Melich János
2009. május 28. 21:28
URL: https://mult-kor.hu/20090528_melich_janos
Szarvas, 1872. szeptember 16. - Budapest, 1963. november 20.
Édesapja, Melich Márton földművesként kereste a kenyerét. Középiskoláit szülővárosában és Késmárkon végezte. 1891 és 1894 között a kolozsvári egyetem magyar-német szakán tanult. 1894-96-ban a bécsi egyetemen szlavisztikai tanulmányokat folytatott, majd 1905-ben a budapesti egyetemen bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1894-96-ban a bécsi Theresianum magyar korrepetitora. 1896-tól a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárának (OSzK) tisztviselője, 1901-től segédőre, őre, igazgatóőre, majd 1911-18-ban a nyomtatványi osztály, 1916-18-ban a hírlaptár vezetője, 1918-20-ban a könyvtári osztály igazgatója, 1920-22-ben igazgatója. 1901-től a budapesti egyetemen „A magyar nyelvtudomány szófejtő része” című tárgykör magántanára. 1911-től a szláv filológia nyilvános rendkívüli, 1921-1941 között nyilvános rendes tanára. 1927-28-ban a magyar nyelvészet helyettes tanára, végül 1935-36-ban a bölcsészettudományi kar dékánja.
A magyar nyelvtörténet szinte valamennyi területén jelentőset alkotott. Indogermán, szláv, német nyelvészeti ismereteit felhasználva munkásságának első tíz esztendejében a szófejtő jelleg és a jövevényszavak kutatása dominált; behatóan vizsgálta a magyar nyelv szókincsét, a magyar nyelv jövevényszavait és a magyar helyesírás történetét. Később a szófejtés mellett a hang- és alaktörténet, illetve a régi magyar nyelvemlékek tanulmányozása volt a jellemző. Ő kezdte el felhasználni az oklevelek szórványemlékeit a nyelvtörténet számára, és ő gazdagította új szempontokkal a jövevényszavak kutatását. Legjelentősebb eredményeit a személy- és helynévkutatásban érte el, munkásságával jelentősen hozzájárult a magyar településtörténet-tudomány megalapozásához. Gombocz Zoltánnal megindította a Magyar Etymologiai Szótárt (Bp., 1914-től), amely azonban 1944-ben (a gubernus címszónál) befejezetlenül abbamaradt. 1905 és 1942 között a Magyar Nyelv című folyóirat (Szily Kálmánnal, Pais Dezsővel), 1922-től A magyar nyelvtudomány kézikönyve című sorozat (Gombocz Zoltánnal, Németh Gyulával) szerkesztője.
Nemzeti könyvtári tevékenysége során nagy figyelmet fordított a könyvtár állományának kiegészítésére, növelésére: 1903-ban Bécsben ő vette át Hodinka Antal szláv gyűjteményét. 1918-ban – a könyvtár anyagi-pénzügyi nyomorúsága ellenére – háborús kiadványokat vásárolt (később ez a kollekció beleolvadt a megfelelő gyűjteményrészekbe, az újságkivágatok pedig a Hadtörténeti Levéltárba kerültek). 1919-ben Bécsben – Eckhart Ferenc akadémikusnak, a bécsi Magyar Történettudományi Intézet kutatójának segítségével – magyar vonatkozású periodikumokat szerzett be. 1919 szeptemberében elkezdte a trianoni békeszeződés után elszakított területek hungarikumainak begyűjtését, 1922-ben adományokból és minisztériumi segélyből külföldi tudományos könyveket és folyóiratokat, valamint segédkönyveket gyarapított. Igazgatósága alatt felvetette a kötelespéldányoktól különálló gyarapítási alosztály, a zenei- és térkép alosztályok fejlesztését, az osztályozási rendszer megújítását, a kartotékkatalógusok felállítását, a Hírlaptár hírlap- és folyóirattárrá való átalakítását. 1922. májusában javaslatot terjesztett Bánffy Miklós külügyminiszter elé a Bécs–Budapest közötti könyvtárközi kölcsönzések megindítására, melyet 2 hónap múlva jóvá is hagytak, s ez jelentette a külföldi könyvtárközi kölcsönzés kezdetét.
