A függetlenség szimbóluma a baseball Kubában

2010. április 15. 10:47 Fekete István

Kuba a baseballban a spanyol igától való megszabadulás szimbolikus fegyverét látta, amely később a két kultúrkör, az amerikai és a karibi összekapcsolásának egyik fő katalizátora lett.


A baseball meghonosodása a 19. század második felére nyúlik vissza, s bár pontos ismereteink nincsenek arra nézve, hogy ki terjesztette el a sportot a szigeten, Luis Hernandez kubai történész szerint egy bizonyos Nenesio Guillo volt az, aki miután tanulmányait a polgárháború miatt 1864-ben félbehagyta, az Egyesült Államokból jövet magával hozott egy labdát és egy ütőt.

Guillo a szintén az Alabama állambeli Springhill College-ban tanuló bátyjával, Ernestóval együtt hozzálátott az első kubai baseballcsapat megszervezéséhez, amely a Habana Baseball Club nevet viselte. A csapat hamarosan óriási skalpot gyűjtött be, ugyanis a szedett-vetett helyiekből álló alakulat legyőzte a matanzansi kikötőben horgonyzó amerikai hajó legénységének csapatát, s ezért nem véletlen, hogy alig tíz év elteltével a karibi ország első nemzeti stadionját, a Palmar de Junco-t (1874) is a történelmi tett helyszínén építették meg.

Az éledező kubai nacionalizmustól tartó spanyol hatóságok az első függetlenségi háború (más néven: a „tízéves háború”, 1868-1878) alatt megtiltották, hogy a helyiek bárminemű sportot űzzenek a szigeten. Madrid egyrészt azért látta szükségesnek a drákói intézkedések bevezetését, mivel a kubaiak sokkal jobban szerettek baseballozni, mint bikaviadalokat nézni, amely a hódítók iránt tanúsított tisztelet jelének számított. A kubaiak szemében ezzel a baseball a szabadság és az egyenlőség (illetve kis mértékben a demokrácia) szimbólumává vált. Spanyolország ráadásul meg akarta akadályozni Esteban Bellán átigazolását a Troy Haymakers-ba, de Madrid végül nem tudta útját állni a karibi ország legfényesebben ragyogó csillagának, hogy Bellán első kubaiként bemutatkozzon az amerikai profi baseball-ligában (MBL).

Kubában az első hivatalos mérkőzést 1874-ben játszották, az új Palmar de Junco arénában a hazaiak a havannai csapatot fogadták, s a fővárosiak 51-9 arányban diadalmaskodtak. Négy év múlva megszervezték a nemzeti ligát is (alig két évvel az amerikai nemzeti bajnokság elindulását követően), de igazán a spanyol-amerikai háború lesz az, ami igazán nagy lendületet fog adni a sport fejlődésének. Ezzel párhuzamosan özönleni kezdtek a tengerentúlról a rasszizmus miatt a profi baseball-bajnokságokból kizárt színes bőrű játékosok Kubába: az Észak-amerikai Negro League-csapatok legtehetségesebb fekete sportolói érkeztek a karibi szigetre, de sokan például Venezuelában vagy Mexikóban kötöttek ki.

A kubai bajnokság a faji keveredés par excellence terepének számított: az alatt a hatvan év alatt, amikor az Egyesült Államokban nem léphettek pályára feketék a profi ligákban, Havanna, s nem a Yankee stadion számított a színes bőrűek és a fehérek közötti küzdelem legfontosabb helyszínének. A következő évtizedek kubai sikereit az amatőr bajnokságokban feltűnő, a sziget cukorgyárainak munkásaiból verbuválódott tehetséges játékosok alapozták meg, de a kubai oktatás színvonalának emelése előbb-utóbb oda vezetett, hogy sokan egyszerűen átugrották ezeket a lépcsőfokokat és a jól jövedelmező profi bajnokság csapatainál kezdtek kilincselni.

A forradalmi Kuba betiltotta az összes professzionális alapon szervezett bajnokságot a szigeten, mondván, az elvek magával a forradalom eszméjével mennek szembe, ezért a figyelem ismét az amatőr bajnokságok felé fordult. Fidel Castro – aki maga is baseballozott a havannai egyetemen a negyvenes években – nemzeti célokat kívánt szolgálni azzal, hogy 1961 után nem a pénz vezérelte profi, hanem a kubaiak büszkeségét magában hordozó amatőrbajnokságokat terjesztését propagálta. A havannai vezetés előre tölt bástyaként definiálta a nemzeti válogatottat, a baseball-csapat ugyanis sokszor szolgált politikai érdekeket: Nicaraguában például az árvízkárosultak megsegítése miatt játszott bemutató mérkőzést, míg Japánban a kereskedelmi kapcsolatok szorosabbá való fűzése érdekében lépett pályára a kubai gárda.

A nagy törés 1990-ben, a Szovjetunió széthullása után következett be, amikor a pénzügyi köldökzsinór elvágása után a financiális gondokkal küzdő bajnokságokból sorra mentek el a sziget legtehetségesebb játékosai. Castro így foglalta össze a jelenséget: „ha hat millió dollárral szemben háromezer kubai pesóval akarsz versenyezni, egyszerűen nem nyerhetsz”.

Címkék
Olvasta már a Múlt-kor történelmi magazin legújabb számát?
Kedvezményes előfizetés egy évre (4 szám)
Bankkártyás vásárlás esetén 25% kedvezmény

A 4. lapszámot ajándékba adjuk.

6368 Ft helyett

4776 Ft

Banki átutalás, csekkes fizetés esetén 20% kedvezmény

6368 Ft helyett

5085 Ft

Előfizetek a magazinra
kérdésem van az előfizetéssel kapcsolatban
Legfrissebb
Legolvasottabb

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

X
Megjelent a Múlt-kor történelmi magazin 2017. nyári száma