A Koronára eskették volna a munkásőröket
2009. augusztus 25. 12:39
URL: https://mult-kor.hu/20090825_a_koronara_eskettek_volna_a_munkasoroket
Az MSZMP IKB Intéző Bizottsága 1957. január 29-ei ülésén hozott határozatával alakította meg a Munkásőrséget, a párt hadseregét. A rendszerváltás során így komoly problémát jelentett, hogy mit is kezdjenek az ellentmondásos megítélésű szervezettel: egyesek Népőrséggé alakították volna a félkatonai szerveződést, amelynek tagjai a Szent Koronára tettek volna esküt - írta Ólmosi Zoltán az ArchívNeten.
A Munkásőrség szerepe, megítélése több évtizedes fennállása során a közemberek szemében megváltozott, s a kezdetben utált karhatalom szép lassan elfogadottá vált, hiszen nem csupán a pártbizottságok őrizetét bízták rájuk, hanem, ha kellett a honvédség mellett a munkásőrség tagjai is mentették az embereket és vagyontárgyaikat a természeti katasztrófáknál. Ezt a javuló megítélést persze árnyalták a különböző tivornyákról, vadászvacsorákról szállingózó hírek, amelyek a '80-as évek második felére igencsak megtépázták a testület tekintélyét. Hozzá kell tenni, ekkorra a mintegy hatvanezer munkásőr nagy része – főként a fiatalabbak – nem azért lépett be, mert feltétlenül harcolni akart a párthatalom megvédéséért, hanem a férfitársaság, az idézőjelbe tett „klubélet”, a bajtársiasság, a „rövid időre kiszakadni a családból vagy távol lenni az asszonytól” felfogása is szerepet játszott ebben.
A szocialista rendszer eróziójával párhuzamosan a Munkásőrséget is mind több bírálat érte, s bár az állomány többsége kitartott a szervezet mellett, mégis érezhető volt a hivatásos és a társadalmi állomány közötti feszültségek kiéleződése. A mind hangosabb külső támadások azonban a társadalmi állomány nagy többségét együtt tartották, sőt, a „tagság” inkább erőteljesebb politikai fellépést várt a Munkásőrséget irányító MSZMP-től.
Az MSZMP-n belül zajló folyamatok eredményeképpen is a Központi Bizottság 1989. május 8-án a Minisztertanács felügyelete alá helyezte a szervezetet, egyúttal egy új jogszabály megalkotása mellett döntöttek. Ezzel párhuzamosan 150 millió forinttal csökkentették a szervezet költségvetését, s így az apparátus leépítését is megkezdték, párhuzamosan a szervezeti átépítés mellett. A főként az SZDSZ aktivistái által kezdeményezett támadások közepette is Munkásőrség vezetői úgy vélték, hogy a szervezetre a jövőben szükség lesz, s lázas tempóban készítették el az átalakításra szolgáló terveket.
Érdekes az az ellentmondás, hogy míg a Munkásőrség szervezete, mondhatni harckészültsége, hadra foghatósága 1988-89 folyamán végig megmaradt, s a lemorzsolódás is viszonylag kisebb volt, a gazdának tekintett MSZMP fordult el tőle, s hagyta magára a – főként hivatásos apparátusát tekintve – sokkal baloldalibbnak számító álló Munkásőrséget. A Munkásőrség Országos Parancsnoksága pedig törekedett arra, hogy ne tekintsék az elnyomó apparátus részének: sem a március 15-ei megmozdulások alkalmával, sem a júniusi Nagy Imre temetés idején nem lépett fel aktívan, hanem inkább saját objektumai védelmére adott utasítást. A Néphadsereg napjának ünnepségeivel összefüggésben szeptember 29-én több demonstráció is volt a Munkásőrség egyes objektumai előtt, amelyekre szintén nem adtak „harcos” választ.
A Munkásőrség elnevezésének megváltoztatása az év folyamán már felmerült, amire Borbély Sándor is utalt az MSZMP KB május 8-ai ülésén. Akkor azonban még nem látta reálisnak a felvetést, de az augusztus 28-ai Vezetői Koordinációs értekezletet követően állásfoglalásában már Borbély is elképzelhetőnek vélte a testület névváltoztatását. Az országos parancsnok egyúttal utasította a „propaganda és sajtóosztály vezetőjét, hogy a Munkásőrség szimbólumrendszerének módosítására tett javaslataikat, a programban kijelölt feladattal összhangban, terjessze a Parancsnoki Tanácsülés elé!”
Az elkészült javaslatban a Munkásőrség elnevezésére jó néhány javaslatot felsorolnak, így az elsősorban a '48-as ('56-os ?) hagyományokra építő nemzetőrség, az USA-t idéző Nemzeti Gárda, de több más elnevezés is érezhetően más nemzetek polgári szerveződéseire utal. A legtöbben a Népőrséget tekintették a leginkább elfogadhatónak. Ebben nyílván az a nosztalgia is szerepet játszott, hogy az 1957. január 29–ei MSZMP IB ülés elé készült javaslat is "Népőrség" néven kívánta létrehozni a Munkásőrséget. Az eskü szövegénél szintén a semlegesnek tűnő változatot ajánlották, az „elvtársi eskü” helyett. Mellékesen érdekességként bemutatnak egy akkor elképzelhetetlennek tűnő esküszöveget is, amit – leszámítva magyartalanságát – ma akár „előremutató” ötletnek is lehetne tekinteni: „ESKÜSZÖM, hogy az 1100 éves magyar államiság megtárgyiasult jelképéhez, a MAGYAR SZENT KORONÁHOZ mindig hű leszek!”
1989. október elején tehát még szinte biztos volt jövőjében a Munkásőrség parancsnoki kara, néhány nap múlva azonban már érzékelhették, hogy hamarosan véget ér a szervezet működése. 1989. október 20-án az országgyűlés Kulcsár Kálmán igazságügy-miniszter előterjesztésére elfogadta a munkásőrség jogutód nélküli megszüntetéséről szóló törvényjavaslatot (1989. évi XXX. törvény), amit csak megerősített az országgyűlési döntés miatt e ponton már érdektelen négyigenes népszavazás november 26-ai megerősítő döntése.
A teljes cikk, és a Munkásőrség átalakításával kapcsolatos források az ArchívNeten