1952-től a nyelvtudományok doktora, 1935. május 16 és 1943. május 24. között az MTA I. osztályának elnöke. 1943. május 24-től 1948. október 1-ig az MTA főkönyvtárnoka. 1915-től a Magyar Nyelvtudományi Társaság titkára, 1922-től alelnöke, 1943-48-ban tiszteleti elnöke. 1930-tól a Magyar Paedagogiai Társaság, 1938-tól a Budapesti Philologiai Társaság tiszteleti tagja. 1913-tól a helsinki Finnugor Társaság külső, 1928-tól a Finn és a Lengyel Tudományos Akadémia külső levelező, 1938-tól az Észt Tudós Társaság tiszteleti, 1940-től a Bolgár Tudományos Akadémia levelező, 1942-től a Porosz Tudományos Akadémia külső levelező tagja. 1906-ban Munkácsi Bernáttal megosztva, 1921-ben Gombocz Zoltánnal megosztva ismét, végül 1930-ban egyedül nyerte el az MTA nagyjutalmát. 1930-ban Corvin-koszorúval, 1939-ben Corvin-lánccal tüntették ki.
Az MTA levelező tagja 1902. május 9-től, rendes tagja 1920. május 5-től, igazgatósági tagja 1933. május 19-től 1946. július 24-ig, tanácskozó tagja 1949. október 31-től. Rendes tagságát 1989. május 9-én állították vissza. Akadémiai székfoglalóját A magyar nyelv keresztény terminológiája. Szláv jövevényszavaink. I. köt. 2. rész. A magyar nyelv keresztény terminológiája címmel 1902. december 1-jén, rendes tagsági székfoglalóját Anonymusnak egy helyéről címmel 1920. november 15-én tartotta.
Fő művei: A gyöngyösi latin-magyar szótár-töredék. Bp., 1898.; Melyik nyelvjárásból valók a magyar nyelv régi német jövevényszavai? Bp., 1900.; Deutsche Ortsnamen und Lehnwoerter des ungarischen Sprachsatzes. Victor Lumtzrerrel. Innsbruck, 1900.; Szláv jövevényszavaink. I/1-2. Bp., 1905.; A brassói latin-magyar szótártöredék. Bp., 1905.; Szikszai Fabritius Balázs latin-magyar szójegyzéke 1590-ből. Kiad., bev., magy. Bp., 1906.; Adatok hazánk honfoglaláskori s X-XII.. századi helyneveinek értelmezéséhez. Magyar Nyelv, 1906.; A magyar szótárirodalom. I. Bp., 1907.; Az „Orthographia Ungarica” és a magyar helyesírás. Bp., 1908.; Révai Miklós nyelvtudománya. Bp., 1908.; Nyelvünk szláv jövevényei. Bp., 1910.; A két legrégibb magyarnyelvű nyomtatvány. Bp., 1912.; Calepinus latin-magyar szótára 1585-ből. Bp., 1912.; Keresztneveinkről. Bp., 1914.; A magyar tárgyas igeragozás. Bp., 1914.; A honfoglaláskori Magyarország. Bp., 1925-29.; Latinbetűs helyesírásunk eredete. Bp., 1934.; Jelentéstani kérdések. Bp., 1938.; Brünn nevéről. Bp., 1940.; Latin jövevényszavaink végződésének alakulásáról. Bp., 1940.; Dolgozatok. I-II. Bp., 1957-63.; Segédkönyv a szlavisztikai szemináriumi gyakorlatokhoz Melich János válogatott írásaiból. Szerk. Kiss Lajos, Nyomárkay István. Bp., 1995.
Róla szóló irodalom: Kniezsa István: A hetvenéves Melich János. Magyar Nyelv, 1942.; Kornis Gyula: Melich János. In: Emlékkönyv Melich János hetvenedik születésnapjára. Bp., 1942.; Benkő Loránd: Gondolatok Melich János nyelvtudományi munkásságáról. Magyar Nyelv, 1957.; Hadrovics László: Melich János 85 éves. Magyar Nyelvőr, 1957.; Gergely Pál: Melich János (1872-1963). Magyar Könyvszemle, 1964.; Lovas Rózsa: Melich János. Nyelvtudományi Közlemények, 1964.; Angyal Endre: Johann Melichs Lebensbahn und Schaffen. Slavica, 1968.; Kiss Lajos: Gedenken an Johann Melich. Studia Slavica Academiae Scientiarium Hungaricae, 1972.; Kiss Lajos: Melich János emlékezete születésének századik évfordulója alkalmából. Magyar Nyelv, 1973.; Sebestyén Istvánné: Melich János. (1872–1963.) Békési Élet, 1983.; Kiss Lajos: Ünnepi beszéd Melich János szarvasi emléktáblájának leleplezésekor 1987. szeptember 16-án. Magyar Nyelv, 1989.; Kiss Lajos: Melich János. Bp., 1995.; Németh Mária: Az Országos Széchényi Könyvtár története 1919-1922. Bp., 1997.