Nyomtatás képekkel
Nyomtatás képek nélkül

Pipaccsal ünneplik a háborús áldozatok emléknapját

2006. november 10. 11:00

URL: https://mult-kor.hu/20061110_pipaccsal_unneplik_a_haborus_aldozatok_emleknapjat

Az utóbbi napokban London utcáin egyre többször látni virág alakú kitűzőket, és a brit politikusok ugyancsak egy nagy piros kitűzővel az öltönyükön jelennek meg a hiradások politikai rovataiban. Utánajártunk annak, hogy miként került a pipacs a flamand mezőkről a brit kabátokra.

A háborús költészet legszebb alkotása

Az I. világháború az újfajta hadieszközök miatt korábban nem tapasztalt méretű emberáldozattal járt. A hosszú harcok teljesen lepusztult, sík területekké változtatták a csatatereket, ahol szinte semmi sem maradt meg, azonban a pipacs igénytelenségének köszönhetően a kevés kivételhez tartozott. Nem csak a háború után borította be újra a flamand mezőket, de már a harcok idején is megjelent, körbevéve az elesettek új sírhalmait. Piros színe miatt sok katona úgy vélte, hogy a virág az elesett bajtársai véréből nőtt ki.

In Flanders Fields

In Flanders fields the poppies blow
Between the crosses, row on row
That mark our place; and in the sky
The larks, still bravely singing, fly
Scarce heard amid the guns below.

We are the Dead. Short days ago
We lived, felt dawn, saw sunset glow,
Loved and were loved, and now we lie
In Flanders fields.

Take up our quarrel with the foe:
To you from failing hands we throw
The torch; be yours to hold it high.
If ye break faith with us who die
We shall not sleep, though poppies grow
In Flanders fields.

John McCrae (1872 - 1918)
Ez ihlette meg John McCrae-t, a Vermonti Egyetem korábbi patológia professzorát, aki a háború alatt orvosként szolgált a kanadai tüzérségben. Az Ypres-i ütközetben vesztette el korábbi tanítványát és barátját, Alexis Helmert, és temetésére efelett érzett bánatában írta meg "A flamand mezőkön" (In Flanders Fields) című versét. A rondó formában megírt műben pipacsok borítják a katonák sírjait, akik abban reménykednek, hogy emlékük haláluk után is fennmarad. A verset sokan a háborús költészet egyik legszebb alkotásának tartják.

A vers 1915-ös megjelenése után gyorsan népszerűvé vált, és Jean Pariseau-nak köszönhetően hamarosan francia fordítása is megjelent. Moina Michael, egy keresztény ifjúsági szervezet aktivistája a vers megismerése után pipacs kitűzésével akarta kifejezni szolidaritását az elesett katonákkal. A kitűző ötletét másokkal is megismertette, így többek közt Madame E. Guérinnel is, akinek az az ötlete támadt, hogy pipacsok készítésével, majd eladásával pénzt gyűjthet a háború károsultjainak. A műpipacsokat először észak-franciaországi özvegyek és árvák készítették önmaguk és a háború veteránjainak megsegítésére.
A virágok azonban hatalmas sikert arattak, így hamarosan több országban is elterjedtek. Angliában az 1919-ben alakított, a veteránokat és hozzátartozóikat segélyező Brit Légió kezdte el először a szervezet jelképeként használni a pipacsot. Ettől kezdve vált a Brit Birodalomban a piros virág az áldozatok iránti tisztelet és a veteránok támogatásának jelképévé. A poppy-t egyébként a Brit Legió első elnöke, Sir Douglas Haig is pártfogolta, aki a Somme-i csata első napján a német tüzérség ellen vezette az angol gyalogságot, történetének eddigi legnagyobb egyszeri veszteségét okozva ezzel a brit hadseregnek.

Kibővült a Pipacs Napjának jelentése

Pipacsok a Westminster
Apátság kertjében

A háborús áldozatok iránti tisztelgés végül az V. György által november 11-re kinevezett Emlékezés napjával vált teljessé. A "Remembrance Day" nem véletlenül esik november 11-re, hiszen ezen a napon írta alá a német hadsereg 1918-ban Compiègne-nél pontban 11 órakor a fegyverszüneti kérelmet, ami egyúttal az első világháború végét is jelentette. Azóta is ezen a napon tűzik ki a legtöbben a piros pipacsot és az aláírás időpontjában, pontban 11 órakor két perces csönddel tisztelegnek a hősi halottak előtt.

Bár a Brit Nemztközössség országaiban eredetileg csak egy percre állt le az élet, az emlékezés napját 1945 után kibővitették a második világháborúban elesettekre is (később pedig a koreai es maláj háború áldozataira, illetve a szeptember 11-i támadás áldozataira is), így lett az egy percből két perc. Mivel november 11-e nem számít ünnepnapnak Angliában, így a hivatalos megemlékezés és koszorúzás a 11-hez legközelebbi vasárnapra esik.

Bár a szertartás az évtizedek során kevesett változott, a Poppy Day hangulata és a háborús veteránok támogatásának ügye annál többet. Ma már a Poppy Egyesület önálló gyárral rendelkezik, ahol háborús árvák helyett mozgássérültek és korlátozott munkaképességűek dolgoznak. Pipacsok, koszorúk és keresztek vásárlása mellett sms-sel vagy banki átutalással is támogatható a szervezet, amely csak tavaly 24.7 millió fontot gyűjtött össze. Az összeg, valamint a szervezetnek dolgozó 300 ezer önkéntes és alkalmazott azt is jelzi, hogy a Pipacs nap és a veteránok támogatásának ügye jelentős társadalmi támogatottsággal bír.

A brit politikai elit valóban egységesen kiáll a brit nemzeti emlékezet pipacsos programja mellett és a szűk, az I. világháborút imperialista volta miatt elitélő szélsőbaloldali csoporton kivűl minden politikai szereplőn ott virít a piros pipacs már az ünnepséget megelőző napokban is. Ugyanakkor a fiatalok egyre kisebb része tűzi ki a piros virágot, s mindez talán jobban érvényes a bevándorlókra, illetve a már Európában született brit ázsiaikra, afrikaikra, karibiekre.

Maurovich Lajos - Terra Recognita Alapítvány