A titokban ünnepelt március 15-ék története

2009. március 14. 10:23 M. Lovas Krisztina

Egy Eger melletti présházban, nevezetesen Pók György úr pincéjében történt 1851-ben, hogy néhány lelkes hazafi egy pohár bor mellett emlékezni merészelt az 1848-as márciusi forradalom emléknapjára. Az ügyből hadbírósági eljárás lett. Talán az egyik "jóbarát" mégsem tartotta meg a titkot, különben nehéz elképzelni, hogyan juthatott e szűk körű találkozó a szigorú hatóságok tudtára. Az elnyomás alatti ünnepségek történetéből szemezgettünk.


Sortűz az ünneplőkre

Az összejövetelen egy Lieskowsky József nevű ügyvéd méltatta a három évvel azelőtti forradalmat. „Ma ünnepeljük 1848. március 15-ét, azt a napot, amelyen a magyar nemzet újjászületett. Azért gyűltünk egybe, hogy érzéseinknek nyíltan kifejezést adjunk, melyet a zsarnokság elnémított. Éljen a szabadság! Éljen a nemzet! Átok minden zsarnok fejére!” – ismerhetjük meg szavait abból a jelentésből, mely Geringernek, Magyarország akkori helytartójának készült. Mindez elég volt ahhoz, hogy a haditörvényszék „politikai fondorkodások miatt” Pók Györgyöt két évi, Lieskowszkyt pedig 3 évi várfogságra ítélje.

Az együttes osztrák és orosz katonai túlerő leverte az 1848/49-es szabadságharcot, ezzel megsemmisült az ország alkotmányos berendezkedése, területi egysége és nemzeti önrendelkezése. A hadsereg tisztjeit, a politikusokat, a közigazgatás vezetőit hadbírósági eljárás alá vonták. 1849-50-ben legalább 140 embert végeztek ki, több százan kerültek börtönbe és mintegy 40-50 ezer honvédet soroztak be a császári hadseregbe. Az elkövetkező években a hatalom szinte már hisztérikusan üldözte a nemzeti lelkület legapróbb megnyilvánulásait is. Tiltották a forradalomra emlékeztető szakáll és kalapviseletet, az ereklyévé váló honvéd zászlók, Kossuth bankók vagy a 48-as politikusok arcképeinek rejtegetéséért szigorú büntetés járt.



Társasági összejöveteleken, félreeső kocsmák zugaiban besúgók lesték, hogy elcsíphessenek egy-egy a forradalomra emlékező szót vagy a császárt, esetleg az uralkodó ház jelképeit gyalázó kifejezést. Mindezek ellenére az emberek az ellenállás legkülönfélébb formáit találták meg, az emigráció által is támogatott titkos fegyveres szervezkedéstől kezdve, az éj leple alatt felállított honvéd emlékmű mellett, az aradi vértanúk kezdőbetűiből formált karperec és egyéb forradalomra emlékeztető viseleten túl, akár csak azzal is bosszantották a gyűlölt idegen hatalmat, hogy a lakhelyükre beszállásolt császári katona számára az ételt só és hús nélkül készítették el.

Az 1850-es évek sötét hangulatában március 15-re csupán titokban lehetett emlékezni. A kiegyezésig a politikai élet felpezsdülését a rövid 1860-61-es időszak hozta meg. 1859 nyarán ugyanis Ausztria szégyenletes vereséget szenvedett Solferinónál az egyesült francia-piemonti seregtől, s ennek nyomán elvesztette észak-itáliai tartományát, Lombardiát. A birodalom megrendült külpolitikai helyzetének következtében Magyarországon a nemzeti ellenállás számos formája tört felszínre. 1860-ban pesti diákok, kézművesek és legények nagyszabású március 15-i megemlékezést szerveztek.


