József nádornak köszönhetjük a Nemzeti Múzeumot
2008. október 17. 11:46
URL: https://mult-kor.hu/20081017_jozsef_nadornak_koszonhetjuk_a_nemzeti_muzeumot
1902-ben, a Magyar Nemzeti Múzeum centenáriumán egy emlékérmet adtak ki, melyen a múzeumépület mellett két ember portréja áll: gróf Széchényi Ferencé és Habsburg József nádoré. Az emlékérem üzenete egyértelműen az volt, hogy a múzeum e két jeles személyiségnek köszönheti a létrejöttét. És valóban a Széchényi-féle nagylelkű adományból aligha született volna meg a Nemzeti Múzeum, mint intézmény, ha az alapítás mellett nem áll ki József nádor is. Az ő felhívására és hathatós támogatásával született meg 200 évvel ezelőtt, az 1808-as országgyűlésen a múzeumot (de jure is) létrehozó törvény.
A hazai múzeumügy születése
A múzeum alapításától a múzeum intézménnyé válásáig terjedő időszak igen küzdelmesnek bizonyult. Gróf Széchényi Ferenc 1802-ben több ezer kötetes könyvtárát, kézirattárát, térkép-, metszet-, címer- és éremgyűjteményét a nemzetnek ajándékozta. A felvilágosult gróf adományát az uralkodó az említett év novemberében elfogadta, illetve jóváhagyta, így elkezdődhetett a nemes szándék megvalósítása.
Elsőként a könyvtár kezdte meg működését, már az alapítást követő évben. Először a tisztviselők kinevezésére került sor, akiket az alapítólevél szerint Széchényi javasolhatott és az uralkodó nevezett ki. Kezdetben hárman voltak: a könyvtárőr, azaz a könyvtár vezetője, ezt a tisztséget Miller Jakab Ferdinánd történész, nyugalmazott akadémiai tanár nyerte el (többek között Csokonai Vitéz Mihály elől); az írnok, aki a Széchényi-családnál nevelőként dolgozó Petravich Ignác és a hivatalszolga, aki a négy nyelven tudó Pavonich Jakab lett. Utóbbi 1803. március 26-i eskütétele után egy nappal utaztak le mindhárman a cenki Széchényi-kastélyba, hogy átvegyék a könyvtárat. A gyűjtemény nagyságát jelzi, hogy az 32 nagy ládában fért csak el és 111 mázsát nyomott. Pestre való felszállítása után az egykori pálos kolostorba került, a később nagy központi papi szeminárium épületébe (mely ma is áll a Papnövelde utcában).
A pálosok nagy könyvtárterme alkalmas helyül szolgált a könyvgyűjtemény számára, amit jól mutat, hogy Széchényi csak a terem mennyezetét festette újra egy Pesten élő olasz festőművésszel, Pietro Rivettivel. A freskó, mely díszes keretben a magyar címert és a kapcsolt részek címereit ábrázolta 1803 júniusára készült el. A Széchényi Országos Könyvtár nem sokkal ezután, augusztus 20-án megnyitotta kapuit az olvasók előtt. Az ünnepélyes megnyitóra azonban csak később, december 10-én kerülhetett sor, mivel József nádor, aki az alapítólevél szerint a könyvtár védnöke volt, augusztusban külföldön tartózkodott. Az eseményen maga Széchényi mutatta be és adta át a könyvtárat a nádornak. A gyűjteménynek nemsokára költöznie kellett: először 1805-ben, Napóleon francia csapatainak Bécsbe történő bevonulása után a könyvtár legbecsesebb darabjait kellett Miller könyvtárőrnek Temesvárra menekítenie, majd 1807-ben át kellett szállítani az egészet új otthonába, a néhány méterre álló egyetemi épületbe (az Egyetem téren ma álló jogi kari épület elődjébe).
Az 1807-es év azonban nemcsak ezért vált fontossá és emlékezetessé. Mint láttuk a könyvtár szervezete ekkorra már kialakult, működése, ha nem is zökkenőmentesen, de biztosított volt. Kollányi Ferencnek, a könyvtár első monográfusának szavaival szólva a „Nemzeti Múzeum első alapkőve”, a Széchényi Ferenc adományozta könyvtár állt, de maga a teljes építmény, azaz múzeum, mint intézmény még felállításra várt. Ennek létrehozásában a döntő szerepet már valóban József nádor játszotta. Természetesen a múzeum koncepciója, kidolgozott tervezete nem az ő műve volt, azt Miller Jakab Ferdinánd készítette el. Miller a gazdag Giovane-gyűjtemény felmerült megszerzése kapcsán már 1805-ben foglalkozott a Nemzeti Múzeum létesítésének gyakorlati megvalósításával. A felállítandó intézmény költségeinek, így pl. a vásárlások fedezésére egy önálló múzeumi alap megteremtését indítványozta, amely közadakozásból jönne létre, illetve gyarapodna.
