáig csak az írói képzelet szülte, fiktív szereplőnek tartották Victor Hugo legendás hősét, de egy új felfedezés szerint valós személy inspirálhatta a Notre Dame-i toronyőr alakját.
Korábban
A púpos, süket toronyőrről és az Esmeralda nevű cigánylány iránt érzett viszonzatlan szerelméről szóló történet valóságtartalma azután került reflektorfénybe, hogy kiderült: Henry Sibson brit szobrász, akinek memoárja egy hallgatag, hajlott hátú fafaragóról tesz említést, a könyv megszületése körüli időben kapott megbízatást a katedrális restaurálásánál.
Az iratok 1999-ben a cornwalli Penzance egyik házának padlásáról a tulajdonos elköltözése után kerültek a Tate archívumába. A púposhátú munkásról szóló feljegyzés azonban csak most látott napvilágot, miután az archívum negyvenéves fennállása alkalmából katalogizálták az iratcsomókat. A hétkötetes memoár Sibson életéről és megbízatásáról szól, aki az 1820-as években, a Notre Dame-i katedrális renoválása idején kerül Párizsba.
Az egyik bekezdésben a következőket írja: „a francia kormány parancsba adta, hogy meg kell javítani a katedrálist, amely ekkor már folyamatban volt… a műteremben – ahol a katedrális hatalmas alakjait faragták ki – Mon. Trajan az egyik legszeretetreméltóbb ember volt, akivel valaha találkoztam: fafaragó volt, a nevére viszont már nem emlékszem. Nem érintkeztem vele, csak annyit tudok elmondani róla, hogy púpos volt és nem szeretett elvegyülni a többi munkás között.” Egy másik bekezdésben, amikor a szobrász ugyanezzel a gárdával Párizs egy másik projektjén dolgozott, Sibson újból megemlíti az alakot, akit ezúttal a "Mon. Le Bossu" névvel illet. (a francia bossu magyarul annyit tesz: púpos)
Sibson memoárjára a Tate archívum levéltárosa, Adrian Glew lelt rá. „Amikor megláttam a Notre Dame-i szobrászra való utalásokat, s azt, hogy a dátum megegyezik a Victor Hugo regényének idejével, felállt a szőr a hátamon. Egyből azt gondoltam, hogy jobban meg kellene ezt vizsgálni” – mondta. Victor Hugo A párizsi Notre Dame című regényét 1828-ban kezdte írni, amely három év elteltével jelent meg. Az író a katedrális helyreállítását sürgette, s nyíltan kritizálta az épület eredetileg neoklasszikus stílusú átépítését, s inkább a gót vonal mellett szállt síkra – ez végül Eugene Viollet-le-Duc jóvoltából 1844-ben következett be.
Nem elképzelhetetlen, hogy a katedrális átépítését szívügyének tartó Victor Hugo ismerhette Trajant és Le Bossu-t. Glew kutatásai során arra is fény derült, hogy az 1833-as párizsi almanach – amely a városban dolgozó összes szakembert lajstromba vette – egy Trajin nevű embert is megemlít, aki ugyanúgy Saint Germain-des-Pres-ban lakott, ahogy az író. Sőt, A nyomorultak című regény egyik korai vázlata is tartalmaz olyan utalást, amely elvezethet a Hugo és a szobrászok közötti kapcsolatok szálához: a regényváltozat főszereplője ugyanis eredetileg Jean Trejean volt, amelyet az író később Jean Valjean-ra változtatott.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- Kiátkozás és birodalmi átok: Luthert semmi sem tántorította el reformszándékaitól tegnap
- Halálos ágyán esküdött I. József a feleségének, hogy felhagy a hűtlenséggel, ha túléli a himlőt tegnap
- Alig volt olyan időszak az Akropolisz történetében, amikor nem fenyegette pusztulás tegnap
- Október 9-én kezdődik a negyedik Liszt Ünnep Nemzetközi Kulturális Fesztivál tegnap
- Bemutatták a Magyarország 365 fotópályázat albumát tegnap
- Utópia helyett csak elviselhetetlen szenvedést hozott a Vörös Khmer uralma tegnap
- Két nap alatt szorították vissza a Disznó-öbölben partra szálló erőket tegnap
- Pénzfeldobással döntötték el a Wright fivérek, hogy melyikük repülhet először 2024.04.16.