Forinyák Géza

A mintegy 500 főnyi fiatalság - erős rendőri jelenlét mellett – megemlékezést tartott a Kálvin téri református templomban, majd a Kerepesi temetőbe indult. A temető bejáratánál azonban sortűz fogadta a kivonulókat. Itt sebesült meg Forinyák Géza elsőéves joghallgató, aki három hét múlva belehalt sérüléseibe. Temetése több tízezer ember részvétele mellett az abszolutizmus elleni néma tűntetéssé vált. A Pesti Napló tudósítója szerint: „Ha csak annyit mondunk, hogy a megjelölt egész útvonal tömve volt néppel, az olvasó némileg képzelheti a sokaságot, mely a temetésben részt vett. A közlekedés e vonalon körülbelül egy órára természetesen megszűnt. A menet elejét a fiatalság képezte, derekát a főváros hölgyei koszorúkkal, számosan a főúri rendből, ezután következett az elláthatatlan sokaság, a polgári társadalom minden rendjei, és a hintók végtelen sora ezek közt az úri fogatok száma a bérkocsik számát is felülmúlta. A koporsót, melyre a feszület előtt nagy virágkoszorú, mögötte babér-füzér s nemzeti szalag volt tűzve, ötven fáklyás vette körül.”

Míg az 1860. március 15-i tűntetés a fiatalság elszigetelt szervezkedésének tekinthető, addig a temetésen jelen lévő több tízezer ember néma demonstrációja nyílván hozzájárult ahhoz, hogy március 15-e emléknapja megerősödjön, s elinduljon azon az úton, mely az első számú 1848-as tartalmú nemzeti ünneppé emelte.

Ausztria megrendült külpolitikai helyzete sürgős belpolitikai változásokat igényelt. Az 1860 októberében kiadott diploma értelmében összehívták a magyar országgyűlést, hogy 1849 után első alkalommal próbálják meg rendezni Magyarország és Ausztria viszonyát. A megindult egyezkedés azonban nem vezetett eredményre, hiszen a magyar politikai elit egyértelműen az 1848-as törvények, azaz a független felelős magyar kormány és a perszonáluniós kapcsolat alapjára helyezkedett. Ez viszont Bécsnek volt elfogadhatatlan. Mindenesetre 1861. augusztus 22-ig, az országgyűlés feloszlatásáig tartott rövid alkotmányos időszak lehetővé tette az eddig elfojtott nemzeti érzések felszínre törését, így a márciusi forradalomról való megemlékezést is. Pesten azonban az ifjúság, okulva az elmúlt év véres eseményeiből, az országgyűlésre készülődő magyar politikusokkal egyetértésben, félve egy botrányos kimenetelű tűntetéstől végül lemondott a márciusi forradalom megünnepléséről. Ezzel szemben az ország számos pontján megemlékezéseket tartottak.

A tudósítások szerint az emléknapot elsősorban a korábbi időszakban kényszerűen elfojtott, a szabadságharc mártírjai iránt érzett gyász kifejezése uralta, a megemlékezések főként istentiszteletek keretében zajlottak, az emberek felkeresték a temetőkben az elesett honvédek sírjait. Debrecenben, Győrben, Nagyváradon a boltok is zárva voltak. Az ünnepnap korlátozott szabadságát jelzi azonban, hogy például Egerben a város katonai parancsnoka nem engedte március 15-én megtartani Tóth Károly, volt honvéd huszár tiszt temetését. Aradon pedig a hatóságok annyira tartottak egy demonstrációtól, hogy megerősített őrség járta a város utcáit, s még az imádkozó asszonyokat is kiutasították a templomból.

A rendbontások és provokációk elkerülésére a sajtó több alkalommal is figyelmeztetett. Az elővigyázatosság nem volt hiábavaló. A feszült hangulat eredményeképpen március 15-én este Győrben illetve Debrecenben az ifjúság szorgalmasan beverte azoknak a házaknak az ablakait, melyek nem voltak kivilágítva az ünnep tiszteletére.

Címkék
Olvasta már a Múlt-kor történelmi magazin legújabb számát?
Kedvezményes előfizetés egy évre (4 szám)
Bankkártyás vásárlás esetén 25% kedvezmény

A 4. lapszámot ajándékba adjuk.

6368 Ft helyett

4776 Ft

Banki átutalás, csekkes fizetés esetén 20% kedvezmény

6368 Ft helyett

5085 Ft

Előfizetek a magazinra
kérdésem van az előfizetéssel kapcsolatban

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

X
Megjelent a Múlt-kor történelmi magazin 2017. tavaszi száma