Az összegyűlt pénzből pedig csak a nádor vagy a nádori tisztség üresedése esetén a főkormányszék utalványozhatna, tehát a múzeum vezetése minden egyes alkalommal a nádor elé terjesztené a szükséges kiadásokat. E konkrét ügyben keletkezett javaslat ekkor még nem nyert támogatást, de Millert ez nem tántorította el attól, hogy hamarosan egy részletes múzeum-tervezetet tegyen az asztalra. A Museum Hungaricum tervét 1806-ban, Temesvárról való visszatérése után adta át József nádornak, aki azt továbbküldte gróf Esterházy Józsefnek, a Helytartótanács tanulmányi bizottsága elnökének, azzal az utasítással, hogy szakértők bevonásával tanulmányozza át és véleményét küldje meg. Esterházy ezt követően olyan elismert tudósok, mint Kitaibel Pál, Mitterpacher Lajos, Schönbauer József, Schönwisner István és Schwartner Márton, valamint az előadó Miller részvételével szakbizottságot hozott létre.
Esterházy főként azt kérte, hogy a leendő múzeumépület tekintetében vegyék figyelembe a már meglévő és a később bekerülő tárgyakat, gyűjteményeket, illetve azok sajátságait és rendeltetését, mert „csakis ennek alapján lehet az épület tervét és költségvetését elkészíteni, és egyedül így lehet elkerülni, hogy ne az egyes gyűjtemények legyenek kénytelenek a helyiségekhez alkalmazkodni, hanem megfordítva.”A bizottság tagjai ennek megfelelően megállapították az épület helyét (Pest), tervszerű beosztását, az egyes gyűjtemények termek szerinti elhelyezését, az intézet személyzetének létszámát, a számukra szükséges lakások kijelölésével együtt.
Ezek alapján készítette el később Hild János pesti építész (Hild József építész édesapja) az épület tervrajzát. A vázlat a Nemzeti Múzeumot négy tárra osztotta fel: Könyv-Gyűjteményes Tárra, Régiségeknek, Ritkaságoknak, Fegyvereknek, Emlékeztető-Köveknek és Drágaságoknak Tárára, Kéz-míves munkák és természeti alkotmányok Tárára, valamint Képek Tárára. A bizottság által elfogadott tervezet emellett számba vette a múzeum költségeit és megszabta a múzeumi alap működésének módját. Az Országos Pénztárban kezelt önálló múzeumi alap fölött a nádor kapta a főfelügyeletet, ami azt jelentette, hogy minden kifizetés csak az ő akaratával történhetett, miként az már Miller említett, 1805-ös javaslatában is szerepelt.
Az elmélettől a valóságig
Mindezt Esterházy 1806. november 14-én terjesztette fel a nádornak, aki magáévá téve a múzeum-tervezetet, latin és magyar nyelven (egybefűzve), 1200 példányban, saját költségén kinyomtatta. (A latin szöveget Miller írta, annak magyar fordítását Strázsay József könyvtári írnok készítette.) A Nemzeti Gyüjtemények elintézése feltételei Magyar Ország hazafiai számára (Museum Hungaricum excelsis regni proceribus et inclytis statibus ac ordinibus exhibitum) címet viselő tervezetet a nádor 1807 októberében kiosztotta a Budán április eleje óta ülésező országgyűlési követeknek, valamint elküldte az összes megyének, szabad királyi városnak és kérte, hogy követeiket utasítsák, hogy a múzeum létrejöttének céljából szavazzák meg majd az országos pénzsegélyt.
Miller Jakab Ferdinánd, a múzeum első igazgatója, MNM TKcs
A Nemzeti Múzeum ügye végül csak az 1807-es országgyűlés utolsó, december 15-én tartott ülésén került napirendre. Emiatt viszont már nem jutott kellő idő az ügy tárgyalására. Csupán arra került sor, hogy a követek a küldőiktől vett utasítások szerint, különféle összegű ajánlatokat jelentettek be az országgyűlésnek. A vármegyék többsége akként foglalt állást, hogy a gyűjtés hosszadalmasságának elkerülése céljából és hogy mindenki hozzájáruljon az adakozáshoz, a hadiadó minden forintja után fizettessék bizonyos összeg a felállítandó intézet céljaira. A vármegyék azonban nem tudtak megegyezni az összeget illetően, a legtöbb vármegye minden forint után 3 krajcárt ajánlott.
