A szovjetek ellopták a hidrogénbomba ötletét

2009. január 2. 09:36 The New York Times

A hidegháború egyik meghatározó pillanata volt, amikor 1955-ben a Szovjetunió felrobbantotta saját hidrogénbombáját, amely a korábbi nukleáris fegyvereknél ezerszer nagyobb pusztító erőt képviselt. Egy új könyv szerint azonban erre nem saját kísérletezés, hanem az amerikai tervek ellopása után kerülhetett sor.


Az 1940-50-es évek álomfegyverének is tartott hidrogénbombát Teller Ede és Stanislaw M. Ulam tervei alapján alkották meg. Az 1951-es sikeres tudományos áttörés után 1952-ben hajtották végre az első sikeres tesztrobbantást: az ott bevetett fegyver a hirosimai robbanás 700-szorosát produkálta. Moszkva egészen 1955-ig nem rendelkezett hasonló erejű nukleáris eszközzel, ám kutatóik elég hamar rákapcsoltak, és olyan fegyverarzenált alkottak meg, amely mellett eltörpült Washington fegyvertára. Szintén ők robbantották fel a világtörténelem legnagyobb bombáját, amelynek hatásfoka 3000-szerese volt a hirosimainak.

A The Nuclear Express: A Political History of the Bomb and its Proliferation című könyv szerzői, Thomas C. Reed és Danny B. Stillman szerint egy szovjet atomkém a Los Alamos-ban található laborból csempészte ki az ehhez szükséges terveket. A könyv szerint az orosz tudósok a mai napig nem tudnak megállapodni abban, hogy a bomba kinek az érdeme lehet, míg mások már korábban is a kémkedés mellett érveltek. Ezeket az elméleteket ütköztetve fedik fel, hogy a robbantásban a kémkedés szerepe lehetett a legfontosabb, és a később emberi jogi aktivistává váló Andrej Szaharov érdemei igencsak csekélyek lehettek a bomba megalkotásában.

A kém az Egyesült Államokban született, majd külföldön nőtt fel, és a gazdasági világválság során vált a kommunista eszmék feltétlen követőjévé. A második világháború alatt Los Alamos-ban helyezkedett el, és később a hidrogénbomba létrehozásában is kulcsszerepet vállalt. Pontos kilétét a mű nem árulja el, mert már meghalt, és a szerzők nem szeretnék, ha családjának emiatt kényelmetlenségei lennének. Ráadásul nem is a pontos identitása fontos, hanem az, hogy mi mindent tett.

A kémkedést egyébként már korábban is gyanították: Stillman, aki 1965-2000 között dolgozott Los Alamos-ban, és egy darabig a labor hírszerzési igazgatója is volt, érveivel az 1990-es években az FBI-hoz fordult. Ott azonban nem igazán foglalkoztak az üggyel, és a rövid nyomozást eredménytelenség miatt hamar le is zárták. A Szövetségi Nyomozóiroda nem kommentálta a munkában megfogalmazott vádakat.

Ezen felül azt is megismerhetjük, hogy milyen módon terjedtek az atomtitkok. Így például az elmúlt években arra is fény derült: a Manhattan Projekten több szovjet kém is dolgozott, akik egy részének már a pontos identitása is ismert. A hidrogénbomba terveinek ellopása azonban eddig ismeretlen fejezet volt, és ennek kapcsán korábban nem merültek fel az atomkémkedés vádjai. Vannak, akik Klaus Fuchs-ot gyanúsították bombakémkedéssel, aki 1946-ban hagyta ott Los Alamos-t, majd egy lehetséges hidrogénbomba terveit adta át Moszkvának. A szakértők szerint azonban nem ő lehetett a valódi forrás, hiszen ezek a vázlatok még túl koraiak, kezdetlegesek, mondhatni haszontalanok voltak.

A könyv szerint a kérdés megértéséhez a hidegháború vége után az amerikai és az egykori szovjet kutatók közti találkozók adnak kulcsot: az oroszok ugyanis beszámoltak arról, hogy Szaharov sosem adta teljesen a nevét az áttöréshez. Lev Feoktisztov, a szovjet csoport egyik tagja több könyvet is jegyzett a témában, amelyekben leírta, hogy a szovjet tudósok minden bizonnyal Ulam vázlatai alapján dolgoztak.

A történészek és nukleáris kutatók azonban egyáltalán nem fogadták lelkesen a könyv állításait: szerintük azok igencsak légből kapottak és körülményesek, és egyáltalán nem biztos, hogy a szovjetek így tettek szert a hidrogénbombára. Kizárni azonban ők sem tudják mindezt, hiszen az mindig is meglepő volt, hogy a keleti blokk szakemberei milyen hamar utolérték a hasonló kutatásokban amerikai kollégáikat. Gennagyij Gorelik, Szaharov életrajzírója felháborítónak tartja az ötlete, szerinte a szovjet géniuszoknak nem volt szüksége kémkedésre.

Címkék
Olvasta már a Múlt-kor történelmi magazin legújabb számát?
Kedvezményes előfizetés egy évre (4 szám)
Bankkártyás vásárlás esetén 25% kedvezmény

A 4. lapszámot ajándékba adjuk.

6368 Ft helyett

4776 Ft

Banki átutalás, csekkes fizetés esetén 20% kedvezmény

6368 Ft helyett

5085 Ft

Előfizetek a magazinra
kérdésem van az előfizetéssel kapcsolatban
Legfrissebb
Legolvasottabb

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

X
Megjelent a Múlt-kor történelmi magazin 2017. őszi száma