A követek úgy döntöttek, hogy a megajánlásokat az országgyűlés jegyzőkönyvébe iktatják, és egy küldöttséget küldenek a nádorhoz, hogy megköszönjék a múzeum létrehozására tett eddigi fáradozásait és kérjék további pártfogását. Bár a Nemzeti Múzeum becikkelyezése elmaradt, neve ekkor került be először egy törvényszövegbe. A Rendek a magyar országos Széchényi-könyvtárról címmel, egy mindössze néhány sort kitevő törvénycikket (1807:XXIV.) hoztak, melyben gróf Széchényi Ferenc adományának állítottak emléket, hogy az „az ország köztörvényeiben is fennmaradjon”. Ezen emléktörvény megjegyzi, hogy Széchényi adományával „egy fölállitandó nemzeti muzeum alapjait dicséretes buzgósággal lerakta.”
József nádor a következő országgyűlésen már szerette volna eredményesen elrendezni a múzeum ügyét, ezért 1808. január 29-án újabb körlevélben hívta fel a vármegyéket és a városokat, hogy a Nemzeti Múzeum felállítását támogassák, mert, mint írta: az előző országgyűlésen egyéb sürgős ügyek miatt nem lehetett azt véglegesen elintézni. E lépése mellett leküldött Millernek 200 példányt a múzeum tervezetéből, hogy az igazgató azt ossza ki azon látogatók és olvasók között, akik állásuk vagy befolyásuk miatt az ügyet még jobban elő tudják mozdítani. A nádori felszólítás nem volt hiábavaló, hiszen újabb megajánlási hullámot indított el.
Az országgyűlés, melyen megszületett az első „múzeumi” törvény, 1808. augusztus 28-án ült össze, Pozsonyban. A nemzeti Muzeum felállitásáról és a magyar nyelv müvelését előmozdító más intézkedésekről címet viselő 1808:VIII. törvénycikket a követek október 18-án fogadták el, majd ugyanezen hónap 30-án terjesztették fel az uralkodóhoz jóváhagyásra. I. Ferenc király november elején szentesítette a törvényt, és az mindössze egy oldalt tett ki. A törvényben szerepelt herceg Grassalkovich Antal egy leendő múzeumépület számára felajánlott telekadománya, ez egyben a legjelentősebb felajánlás is volt. Grassalkovich a pesti ferences kolostor melletti egyetemi füvészkertet szerezte meg a múzeum számára, cserébe az egyetemnek egy másik telket adott a városfalon kívül.
A Hild János-féle múzeumépület azonban nem épült fel. 1813-ban a telket eladták és az árából megvásárolták a múzeum mai épülete helyén, a Múzeum körúton (az akkori Országúton) álló Batthyány-villát. A törvény létrehozta a múzeumi alapot is, és ennek felügyeletét a nádorra bízta, aki december 27-én utasításban szabályozta az Országos Pénztárnak az alap kezelésével kapcsolatos feladatait. (Ez volt tulajdonképpen a Nemzeti Múzeumról szóló törvény „végrehajtási” rendelete.) Az alap a következő évben el is kezdett működni.
A múzeumtörvény rövid volt és főként általánosságból állt, de mögötte ott volt az a tervezet, amely 9 paragrafusba szedve írta le a múzeumot, mint intézményt. Tulajdonképpen ez a tervezet emelkedett törvényerőre és ezt kezdte el megvalósítani József nádor és Miller is, aki a létrejött múzeum első igazgatója lett. De, hogy a múzeumszervezés egy több éves folyamat volt, jól jelzi, hogy igazgatói kinevezését csak 1812. március 1-én kapta meg, miután kidolgozta az intézmény szervezeti szabályzatát. Az 1808-as törvénynek köszönhetően a könyvtár mellett még létrejött a természeti tár és a régiségtár. Utóbbi élére az a Haliczky Antal került, aki Miller halála után a múzeum (megbízott) igazgatója lett.
A múzeumi törvény alapvető jelentőségét már Miller Jakab Ferdinánd is jelezni kívánta, amikor a már említett szervezeti szabályzat tervezetében (1811) azt ajánlotta, hogy az intézmény pecsétjén annak neve mellett az Art. 8. An. 1808 álljon. Végül is ez nem került elfogadásra, miként Miller azon javaslata sem, hogy a múzeum neve A Karok és Rendek József nádor Múzeuma legyen. Ezt a javaslatot maga József nádor vetette el, aki úgy vélte, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum (Museum Nationale Hungaricum) elnevezés nem szorul semmiféle kiegészítésre és változtatásra. A múzeum vezetője mindenesetre nem ok nélkül akarta leróni háláját József nádornak, a múzeum pártfogójának, hiszen nélküle valóban nem jöhetett volna létre a nemzet múzeuma.